Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-10 / 45. szám - Tamás István: A párisi nő
hogy mindennek vége. Jókedélyü fiú lévén, felkereste Tivadart! Energikus léptekkel sietett feléje és a riadt csábitó jobbkezét, amit védőleg tartott az arca elé, megrázva, csak ennyit mondott: — Fogadd részvétemet. * — Nézze, Etuska ... igazán... — Tudom, Bélus, magát is a párisi vész... — De esküszöm! — Ne ejtse ki Isten nevét hiába, Béluci. Maga beleszeretett abba a bestiába és fel akarja bontani az eljegyzésünket. A Bendegúz is ezért szakított a Klárival ... és az Olga vőlegénye is miatta hagyta faképnél azt a gyönyörű hozományt ... — Magácska túloz, édes Etám... — Nem vagyok édes, itt a karikagyűrűje, fogja, vagy sárba taposom! Alászolgája. A férfi kivette a kronométerét. — Tyű, már fél öt, mindjárt kezdődik a francia órám. És futólépésben haladt, nehogy egy percet is elveszítsen. * A papa meglepte Rózsiikét Bandi ölében. — Mi... Mi történik itten? — dadogta a jó öregur és elképedésében még a szivar is (kipottyant a szájából. Rózsika kibontakozott lovagja karjaiból, mély lélegzetet vett és toporzéikolni kezdett. — Ez már mégis csak tűrhetetlen — sikoltozta —, nem megtiltottam, hogy ne zavarj, ha férfivendégeim vannak? Valami őrület az apámmal — fordult a pironkodó és begyulladt ifjú felé —, nem tudom rászoktatni az illendőségre. — Szivecském... — hebegett az apa — bocsáss meg, a világért sem akartalak molesztálni... Ha tudtam volna — és a fiatalember felé — csak mulassanak jól ... Mintha itt se lennék — és riadt hátrálással kitopogott. De nem minden atya gondolkodott ilyen ideálisan és akadtak brutális szülők, akik hasonló esetben testi fenyítéstől sem riadtak vissza. Az egész város 1. Szt. György szobra a prágai Hradzsin udvarán. A szobor a magyar Kolozsvári testvérek müve. 2. Newyorki kép: templom a felhőkarcolók között.
