Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-03 / 9. szám - Bíró Vera: Autóut Los-Angelesben a tengerig
A kóristák ruhája hajdan és most. Anita Page modern, tizdekás táncruhája, amelyhez hasonlóban manapság lépnek föl a. görlök. vele annyira lekötni, hogy kiváltsam belőle a megérdemelt elismerést. Egy este a számom után egy ur küldte fel hozzám a névjegyét. Felkerestem az érdeklődőt, aki megmagyarázta nekem, hogy mutatványaim, bár ez nem csinálja utánam a kollégák közül senki, még. sem tudom kellőképpen értékesíteni, mert nem tudóim elég hatásosan bemutatni. A tudás nem fontos akkor, amikor a közönség elismeréséről van szó; mondhatni bátran, hogy ez fölösleges teher. De talán lehet ezen segíteni egy léhább, fölszinesebb előadásmóddal. Másnap délelőtt találkoztunk a színházban s uj ismerősöm próbált megtanítani arra, hogyan jöjjek be a színpadra, hogyan tálaljam fel a tudásomat hatásosan, hogyan csináljak minél fontoskodóblb mozdulatokat. Igyekeztem tanulni, de este hasztalan iparkodtam. Egy hét múlva jóakaróm megállapította, hogy ilyen módon nem fogok sikert aratni, sem nagy pénzeket keresni, mert nem értek a nagyképűsködéshez. Pedig kár lenne ezt a tudást és tehetséget kiaknázatlanul hagyni. De ne búsuljak, talán eszébe jut majd valamilyen forma, amely hálás, sikert és nagy gázsit jelent. Hogy mi jutott az eszébe, azt ön ma este látta. Amikor megjelenek, mint Mr. Spon, alig akad a nézőtéren érdeklődő, akit meg tudnék hódítani. Mindenki a frakkos majmot nézi s nem a komoly munkát végző embert. De ez nagyon jól van igy. Össizec sáp ódik a függöny, mely elé a kollégám lép, ugyanolyan maszkban, mint az enyém, amikor mint Mr. Spon untatom a közönséget. Elmondja a mondókáját és segédkezik nekem, aki ezalatt arcomra illesztem a majom maszkját s kezemre huzom a majom bőrét. Amikor most az igazi helyén, mint majom, ügyetlenkedem és őszinte szívvel adok kifejezést utálatomnak a nagyérdemű közönség iránt, a nézősereg ujjong, tombol, ünnepel s el van ragadtatva tőlem. Ez a szám nagyon híres és kitünően fizetik. Eleinte valóiban keserűséggel csináltam ezt, ma már nagyon meg vagyok elégedve a példátlan eredménnyel. Nem kell annyit tanulnom, gyakorolnom és nem töröm a fejemet uj, meglepő mutatványokon. Nagyszerűen élek és ez a fő.“ És ezért ne vegyék zokon, — fejezte be furcsa történetét az öreg ur, — hogy nincse jó véleményem a tömeg bölcsességéről és sok mindenről, ami ezzel, sajnos, összefügg. Autóut Los~Angelesben a tengerig A hold feljött, de a fénye homályos: Tulharsogja színét reklámfény, lámpavilága. Éjsza,ka van. Zakatol örökös zúgásban a város. Nagy tágszemü autók suhannak el jobbra előttem, Vetítve, vakítva két lámpájukkal az útra; Balra a távolodó kocsikon kicsi lámpa Villan vörösen a végtelen fekete úton. Város a végtelenig. Országút, autó, bazárok. Hol van az erdő, hol van a rét, Hova lettek a vadvirágok? Tengerpart. Klubbok, mulatók, dübörgő hullámvasutakkal. Ház kiadó. Limonádét kapni. (És állnak az autók sorban.) Hol van a viz szentsége? Beletülköl az autó A halk hullámtörésbe, a tajtékos hab morajába ... Jaj neked ember: örökre elűzted a páni erőket! Biró Vera.
