Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-08 / 49. szám - Csathó Kálmán: A nők titka
A nők ellenben rövid idő alatt mind megbolondulnának féfi nélkül egytől-egyig. Maga is. Alorvosnő (gonoszul) : Tudja, kedves főorvos ur, hogy maga kissé . . . hogy is maradjam? — mániákus embernek tátszik? . . . Mintha nem orvos lenne, hanem . . . beteg? . . . Főorvos: Nem, fiam! Csak férfi vagyok! Férfi, aki vigyáz. II. JELENET Főorvos, Alorvosnő, Pribitzerné Pribitzerné (belép középen): Jó napot kivánok. Hivatott főorvos ur? Pribitzer József né vagyok. Főorvos (feláll): Kezét csókolom! Parancsoljon helyet foglalni. Pribitzerné (önkéntelen mozdulattal közelebb akar huzni egy széket): Jé? ! Alorvosnő: Oda van erősitve. A betegek miatt, hogy kárt ne tehessenek vele. Pribitzerné: Jaj! Borzasztó! Főorvos: Azért kérettem, mert a kedves férjére vonatkozólag szeretnék egyetmást kérdezni. Ha aszszonyom pontosan közölné velünk a tapasztalatait . .. talán . . . segítségünkre lehetne. Pribitzerné: Milyen tapasztalataimat? Őrült! Punktum ! Főorvos: Mi volt az előzménye annak a rohamnak, amely után a férjét ide kellett hozni? Pribitzerné: Hát kérem . . . (Elhallgat.) Főorvos: Nos? Pribitzerné: Szégyellem megnomdani . . . Főorvos: Hm? Hát olyasmi? Pribitzerné: Nem kérem, nem olyasmi... de . .. Főorvos: Orvos előtt nincs titok! Az orvos olyan, mint a gyóntató ... És ha olyasmi is . . . Pribitzerné: Nem kérem, nem olyasmi, amit gondolni tetszik . . . Én magam sem értem voltaképpen . . . De a gyermekemet nem hagyom. Főorvos: A gyerekét? A gyerekét bántotta? Pribitzerné: ígen, kérem. A kis leányunkat. Azt mondta, elveszi tőlem a gyereket, ha a totkot meg nem mondom neki. Csak nem engedem elvenni a gyereket!? Alorvosnő: A titkot:? A titkot akarja tudni? Főorvos: Miféle titkot, kérem? Pribitzerné: Tudom is én. Valami titkot emleget folyton, pedig nekem nincs semmi titkom. Azt mondta, ha el nem árulom a titkot, elveszi tőlem a kis leányt. És mikor én azt mondtam, hogy azt nem engedem, dühöngeni kezdett és . . . igazán csepp hi j ja, hogy meg nem fojtott. Alorvosnő: Hallatlan! Főorvos; Mégis miféle titok lehet az? Mire vonatkozik? Pribitzerné: Őrültség! Azt mondja, a nők titka. Én nem értem, mi akar az lenni! Főorvos: A nők titka? Az érdekes. Alorvosnő: Mánia! Főorvos: Hm! (Végimegy a szobán.) A nők titka! ... Alorvosnő (Pribitzernéhez, halkan) : Vigyázzon! (Fenn.) Jó kis ruha ez! Ez a hólfaltni nagyszerűen slankit. Pribitzerné (bólint): Ez a plisszirozott szoknya is remek! Főorvos; Tessék? Ruháról beszélnek? Ilyenkor? Erre is csak nők képesek! Alorvosnő: Csak éppen feltűnt. . . Főorvos: Hát kérem, a szokott módon fogjuk csinálni. Kolléga, szíveskedjék megnémzni, a beteg lehozható-e? Ha alszik, keltsék fel! Alorvosnő: Igen! (Pribitzernéhez): Résen legyen! Azonnal visszajövök! (El középen.) Főorvos: Mindjárt lehozatom a beteget és nagyságos asszony újra szóba fogja hozni előtte a dolgot . . . Mi pedig itt a hallgatókból (a spanyolfalakra mutat) megfigyeljük. Pribitzerné: De ha újra rájön a roham? Mert örült és én a gyerekemet nem hagyom!... És ha megint dühöngeni fog! Főorvos: Nincs mitől félni. Az első gyanús mozdulatra itt vannak az ápolók. (A baloldali spanyolfal mögé megy.) Tessék nézni, itt van egy gomb, ezt megnyomom és (megteszi, mire éles csengetés haitik) abban a pillannatban . . . (mind a három ajtó kinyílik és mindeuiken két ápoló rohan be, akik rávetik magukat Pribitzernére és leteperik). Pribitzerné: Jézusom! Mit akarnak? Segítség! Eresszenek el! Főorvos: íme! Azonnal lefogják. III. JELENET Előbbiek, Brumm Brumm (belép a középen). Pribitzerné? Én nem vagyok őrült. En Pribitzerné vagyok! Eresszenek el. Főorvos: Nagyszerű berendezés. (Büszkén) : Az én találmányom! (Ápolókhoz): Elereszteni! (Ápolók eleresztik Pribitzernét.) Kimenni! (Ápolók kimennek.) Brumm: (nagy körben elkerüli Pribitzernét és a főorvos mellé áll.) Pribitzerné (mialatt rendbeszedi magát) : Igazán rettenetes! Én nem vagyok őrült! . ..
