Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-03 / 5. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa

Willovsky szárazon felelt:

— Egy keveset.

Olga meglepetve nézett rá s ajkait fütyre csütöritette össze.

— Á, hát innen fuj a szél. Te, hiszen az a leány csúnya.

— Lehet, de nekem tetszik.

— ízlések felett természetesen nem lehet vitatkozni. Mindenesetre kitűnő parti, — mondta Olga s Willpvskyt figyelte.

Amaz teljesen nyugodt maradt.

— Talán el fogod venni feleségül? — kérdezte a leány nem minden izgalom nélkül.

— Lehetséges.

Olga eltolta a tányért maga elöl.

— Ez komoly?

Willovsky is felébredt most közönyéből. Olgához fordult és megérintette a kezét, mely az asztalon feküdt.

— Olga, beszélnivalóm van veled. Nem tréfáltam.

— Nem?

Olga hangja mintha remegett volna.

— Te okos lány vagy, — folytatta a magántanár, — veled komoly dolgokról is lehet beszélni. Ugyebár?

Ismét megsimogatta Olga kezét. A pincér uj tányérokat helyezett az asztalra.

— Nos, hát igen! -— mondta Olga.

— Tehát hallgass meg. Ismered viszonyaimat s tudod, hogy egy félig-meddig rendes életmódot engedélyeznek csupán. Minthogy ezzel nem elégszem meg, lassan fölélem a tőkémet. Alig keresek valamit. Tudod, milyen ritkák és gyatrák a tudományos munkákért fizetett honoráriumok s még évekig is eltarthat, mig nyilvános egyetemi tanár lesz belőlem.

— Röviden, gazdagon akarsz megnősülni? — szakította félbe a leány s észre lehetett venni, hogy nyugalomra kényszeríti magát.

— Tulajdonképpen sohasem gondoltam erre, sohasem voltam hozományvadász. De most egy oly fényes lehetőség kínálkozik számomra, — őrültség volna nem élni az alkalommal.

— Csak tisztességes volna.

— Miért?

— Még kérdezed? Egy férfi, aki a pénz miatt nősül... Edgár közbeszólt:

— Tévedsz! Egész nyíltan akarok veled beszélni. Sokkal nyugodtabb és biztonságosabb lennék, ha biztosan tudnám, hogy csak a pénz miatt akarom Jadvigát elvenni.

— Csak nem akarod ezzel azt mondani, hogy szerelmes vagy a professzor leányába? — kérdezte Olga gonoszkodóan, élesen.

— Biztosan nem tudom. De van benne valami, ami vonz és mámorit.

— Ha nem volna pénze, azt hiszem, hamarosan elpárologna belőled ez a mámor.

Willovsky gondolkozva nézett bele cigarettájának ftistfellegeibe.

— Jadwigát szegényen el sem tudnám képzelni.

— És ö szeret téged?

Olga szemei nedves fényben ragyogtak, de a doktor azt nem vette észre.

— Ezt nem tudom.

— S annak dacára, hogy egyiketek sem szereti a másikat, össze akartok házasodni. Milyen aljasok vagytok!

Olga ökölbe szorította kezét s dühösen préselte össze ajkait.

— Hogy felizgultál, Olga, — mondta szemrehányóan Willovsky, — nézd, hiszen nagy kérdés, hogy egy boldog házassághoz szükséges-e egyáltalán szerelem. Azt hiszem, kölcsönös tisztelet...

— Ezek mind kifogások! A házasság szerelem nél-Dorothy Janis, a Metro-Goldwyn-Mayer

uj

sztárja,

kül... — szakította félbe Olga a mondókát, de öt is félbeszakították:

— ... igen boldog lehet. Nem kell messzire menned példákért. Nézz meg bennünket. Hát szerettük mi egymást?

Olga tanácstalanul nézett rá.

—- Hiszen azt is mondhatod, — folytatta Willovsky, — hogy mi nem is voltunk házasok. Viszont ez csak fór-