Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-17 / 46. szám - Morand, Paul: Amerika? (ford. Bálint György) - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón
1. A Do X. óriásrepülő rekordutja után mosoly gósarcu. boldog utasaival leszáll. 2. Spanyolország monstrepöre. Sanchez Gruerra és fia a felmentő ítélet kihirdetése után. A médium arcvonásai merevek és nyugodtak voltak, A szellem megjelent. A szoba sarkában kísérteties kinézésű férfialak állt. Edward Lane szeme tágranyilt — arcáról le volt olvasható, hogy áldozatát a maga egész mivoltában látja maga előtt. A szekrény elöugró dísze árnyékot vetett a fantómra, —- amely egyébként olyan volt, mint egy látomás — elmosódott kép —• mint valami álom------Percekig állt előttük és merően rájuk bámult. Lane nem bírta elviselni tekintetét, eltakarta arcát. Leuthner végre megszólalt: — Mondd meg nekünk, Szellem, ki gyilkolt meg! A szellem valószínűleg sem azt nem vette rossz néven, hogy Leuthner letegezte, sem azt, hogy a médium közvetítése nélkül szólította meg, ami — a tengerészek szolgálati szabályzatának stílusában szólva — a szolgálati ut megkerülésének volt nevezhető — előrelépett s merően ránézett Lanere. Ugyanakkor a médium földalatti elváltozott hangon suttogta: — Ö! És a szellem emelt karral mutatott a szerencsétlen szikratávírászra. — —Edward Lane lehorgasztotta fejét és szót sem szólt. — Kérdezhetek tovább? —- szólalt meg újból Leuthner. A szellem rábólintott. — De csak röviden — nyilatkozott a médium emeltebb hangon — mert a szellem már fáradt. Leuthner meghajolt. — Mindössze egy kérdésem van. Világosíts föl, ó Szellem, mint lehetséges az, hogy földi hüvelyed a gyilkosság napján, sőt még a vacsora alatt is sötétszürke öltönyben volt, míg néhány perc múlva a hulládat barna ruháiban húzták ki a pamlag alól? A szellem arcán a legteljesebb meglepetés tükröződött. A háromlábú kis asztal nagyot dörömbölt és a médium fölébredt. — A szellem rossz néven vette a sok kérdezösködést •- nyilvánította ki Alice — és ezért elhagyja körünket. S valóban, a furcsa jelenség a sarokban újból füstfelhőbe burkolózott, mint előbb, amikor egyenesen a túlvilágról érkezett — körvonalai fokozatosan halványultak, Leuthner az asztal fölé hajolt s úgy figyelte, mi történik a sár óikban — sőt, hogy jobban lásson, a lámpát is fölemelte az asztalról. A már alig kivehető fantóm hátat fordított a társaságnak és a kővetkező pillanatban hire-hamva sem volt. Alice, a médium fölemelkedett, hogy haragos pillantással intse le Leuthnert, de egy valóban nem emberi sikoly, mely a sarokból jött, megakadályozta ebben. Megrémültén fordult arrafelé. A szellem újból megjelent. Arca egy fokkal kísérteti esebb kifejezést öltött, mint előbb s vad rémületet fejezett ki. (Folyt, köv.)
