Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-10 / 6. szám - Stilgebauer, Eduard: A briliáns
Sport-Nobeldij? De Coubertin báró, az olympiai játékok megteremtője, akinek a testkultúra fejlesztése körüli eredményeiért Hobel-dijat akarnak adni. Bresko-Breskovská asszony, a forradalom nagyanyja, aki a napokban töltötte be Prágában nyolcvanötödik születésnapját. Az ékszerész följegyezte a címet. — Hopp, még valamit! — Tessék! — Erre a másik köre szeretnék önnek kisebb előleget adni. — Ez fölösleges, uram! — De igen. Legalább jobban fog igyekezni. Nehogy megfeledkezzék róla. Ötezer frank talán elegendő? A pénz már ott is volt az üvegpulton s Népin számára nem volt más hátra, mint nyugtát állítani ki az összegről. — Jóestét, Lépin ur! — Jóestét, uram! Hálás köszönet! Több mint három hét múlt már el e gyönyörű üzlet megkötése óta, de az ékszerész minden fáradozása ellenére sem tudott megfelelő brilliánst találni. A hölgy, aki most belépett, láthatóan küzdött zavarával. Lehúzta keztyüjét. — Privát okokból kénytelen vagyok e gyűrűt eladni, Lépin ur. A látvány felemelő volt, mert a kis skatulyából a pendant meredt rá. —A keresett pár — cikkázott végig a gondolat Lépin agyán. —- Szorult helyzetben vagyok. 120 ezer frankra van szükségem azonnal. Ennyi a gyűrű ára. —- Bocsánat, asszonyom! Alig három hét előtt egy ugyanilyen brilliánst adtam el egy urnák hatvanezer frankért. 120 ezer frankot nem adhatok, ez lehetetlenség. A hölgy kétségbeesetten nézett körül. Nem sírt, de arcáról mély keserűség rítt le. — Néhány pillanat türelmet kérek — szólt az ékszerész. A telefon a szomszédos irodában volt, Lépin ur odasietett és csengetett. — Halló, nagysád, Hotel Ritz, 35-ös szoba! Kisvártatva jelentkezett az ur. — Halló, ki beszél? — Itt Lépin ékszerész, uram. Minden várakozásom ellenére rábukkantam egy köre, mely pompásan illik az önéhez. Az ára azonban horribilis. — Mennyi? — 120 ezer. — Kérem, vegye meg minden további nélkül. A fülbevalóra mindenképp szükségem van. — Rendben van. Lépin visszaakasztotta a kagylót. És újra üzletébe lépve így szólt: — Önnek szerencséje van, asszonyom. Egy ur, aki a Ritzben lakik és úgy látszik amerikánus, egy pendant-t keres s még ezt a horribilis összeget is megfizeti. Lépin ur megelégedetten intézte el az ügyet. De éjszaka, miután a 120 ezer frankot kifizette a hölgynek, nyugtalanul hánykolódott az ágyban. Reggel első útja a Ritzbe vezetett, ahol fény derült a rejtélyes ügyre. A párocska még előző nap elutazott. Lépin urnák ismét nyakán volt a drága brilliáns, de 55 ezer frankkal könnyebb lett.
