Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-17 / 46. szám - Utak a siker felé
Tehetség és szorgalom H ogy az emberiség érdekében való nagy teljesítményeknél a nagy emberek velükszületett hajlama, vagy a kitartó és szüntelen szorgalmi munka játszanak-e nagyobb szerepet, egyéni diszpozíció kérdése. A szélsőséges típus amugyis ritka, a két sajátság erősen vegyül. Mégis tudjuk, hogy maga a geniális gondolat nem elegendő az alkotáshoz, hanem teremtő munkával kell azt realizálni. Kopernikus Miklós, egy tudományos munkában fáradhatatlan fő, nemcsak saját hivatását űzte, hanem arra is akadt elég ideje, hogy teleszkópjával a csillagos eget figyelje, mig végül sikerült megdöntenie a ptolomáusi világrendszert. Csak halála után ismerte meg a világ merész és uj tanait. Önbizalom! u gy látszik, az embernek önmaga és belső elhivatása iránti bizalma a legnagyobb és legjelentékenveb alapfeltétele az érvényesülésnek. Egy fiatal francia katonatisztről mondják, hogy gyakran járt föl és alá szobájában, miközben fogait öszszeszoritva sziszegte: „Én marsall akarok lenni!“ S valóban magas rangig vitte Napóleon hadseregében. Az, hogy De mosthenes kaviccsal nyelve alatt igyekezett a tenger moraját tulharsogni, beszédhibáját legyőzendő, bizonyára a mesék világába tartozik, de ennek a mesének megvan a maga jól átgondolt pszichológiai alapja. Megingathatatlan egyéni meggyőződés rendszerint a tömeget is magával ragadja, mint pl. Clairvaux felhívása a keresztes hadjárathoz, Savonarola prédikációi, Luther bátor vallomásai a wormsi országgyűlésen, vagy szt. Ferenc csendes győzelmei. De a temperamentum foka is irányadó az érvényesülés szempontjából. Bizalmatlan és pesszimista természetek nem szoktak korszakalkotó gondolatokra rájönni, mert önmagukban sem bíznak. Amerika egyik legnagyobb acélmágnásáról beszélik, hogy rendkívüli optimizmusában mesebeli hattyúknak látta a baromfiketrecben szomorúan gágogó libákat; s az életnek és a világnak ez az általános igenlése legyőzték az útjába tornyosuló akadályokat és gátlásokat. A nagy alkotások véghezvivőit elsősorban optimizmus és vasakarat jellemzik. Mindenre gondolni kell I ^en elterjedt tévedés, hogy a nagy embereknek nem kellett kicsiségek kel törődniük. Ellenkezőleg: azáltal tűnnek ki, hogy gondolnak a csekélységekre is. Napóleon nem átallotta egy fáradt őrszem fegyverét átvenni s ily példákkal hihetetlen népszerűségre tett szert katonái között. Vállalkozási szellem és a cselekvésre alkalmas pillanat felismerése: ez a nagy emberek érvényesülésének titka. Az Újvilág nagy selfmademanjei igy lettek nagyokká. A fiatal Carnegie midőn egy nyugalmazott ezredes a pittsburgi munkások rendelkezésére bocsátja jelentékeny könyvtárát azt kéri a lapokban, hogy a könyvekhez a diákság is hozzájuthasson. A kis Edison még gyerekkorában lapot alapit, melyet maga szerkeszt, nyomtat és árusít. Csaknem minden nagy ember komoly egyéni áldozatot hozott célja érdekében. Sok évet töltöttek el a legsötétebb nyomorban, hogy egykoron elérhessék azt, amire vágyakoznak. Az érvényesülés iskolája Ä z érvényesülés tudománya azelőtt leginkább a sikeres pályafutásu egyének életének leírásával és analízisével foglalkozott, mig ma már statisztikai módszereket alkalmazhat, hogy megállapíthassa, milyen okok és előfeltételek közrejátszásával érvényesültek legjelentősebb kortársaink. Ezen az újkeletű tudományon felül a modern, praktikus pszichológia az „érvényesülés iskoláját“ is felállította már, melynek tantételeit mindenki nagy haszonnal alkalmazhatja saját pályafutásában. Minden siker alapja a személyes hajlam és tehetség, amiknek megállapítása és lemérése az úgynevezett pszihotechnikai vizsgálat révén történik. Ez a titka a teljesítmény fokozásának és a munka racionalizálásának (okszerüsitésének). Nagy sportteljesítmények —- példának okáért — az egy dologra való specializálás és az egyéni hajlam kérdései. A kulturfejlődés viszont inkább az általános és harmonikus műveltségre épit. Tehetség, szorgalom, alkotó akarat, geniális ösztön, erős igazságérzet, éles önkritika, a tökéletlenség gyűlölete, — ezek jellemzik a nagy alkotó elméket. A siker csak a legritkább esetben jár együtt külső örömmel, gyakran csak belső kielégülést nyújt. A siker azonban mindig feladat és kötelességteljesités önmagunkkal és másokkal szemben. A siker mindig csak lépcsőfok további eredményekhez. Ezért érzik éppen a legnagyobb művészek és gondolkodók állandóan a tökéletesedés szükségét. Ezért csodáljuk meg Newton szavait, miket 85 éves korában, röviddel halála előtt mondott: „Nem tudom, mit tart rólam a világ, de én úgy érzem magam, mintha kisfiú volnék, aki lapos kavicsot és szép kagylókat keres a tengerparton, miközben előtte hömpölyög az igazság nagy és ismeretlen óceánja.“ . . . végre sikerült megdöntenie a régi csillagrendszert Kaviccsal a nyelve alatt . . . Pessz'mzmus, — a siker sirásója Így kell csatákat nyerni Az ifjú Edison mint rikkancs
