Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-10 / 45. szám - Starke, Ottomár: Akik már visszaérkeztek
„Nem maradt más hátra, meg kellett ragadnom az' óriás kígyót, akárcsak ezt a szalvétát, és kitekertem a nyakát 1 nyaralók útközben nem tudtak elsütni s a rohanó expressz az élményeket használat előtt mégegyszer alaposan fölrázza, miközben egy s más elhomályosodik az emlékezetben s némely dolog megszinesül a fantázia költői szárnyalásában. Az is kiderül ilyenkor rendszerint, hogy számtalan eset javításra és bővítésre szorul, ha hatni akarunk vele, másoknál viszont jobban teszünk, ha elhallgatjuk őket ... Bátran állíthatjuk, hogy minden egyes elbeszélő hazudik, amit valóban nem is lehet elkerülni. Tessék csak a bíróság előtti tanúvallomásokat meghallgatni, melyekben pedig gyakran igen komoly dolgokról esik szó. Példának okáért k ur pofonvágta B urat. S mikor C, D és E urakat, akik az aktusnál jelen voltak, kihallgatják, a bíró kétségbeesik s a végén azt sem tudja már, nem-e B ur ütötte arcul Á urat... Mert a számok kivételével a világon semmi sem „abszolút“, állapította meg Einstein is... De ez túlságosan messzire vezetne ... A tudományos utazót jobb meg sem hallgatni. Mert az ember elvégre nem viseltethetik tulnagy bizalommal valaki iránt, akinek oly különleges és ellenőrizhetetlen foglalkozása van, mint az oroszlánvadászat, vízilovak elejtése, zulukaffer nyelvjárások tanulmányozása, exótikus kígyók gyűjtése vagy tüzokádó vulkánok megközelítése. Ezenkívül mindaz, amit elbeszél, egyúttal tudományos értekezés is, tekintve, hogy ő volt az első európai, aki az őserdőnek ezt a részét bejárta, aki ezt az ismeretlen hangyafajtát megismerte s galambnagyságu legyeket hozott magával. A tudományos utazó rendszerint felolvasás keretében ismerteti azokat a vetítésre kerülő képeket, amiket ő készített és amelyeken az állattan által ismert gorillák legnagyobbika s az embertan által ismert törpék legkisebbike mellett van élethűen lefotográfáivá. És a fénykép elvégre nem hazudik. Mondani sem kell talán, hogy ezek a felolvasások elég unalmasak, tigriskölykökről, beláthatatlan mocsarakról és forrongó néger törzsekről és életveszélyes óriáskígyókról szálának, hogy a világitó cápákról s a jó Isten egyéb fantasztikus teremtményeiről ne is beszéljünk ... De a kéjutazó, aki szórakozásból csavarog a világban, az persze egészen más!... A tenger mellől, vagy a hegyek csúcsáról érkező férfi!... Mi okból kell a kéjutazónak is hazudnia?! Miért ne mondhatná meg az igazat, hogy a panzió naponta 65 frankba került s többnyire halat adtak ebédre. Voltak, akik meg próbálkoztak az őszinteséggel, de azok csúfosan póruljártak. „Egy? Ön 65 frankot adott ki naponta. No, annyiért igazán nem lehet többet kívánni. Én a maga helyén inkább vártam volna jövő évig. Isten önnel. Kézcsókom őnagyságának!“ Nos láthatjuk, a kéjutazó nem csupán kedvtelésből hazudik, ó, nem tisztán a csalás kedvéért, sportból, élvezetből, a kis bűnözés iránti vágyból. Kellemetlen emberek azt állítják ugyan, hogy „proccol“, fontoskodik, de végeredményben meg kell neki bocsátani apró túlzásait, mert csak bonitását, hitelképességét védelmezi a polgári életben. Mert a társadalom tudni akarja, hová teszi a pénzt, amit keres, látni akarja, hogy szüksége van a pihenésre és üdülésre, azt akarja, hogy a szomszédja azt mondhassa: „Ma találkoztam Kerekessel; nem ismeri? A Linkóczy és Kerekes cég tulajdonosával, divatáruüzlet, Deauvilleban volt, na ja az üzlet príma prímissimo...“ Vagy: „Olvasta az újságban, hogy dr. Schülz visszaérkezett? És tudja, hol volt? Majorkában! Ehhez szóljon!“ Természetes, hogy szükebb családi körben, vagy meghitt baráti társaságban az elbeszélő nem távolodhat el messzebbre az igazságtól, mint amennyire tekintélyének megőrzése megengedi. Azt nyugodtan mondhatja, hogy miniszterekkel, költőkkel, filmdivákkal ismerkedett meg s ezek gyakran voltak ugyanazon a véleményen, mint ö. Lényegesen más a helyzet, ha az uccán vagy a kávéházban állítja le valamelyik ismerőse. A kérdező mindent tudni szeretne: árakat, kosztot, időjárást, szobát, pübliku— Es nem hoztál nekem semmit? — Egy tropikus lepkét hoztam neked, drágám
