Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-06 / 1. szám - Brecht, Bert: A bestia

Erdélyi Béla milistadti nyaralásakor készült kepe feleségével, Forgács Rózsival. R bestia Irta: Bert Brecht Az alábbi novella a berlini Ullstein-kiadócég Magyarul a Képes Hétben jelenik meg először. A karácsonyi pályázatán 15.000 márkás dijat nyert, fordítást Vozári Dezső végezte. Hogy egyetlen ember magatartása hányféle lehet, «erre jellemző eset adódott elő a minap a Moszropom-Russ .Filmtársaság műtermében. A történet maga jelentéktelen s következményei is aligha lesznek, mégis vau benne va­lami irtóztató. Éppen a „Fehér sas“ cimü film jeleneteit fo­­tografálták, mely egy háború előtti, déloroszországi pog­romról szólott s az akkori rendőrséget meglehetősen ked­vezőtlen sziliben tüntette fel, amikor egy idősebb férfi je­lent meg az atelierben s alkalmaztatást kért. Betolakodott a portás kapualatti fülkéjébe s váltig azt hangoztatta, fel akarja hívni a társaság figyelmét a hírhedt Muratov kor­mányzóhoz való hasonlatosságára. (Muratov volt az értel­mi szerzője ama szörnyű mészárlásnak, ö volt az említett film föalakja.) A kapus persze kinevette, de szánakozásból nem dob­ta ki mindjárt az öreg embert, igy a hosszú, vékony férfi ott ácsorgott még egy ideig, sapkáját alázatosan kezében tartotta, a statiszták és műtermi munkások tumultusában s konokul egyre csak azt remélte, hogy a legendás vér­ebével egyező arcvonásai révén néhány napra eledelhez és fekhelyhez jut. Már csaknem egy órahosszat állt ott: minduntalan félre kellett ugrania, hogy helyet adjon a járókelőknek, végül a portásfülke pultja mögé szorult egészen. De a sors úgy akarta, hogy mégis meghallgatásra találjon. A felvé­teleket rövid időre abbahagyták és a szereplők a kantinok­­ba széledtek szét, vagy fecsegve várták a szünet végét. Kochalov, az ismert moszkvai színész, Muratov alakitója, a fülkébe sietett, hogy onnan telefonáljon. Kezében tar­totta még a hallgatót, mikor a vigyorgó portás oldalba­­lökte s midőn megfordult, ott látja a körülállók nevető­viharában remegő öregembert a pult mögött. Kochalov hü fényképek mintájára volt maszkírozva s igy, amint egymás mellett állottak,mindenki megállapíthatta azt a „rendkí­vüli hasonlatosságot“, melyről az öreg az imént a portás­nak beszélt. Félóra múlva ott ült már az idős férfi a rendezők és operatőrök közt, akárcsak a tizenkétéves Jézus és szerző­désének feltételeit beszélte meg velük. A tárgyalásokat lényegesen megkönnyítette ama körülmény, hogy Kocha­lov már kezdettől igen húzódozva vállalta szerepét, mert népszerűségét féltette egy kimustrált bestia alakításától. 0 volt az első, aki azt ajánlotta, próbálják meg a dolgot a ..hasonmással“. A Moszropom-Russ Filmtársaság műtermeiben külön­ben nem volt szokatlan jelenség, hogy történelmi szerepe­ket színészek helyett az alakokhoz hasonló tipusu embe*­­rekkel játszassanak el. A rendezőknek már kialakult mód-Bernard Shaw angliai otthonában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom