Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-08 / 49. szám - Csathó Kálmán: A nők titka
Brumm (halkan a főorvoshoz, Pribitzerné mutatva) : Nem bánt? Főorvos: Kihez van szerencsém? Brumm: Brumm Péter vagyok. A főorvos urat keresem • Pribitzer József barátom ügyében. Főorvos: Á? Pribitzer ur önnek barátja? Nagyon jó Amint látja, a nagyságos asszony is itt van. Brumm (Pribitzernére néz) : A nagyságos asszony? Hehe . .. igen. Főorvos: Nem ismeri? Pribitzerné: Pribitzerné vagyok! (Kezét nyújtja.) Brumm (hátrál): Igen kérem... Pribitzerné!... (Főorvoshoz halkan:) Ennek ez a rögeszméje? Ráhagyjam? Főorvos: Micsoda rögeszme? Őnagysága csakugyan Pribitzerné! Brumm: Pardon... A Józsi sógorője? Főorvos; Dehogy! A Pribitzer József felesége! Hát ön nem ismeri a barátja feleségét? Brumm: A Pribitzer Józsi felesége? Az lehetetlen! Pribitzerné: Az vagyok pedig ... És hirből ismerem is Brumm urat. A férjem sokat emlegette. Régen ugy-e, kollégája volt a hivatalban? De újabban ritkán találkoztak . . . Alorvosnő (belép középen). Brumm: Igen kérem; de hogy Józsi házas ember .. . Ez egészen hihetetlen ... Főorvos: Hát ön nem tudta, hogy házas? Brumm: Nem hát! És még most se bírom elhinni, hogy megházasodott. Nincs itt valami tévedés? Pribitzerné: Nem értem kérem ... és kissé különösnek is találom, hogy ön kétségbevonja!... Lesz szives talán megmagyarázni? . . . Hároméves házasok vagyunk. Brumm: Bocsánatot kérek, azért lep meg, hogy megházasodott, mert én úgy ismertem Józsit, mint nőgyűlölőt. . . Alorvosnő: Mondtam ugy-e! Mindjárt mandtam. Brumm: Mikor én ezelőtt öt évvel megházasodtam, végleg megszakította velem az érintkezést éppen emiatt. Nem is álmodtam, hogy közben ő is. . . És levelében sem irt arról egy szót sem . . . Főorvos: Irt önnek? Brumm: Igen. (Levelet húz elő a zsebéből.) Ma reggel kaptam. Tessék. (Átadja a főorvosnak.) Főorvos (olvassa): „Kedves Barátom! Okvetlenül keress föl, mert fontos megbízásom van számodra. Régi barátságunk jogán kérlek erre. Magnam mennék hozzád, de itt vagyok pár nap óta az Uponka-féle szanatóriumban. A viszontlátásig köszönt Pribitzer József.“ Brumm: De hát mi történt szegénnyel, hogy .idehozták? . .. Súlyos az esete? Főorvos: Még nincs diagnózis. Ön azonban nagy segítségünkre lesz. Itt fog vele beszélni, mialatt én majd (a baloldali spanyolfal mögé mutat (ott leszek . . . Azonnal be is hivatom ... Ez jobb lesz, mint ha a nagyságos asszony beszél vele. Pribitzerné: Nem maradhatnék én is itt? Ott a máik fal mögött? Főorvos: Nem lehet, nagyságos asszony! Nem tehetem. Elárulná magát esetleg. . . Tessék addig a kolléganőmmel a várószobába méltóztatni . . . Alorvosnő: Jöjjön velem nagyságos asszony! Itt nem maradhat. (Halkan:) Ne féljen semmit... Itt leszünk . . . (Fenn: ) Tessék csak parancsolni! . . . Pribitzerné: Köszönöm. (Bólint Brummnak.) Jó napot. Brumm: Kezét csókolom. Alorvosnő: Küldhetem a beteget? Főorvos; Igen. Pribitzerné és Alorvosnő el középen. Főorvos (Brummhoz) : Tessék helyet foglalni. Én megyek .. . Mert Pribitzer azonnal itt lesz. Brumm: És... és... én egyedül fogok beszélni vele? Nem veszélyes az? Főorvos: Ne féljen semmit! Nem veszélyes! Ha azonban netalán mégis . . . véletlenül. . . hát csak nyomja meg azt a csengőt. (Arra mutat, amit az előbb ő maga kipróbált.) Na viszontlátásra. (Aa baloldali spanyolfal mögé lép és leül.) Brumm (fejét csóválja): Ajjaj! (Homlokát törli.) IV. JELENET. « Brumm, Pribitzer. Pribitzer (középen jön, óvatosan) : Itt vagy? Péter? Brumm: Még nem! (Hátrál.) Pribitzer: Kedves öregem! (Melegen megszorítja Brumm kezét, amit az félve enged át.) Brumm: Sze . . . szervusz! Pribitzer: Édes barátom! (Megöleli.) Brumm (szabadkozva): Nem harapni! Nem! Nem! Pribitzer (nem is figyel rá) : Ha tudnád, menynyire örülök, hogy látlak végre egyszer! (Elereszti. Brumm menekül az asztal mögé.) De hát ez a világ úgy van berendezve, hogy legfeljebb a második éltünkben érnénk rá, hogy a barátainkkal barátkozzunk! Ezt az elsőt, Úgy látszik, az ellenségeinkkel kell töltenünk. Brumm: Miféle ellenségeinkkel? Pribitzer: A nőkkel! És ha még tisztességes ellenség volna! De még csak nem is az! Pribitzerné és az Alorvosnő halkan belépnek a jobboldali ajtón és leülnek a két székre a spanyolfal mögött. Brumm: No, no! Vannak tisztességes nők is, öregem! Vannak kivételek! (Leül középen egy székre.) Pribitzer (legyint): Kivétel! Látod! Ez is mutatja, hogy milyenek. Csak azzal tudnak hódítani, hogy elhitetik önmagukról egyenkint, hogy kivételek. (Leül Brumm mellé.) Féfi előtt egyik sem akarja magát a többivel azonosítani! Ahány menyasszony — valamennyi kivétel a vőlegénye szemében! Brumm: Hát . . . Azért vannak nagyon boldog házasságok is! . . . Pribiizer: A házasság csak a nőknek jó. De a
