Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-10 / 6. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa

Hugó Junkers, a zseniális repülő gép Konstruktőr, most lett 70 éves.

Zukor Adolf, a világ legnagyobb filmvállalatának, a Paramountnak magyar származású igazgatója.

A hatalom kulcsa

Regény — Irta: Georg Fröschel (4)

Lung tanár az Íróasztalnál ült és leányát szemlélte, aki felöltözve, távozásra készen lépett be a dolgozószabára.

— Búcsúzni jön hozzám a leányom?

— ügy van, papa. És meg akarom nézni, jól vagy-e ellátva. Hiszen a szolgád beteg.

— Minden rendben van. Az öreg Maris kitünően bevált Márton helyén. Igaz ,hogy csak arc- és kézmozdulatokkal tudom magam megértetni vele, mert már egészen süket szegény. De hová mégy ily korán? Három óra sincs még.

Jadwiga ajkára tette ujjait.

— Ez nagy, nagy titok, papa. A leányodnak randevúja van.

A professzor vidáman nevetett.

— És kivel, ha kérdeznem szabad?

— Egy nagyon okos fiatalemberrel.

— Akkor nyugodt vagyok. Az okos, a nagyon okos férfiak sohasem lesznek veszélyesek a számodra.

— Oh, mily pontosan ismersz.

— Ismerlek, — mondta Lung és hosszan, vizsgálódva tekintett a leány arcába, — ismerlek és meg vagyok veled elégedve.

Jadwiga kedveskedve simította végig atyja ősz fejét.

— Bizony, ismerjük egymást. Isten veled, papa. Teára ismét itt leszek már.

Lung tanár egyedül maradt, de gondolatai nem tudták ismét munkára kényszeríteni.

Jadwiga, a leánya! Igen, büszke és őszinte leány ez! Aki bizony nem fog az első kivetett hálóba beleesni, mert szép szavak egyáltalában nem hatottak rá. Emberismeret és a pszihológia birtokában voltak. Vájjon örülni fog-e, ha holnap, mint egy miniszter leánya fog felébredni?

A professzor visszagondolt amaz időkre, mikor még csak szegény magántanár volt s szédülnie kellett az Ívtől, melyben pályáját idáig megtette. Egyetemi tanár, udvari tanácsos, a felsöház tagja és holnap kegyelmes ur. Hogyan gondolhatott volna minderre, mikor elindult északafrikai felfedező útjára? Hogy egyetlen ötlet ilyen termékeny lehet és felfedezésének ilyen hallatlan sikere lesz. A sors kegyes volt hozzá, minden kívánságát teljesítette.

Halkan kopogtattak az ajtón, majd az öreg Maris lépett be; a kezében egy ezüsttálcára helyezett csészében hideg teát hozott, melyet a tanár ez időpontban szokott elfogyasztani. Ugyanebben a pillanatban a telefon is csilingelni kezdett és Lung fölvette a hallgatót. Maris körülményesen egy kis asztalra helyezte a teát és a kétszersültet rendezgette. Úgy látszott, hogy a telefonáló hangja ismeretlen volt a tanár előtt, mert arcáról meglepetést lehetett leolvasni. Eleinte mintha sehogysem tudta volna megérteni, mit beszélnek hozzá. Többször ismételtette el magának ugyanazt a mondatot és mély vörösség szállt fel arcán, melynek vonásai teljesen megváltoztak. Dühös szavakat kiáltott egymásután a telefonba. De a beszélgetésnek mégsem szakadt vége. A professzor arcán a vörösség egyszeribe sápadtsággá változott, ámde ö nyugalmat erőszakolt magára és erős, kissé gúnyolódó hanghordozással beszélt. De a keze, melyben a kagylót tartotta, reszketett. Borzalmas lehetett, amit a telefonon át — egyszerre csak — mondhattak neki. Felugrott, mintha hátába szúrtak volna, arcvonásairól a legrémesebb halálfélelem tükröződött le, szemei merevek és fénytelenek lettek s egészen mélyről, a melléből egy kiáltás tört elő, mely már nem is volt emberi hanghoz hasonló. Ilyet hördül talán a vad a vadász halálos , golyója után, vékony . és mégis, tört hang