Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-08 / 49. szám - Csathó Kálmán: A nők titka
Főorvos (feláll). Brumm: Titkos szövetség? Pribitzerné, Alorvosnő: (felállanak és megfogják egymás kezét). Pribitzer: A nők valamennyien egy nagy maffiának a tagjai. Van valami közös titkuk . . . Brumm: Ez... ez... valószinii. (Feláll és kijön az íróasztal mögül.) Pribitzer: Férfiak között ilyesmi nincs! Két idegen férfi teljesen bizalmatlanul áll szemben egymással és nem tudnak miről beszélni. A nők már az ismeretség első percében bizalmas barátok. Alorvosnő, Pribitzerné (eleresztik egymás kezét). Pribitzer (folytatja): Miért? Mert van valami közös titkuk! Erről beszélnek, ezt főzik, ezt forgatják és bizonyos, egészen bizonyos, hogy mikor összedugják a fejüket, ellenünk, férfiak ellen forralnak valamit. Brumm (leül Pribitzer mellé) : Gondolod? Pribitzer: Hát persze! De nem lehet tőlük megtudni semmit. Óvatosak, szemfülesek és ha az ember meg akarja lepni őket, egyszerre a ruhákról beszélnek, vagy a cselédkérdésről. Plissé, guvré, hólfaltni, aszur, fene tudja! Bizonyos, hogy e mögött van valami. Főorvos (nagyon izgatott, bólintgat és a homlokát törli a spanyol fal mögött.) Alorvosnő, Pribitzerné (halkan:) Szemtelenség! Brumm: Persze, hogy van! Én is gondoltam már erre, csak nem mertem mondani . . . Pribitzer: Na látod! Ezer jel van rá, hogy igy van! Nézd meg, ha egy férfit munkába vesznek, milyen pontosan dolgoznak egymás kezére valamennyen, anélkül, hogy össze kellene beszélniük . . . Brumm: De mennyire! És mikor az ember szabadulni akar egy nőtől, akit megunt, hogy ráesnek valamennyien, hogy védik annak a pozíciót... Maffia! Főorvos (nem bir magával, előlép, lelkesedve) : Az semmi kérem! De vették észre kérem, hogy mikor egy férfi szabad prédává válik, mikor kiszabadul egy szerelmi viszonyból, amiről azt hiszi, nem is tud róla senki: hogy megrohanja egyszerre, mint valami adott jelre, minden nő. Pribitzer: Tessék! Ugye! Maffia! Maffia! Főorvos: Le kell leplezni! Brumm: Meg kell tudni a titkot . . . Pribitzer: Ugye! Hiszen ezt akartam! A titkot akartam megtudni. De nem lehet! Brumm: Ravaszsággal... Pribitzer: Nem lehet! Nem árulják el! Anyák nem árulják el a fiaiknak! Mert átok van kimondva az árulóra, rettenetes átok! Brumm (közelebb akarja huzni a széket) : Mi ez? . .. Főorvos: Erőszakkal kell kipréselni! Ha másképp nem megy. Erőszakkal! Pribitzer: Ez az! Ezért vagyok itt. Mert ezt akartam. Főorvos: Jól tette! Pribitzer: Könyörögtem neki, fenyegettem, kínoztam: mondja meg. Nem mondtam. Akkor fogtam a gyereket: „Jó, elveszem tőled a leányt! Magnam nevelem. Tőle majd megtudom!“ Olyan lett, mint egy furia! Rámrohant. „A gyerekemet nem hagyom, a gyerekemet nem hagyom!“ Ezt üvöltötte... „Nem hagyod? Nem?“ — megfogtam a torkát a bestiának. (Megkapja Brummot.) „Nem hagyod?“ Brumm: Na, na! Főorvos: J ól tette .. . Pribitzer: Erre ő, rám! Pofon ütött! így! (Pofon üti Brummot). Brumm: De Józsi! Főorvos: Hallatlan! Miért nem ölte meg? Pribitzer: (a főorvos felé fordul): De akkoi' én is? Pofon ütöttél? Hát most ki a titokkal! ... Ki vele bestia! Valid ki, vagy meghalsz. (Rázza a főorvost.) Meghalsz! Brumm: Ügy kell neki! Ügy kell! Disznók! Bestiák. Pribitzer: Nem akarom, hogy az én leányom is közéjük tartozzék! Nem akarom ... És meg fogom tudni a titkot, ha addig élek is . . . és . . . ha megölöm is . . . Főorvos: Jól tette Pribitzer ur! Jól tette! Igaza volt! . . . Ön nem őrült! . . . Ön józan . . . akárcsak én! . . . Kiállítom önnek a bizonyítványt. . . De a feleségét azt ide zárjuk . . . Azt bezárjuk . .. Brumm: És a kisleányt elvesszük tőle! Pribtzer: Igen! Én fogom nevelni! Az nem lesz a maffia tagja! Esküszöm. Pribitzerné: Az én leányom? (Előrohan.) Nem engedem! Nem hagyom! Főorvos: Hogy mer maga? Hogy jött ide? Pribitzerné: Nem hagyom a gyermekemet! (Nekimegy a főorvosnak.) Nem hagyom! Főorvos (elkapja az asszony kezét): Fogják le! Brumm (elkapja az asszony kezét): Vallani! Vallani! (Toporzékol és rángatja Pribitzernét.) Pribitzer (kajánul): Hát te itt voltál? Hallgattództál? Nem hagyod a gyerekedet? (Nagy erővel felkapja az egyik széket, a padló recsegve szakad fel.) Agyonüssem? Főorvos: A titkot előbb! A titkot! Alorvosnő (megnyomja a gombot és előlép a spanyolfal mögül. Hat ápoló berohan): Mind a három férfit! A főorvos ur is őrült! Zárka, kényszerzubbony! Főorvos: Őket vigyétek! A nőket! Mind a kettőt! (Elhurcolj ák.) Brumm: Én látogató vagyok! Látogató! Nem beteg. (Elviszik.) Pribitzer (védekezik a székkel) : Engem nem olyan könnyű elintézni! Hiába fogtok össze! Nők! ... Nők! Nem lesz gumidominó! Hahaha! (Ápolókhoz.) Hallgassatok rám! Ezt a két asszonyt fogjátok le! Ezt a két összeesküvőt! Nem engem... Ök az ellenség! Nem én! (Ápolók megragadják.) Hallgassatok rám! Ez egy naffia! Férfiak! Férfiak a nézőtéren! Segítség! Segítség! Ne hagyjatok! (Ápolók lefogják.) Maffia! Maffia! Maffia! (Elviszik.) V. JELENET Pribitzerné, Alorvosnő. Alorvosnő (Pribitzernét babusgatja) : Szegény kis mártír! Jaj! Nem történt baja? Pribitzerné: Ez borzasztó volt! Ezek az őrültek! Alorvosnő: Ez a főorvos már előbb is gyanús volt nekem... Pribitzerné: Mondja, hát csakugyan őrültek? . . . Alorvosnő: Na hallja! Hát hogyne! . . . Pribitzerné: Mert. . . Én nem tudom, de . . . Alorvosnő: Amiért ilyen okosan beszéltek? . . . Az sokszor előfordul, hogy az őrültek az igazat . . . Pribitzerné: Pszt! Vigyázzon! Nézze!... (Kimutat a nézőtérre.) Mennyi férfi ül itt. Előttük ne beszéljen! Jöjjön! . .. — Függöny — India Spéciéi: Meinl tea 100 gr Kó 13'60 ____ Kellemes, pompás Ízzel erős karakterisztikus Assamvirág aromával. A Meinl tea megfelel az Ojol ízlésének
