Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-10 / 45. szám - Tamás István: A párisi nő

felháborodással tárgyalta a Félix & Comp. cég kizárólagos tulajdonosának esetét, aki egyetlen hajadon leányát az uccán pofozta végig, mert a cukrászdában egy védtelen fiatalembernek megmutatta a háta közepén levő anya jegyét.

— Fyen semmiségért ekkora skandalumot — szörnyülködtek a mamák — hol vagyunk? A középkorban?

Az incidens után a szerencsétlen leányzóval egyetlen -tisztességes fiatalember se akart többé szóba állni. Nem mintha a leány múltját találták volna diffamálónak, , de senkisem • volt hajlandó kockáztatni testi épségét,

hogy ártatlan

flört miatt lemészárolja őket a bősz atya.

A tisztelendő ur kiprédikálta Lucyt a templomban.

— Babilon bűneiből hozott kóstolót a békés fészekbe — mennydörögte a galambileilkü pap.

Ez a kóstoló azonban annyira Ízlett mindenkinek, hogy aki egyszer csippentett belőle, kedvet kapott a gyakori ismétléshez. Egyébként Lucy már nem sok vizet zavart. Tivadart rövidesen felváltotta József, József helyébe Bendegúz nyomult, mig Bendeguztól Aladár imádta el egy nyári estén és ekkor hosszabb pauza keletkezett, mert Aladár tüdőgyulladást kapott és Lucy a temetés után megesküdött, hogy szabályosan el fogja gyászolni kedvesét, mintha férj és feleség lettek volna.

Az aranyifjuság nem is nagyon törte magát utána. A franciaórák megritkultak. Az úgynevezett urilányok erős konkurrenciát csináltak a szegény párisi nőnek. A legutóbbi kaszinó-bálon alig táncoltak vele. Dekoltázsát figyelemre sem méltatták, hisz csak a hátát és csak a melleit hagyta fedetlenül, mig Bogár Bösk-e, a legszebb és leggazdagabb lopováci urileány, aki 17 éves koráig zárdában nevelkedett, elragadó fügefalevél-kosztümben jelent meg, Évát szimbolizálva, közvetlenül a paradicsomból való kiűzetése után. A lányok közelharcokat folytattak a jól táncoló fiatalemberekért. Az asszonyok vakmerőbbek voltak a tigriseknél is. Ám nekik mégis csak inkább kellett adni a látszatra, mig a lányok nem tartoztak felelősséggel senkinek s a mamák szemei felragyogtak, amikor a szünetben eltünedezni látták édes gyermekeiket a kis park magányos sétányain.

Ebben az időben érkezett haza Lopovácra Erős Boldizsár, a hírhedt nábob, a környék legkívánatosabb partija. Cinikus, tizenhárompróbás, világotjárt agglegény volt, aki megcsömörlött mindentől és a kis vidéki városkában akart letelepedni, hogy annyi kaland és nő után tiszta, boldog, harmonikus életet éljen. A család ujjongva fogadta elhatározását.

— Végre megjött az eszed — ölelte át az anyja —, majd találunk a számodra egy édes, egyszerű kisleányt, aki méltó anyja lesz születendő gyermekeidnek.

Mert az Erősdinasztiának Boldizsáron kívül nem volt több férfitagja.

Boldizsárt elcipelték néhány zsúrra, hogy az edzett globetrotter elképedt a társaságbeli lányok szörnyű modorán, zavarba jött frivol tréfáiktól. Folyton menekült. A bőrére ment a játék.

— Rettenetes! — csapta össze a kezét kétségbeesetten. — Amit Newyorkban láttam, semmi ezekhez képest!

Feldúlt lelkiállapotban sétált ki a városligetbe. A romantikus öreg hársfa alatt megpillantott egy leányt. Hanyatt feküdt a fűben és olvasott. Csukott ruha volt rajta, nem Cigarettázott, ajkain természetes pír fénylett. Boldizsár melléje telepedett:

— Piardon, szabad? A leány haragosan:

— Takarodjon, mert rendőrért kiáltok!

—• Nincs rendőr a közelben ...

— Szégyelje magát, betyár!

Felállt, hóna alá csapta a könyvet és villámló szemekkel rohant a város felé. Boldizsár hosszan, gyönyörködve nézett utána. Másnap sikerült megismerkednie vele. Nagybátyja, az öreg szoknyavadász, muttaa be a színház előcsarnokában:

Raquel Torres, a

legszebb hátú amerikai nő.