Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-24 / 8. szám - Tamási Áron: Sóvidéki társasjáték

Sportoló államfők. Moscicki, a lengyel köztársaság elnöke, skitalpon a Zakopanéi skiversenyek nézői között.

A mohamedánok európai terjeszkedése. A berlini uj mecset, melyben rendes mohamedán istentiszteletet tartanak.

sem tud egy kutya s így véleménye sincs semmi kérdésről. Csak ösztönei vannak, tuggya kérem: olyan létfentartási s más alantas ösztönei. Persze, ezt falun nem tanítják — jegyezte meg epésen.

Ezalatt egy székely bihalcsordáihoz ért a szekér. S a székely felelet helyett ostoranyelével arra mutatott s mintha csak szórakozna, olyan ártatlanul tette fel a kérdést— Tuggya-e, hogy mi feketébb a bikáinál?

— A gonosz ember! — vágta ki Lukács ur.

— Maga ezt állja a világ előtt is?

—- Ezt. igen Isten s ember előtt.

— Én osztán nem bánom — engedte meg a székely. Aztán megránditotta a gyeplőt.

— Cuu haza, hé! — mondta.

Egyideig nem szólt, mintha arra várt volna, hogy a kutya s a bihalak menjenek ki a nadrágos fejtből. Egyszer azonban nagyott kacagott.

— Mit tetszik nevetni? ■— kérdezte a hivatalbéli.

— Nekem biza egy jóizü mese juta eszembe, ahogy megriasztám hazafelé a lovakot.

— Halljuk! — kellette magát a másik. — Én nagyon szeretem az effélét. Magam is Írogattam egypár jóizü, kerek történetet a székelyekről.

Az öreg fejjebb taszította kalapját s mondani kezdte:

— Volt eccer egy szegény ember, annak egy fia, egy leánya s egy kutyája. S volt neki egy nagy tisztafekete állatja. Eccer gondolta, hogy kivizsgálja ész dolgában az egész családot s összegyűjtő pontosan őket. Akkor azt kérdezte a leánytól: Édes leányom, mi feketébb ennél a. fekete állatnál? A leány azt felelte, hogy a bánatos szerelem. A legénytől is azt kérdezte: Édes fiam, mi feketébb ennél a fekete állatnál? A legény azt felelte, hogy a hitvány ember. — No te, édes kutyám! — szólitá meg azt is, — mondd meg téses: mi feketébb ennél a fekete állatnál? A kutya megtekergette a farkát s jácódva igy szólt: Édes gazdám, ennél a fekete állatnál csak az feketébb, amit a szem feketébbnek lát.

— Igaz! — mondta melegen s hirtelen Lukács ur.

— S most mondja meg, lám: melyik volt a legeszesebb a három közül? — kérdezte a székely.

— Hát a kutya, kérem.

— No, lássa: magát előbb kérdeztem, mint a kutyát s mégis utána tette le a vizsgát.

Csak most vette észre a nadrágos, hogy mennyire ráfeküdt eszére a székely.

— Tovább ne folytassuk! — ajánlotta.

— Nekem nem is haszon ... — szúrta meg megint az öreg.

Az apró lovacskák vígan poroztak az ezervirágu rétek között. Két falut hagytak el immár s a harmadik a magos hegy tetejéről odalátszott. Házai a lehajló nap fényében messzire fénylettek, mintha szüzek építették volna azokat.

Lukács urat azonban nem igézte meg semmi. Szemeit lehunyta s tette, hogy alszik. A székely rá-rápillantott, majd megszalasztotta lovait, de az ur szemei nem virradtak fel mégsem. Végre feállott félig az öreg s megemelintette az ülődeszkát, hogy a másik szinte ledőlt az útra.

— Ne aludjék, mert jön az esső! — mondta.