Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-29 / 52. szám - Pro és kontra. Az olvasó rovata
francia sálja s egy francia uracs skót mintájú angol nyakkendője. Pedig be kár, a miljő tökéletes, szinte a levegőben lóg a múlt, ha Rockefeller vagy Ford volnék, mindenestől megvásárolnám Toledót, leszerződtetném Reinhardtot, az emberek között korabeli ruhákat osztanék szét, s adó helyett azt követelném, hogy minden toledói polgár visszaálmodja magát a múltba, s ruhaviselet, modor, viselkedés tekintetében szigorú stilszerüséggel alkalmazkodjék a múlthoz. Ne legyen bántó semmi sem, ne üssön lelkünk érzékeny húrjain fél hamis hangot se senki. Ohó! S ez még üzletnek sem volna rossz! Lám, Oberammergaunak világhíre lett, az 1930-iki passziójátékokra Amerika már lejegyzett mindent, egy minden tekintetben korhű Toledo a világ legszebb múzeuma lenne, minden világrészből csődülne hozzá a nép. Szállodákat csak a völgybe engedélyeznék, a városban legfeljebb egy-két korhű fonda lehetne s ha vendég szállna benne meg, kölcsönjelmezbe kellene bujniok, modern ruhában embert még uccán se tűrnék meg. Divattá tenném a Fülöpök korát. Amerikai missek részére Worthnál készülnének korhű jelmezek. Autót legfeljebb a Tajo hidjáig engednék, ott aztán úgy döcögnének tovább vén kocsikban lordok, grófok, dollárhercegek, mint mi döcögünk e percben ... — Állj! A Zocedover-térre értünk, a város szivében vagyunk. Sirni szeretnék a boldogságtól, gyönyörűségtől, oly szép, oly tökéletes, — vén Toledo oly igazán régi vagy. Házaid orma ilyen kopottan szép, patinás vasrács, potrohos erkély, ablakok cif-Kedves Ilus! Úgy látom, még nem volt szerelmes! Vagy csak igazán nem?! Mert azt kérdi, mi hát az igazi szerelem?? ... A szerelem, kedves, az érzelem, még pedig a legveszedelmesebb fajtából való érzelem, igy meghatározni, elemezni bizony igen nehéz; sőt lehetetlen! — Az igazit lehetetlen! Nagy dolog az, kedves s körülbelül azt jelenti: meghalni Valakiért, ha már — élni nem lehet Érte és Vele! Ez volna hát az „igaz i“ szerelem. De tudja, kedves, ilyen szerelmek, tényleg leginkább s hál‘ Istennek — csak a moziban láthatók, avagy regényekben olvashatók. Nézzük mi inkább csak azt a szerelmet, amelyik hamisítatlan, eredeti, ami föltétlenül előmozdítja és fejleszti a festészetet, költészetet és a többi művészeteket s igy határozott alkotó-fejlesztő tényezője a kultúrának. Tartalma: kölcsönös tetszés, egymásiránti vágyakozás, célja az egyéni boldogság elérése, a családi élet megalapítása; eredménye: tartalmas családi élet, s az — egyedekből lesz az egész elv alapján — az egész társadalmi élet megteremtése s végül közvetlenül, avagy közvetve a művészetek, a kultúra kifejlődése. Ideális a szerelem akkor, ha benne a nőket megillető obiigát tisztelet áldozatra kész vágyódássá fokozódik s ha a benne megnyilvánuló vágyakozás teljes kielégürája, szegverte kapuid homálya, — úgy látlak, mint láttak ők, akiknek hamva ma már virág, ciprusfa, mirtus, halványzöld olajág, emlékük száll, vonz, húz, kerget vissza a múltba, mely tökéletes, mint milói Vénus szobra, Pallas Athéné templomának frize dehogy! Hellas-nál is szebb Ibéria földje, Granada Alhambrája, Sevilla Alcazárja, Cordovában az oszlopos mesquita s Toledóban minden utolsó kő. lést csak és kizárólag a házasság szentsége utján nyer. De az ideális szerelemről majd bővebben. Megérdemli! Még csak annyit: nem hiszem, hogy Magácska sem csalódott már a szerelmet illetően. Legyen óvatos! M. K., Ungvár. Találka. Zsakay (Pozsony) rajza. Nem jó igy visszaálmodni magunk a múltba, —- kesernyés izre ébredünk s próza ide, próza oda, a tér pompás kirakatsorában egy péküzlet könnyed sütemény tömegére téved szemünk, szinte érzem a kemence illatát, — szomorú, de úgy van: éhes vagyok. * Este van. Dehogy megyek ma vissza Madridba. Szinte megrendelték részünkre Coockék a holdat, már kibújt az Alcazár fölé, a sötétlő falak még sötétebb árnyékot terítenek, bagoly huhog a csendes éjszakába, teleszórt csillagok: pislogó vaslámpák himbálnak s messziről gitár peng, ének szól, éjfélt kongat a szél . . . Szűk uccák visszhangos sikátorán mágnesként húz magafelé a dal. Alabárdos éjjeli őr léptei, mint üres hordó megütött fala konganak. Suhanó árnyak, mint sötét denevérek lapulnak falhoz. Két karom kitárva az uccák két oldalát fogom. Szemközti erkélyek potrohos búbja majdnem összeér. Erkély rácsára sötéten vékonyló alak hajol. A holdnak kémények közé tévedt csikja finom, halvány leányarcra fut. Rózsalevél lilliom szirmon s két villogó, árnyékos szem. Kontyba tűzve magasan fésű, a fésű tetejéről csipke lóg. Carmen, avagy valóság? Szájában rózsa, — e percben hullott le — elnémul a dal, — suttogó köszönet, — a csipke eltűnik, — gitár peng tovább, —- falmélyedésbe húzódom, lélegzetfojtva hallgatom. Tehát nemcsak a magyar hegedű sir, az idegen gitárból is folyhatnak könnyek, • — pengeti, pengeti, sirván . . . Ennyi az egész. De ezt én magam loptam meg egy soha el nem felejthető csendes, holdvilágos toledói éjszakán. VÁLASZ Nem tudok ellentállni a kísértésnek, hogy e kedvező alkalmat fel ne használjam arra, hogy a Bródy Lili urhölgynek „Missek és ál-missek“ kedves, öntudatos, tökéletes női lélektől sugalmazott korhű cikkéért hálás üdvözletemet ne küldjem. Az ilyen cikk nagy szolgálatot tesz a társadalom azon női tagjainak, akik egyéni értéküket nem külsejük hatásossá öltöztetése vagy sminkelése által gondolják értékesebbé tenni, hanem folytonos fejlesztése, művelése által. De általában mindig igen kedves tónust kölcsönöz a mi Képes Hét-ünkhöz hasonló szépirodalmi lapnak a női Írás, szinte ragyogóan derűssé teszi az a sok finoman meleg női lélek kisugárzása. Azért a munkáért, amit kulturális szempontból nélkülözhetetlen irodalmi tevékenykedésükkel fejtenek ki az ilyen családiason kedves, nívós lapnak a szerkesztésével, mint a Képes Hét., nemcsak minden olvasójuk támogatására számíthatnak, hanem a legmelegebb hála érzésével gondolunk az eszme megszületéséért a Képes Hét -„rkesztőségére, mint úttörőkre. Hiszen különösen nekünk, falusiaknak, hogy mennyire kedves és nélkülözhetetlen a Képes Hét: szellemes cikkeivel, keresztszórejtvényeivel; ezt én szavakkal ecsetelni nem is tudnám. Meskó Jolán tanítónő.
