Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-10 / 45. szám - Herczeg Ferenc: Üzlet - üzlet
1. Orbán Janka, a tehetséges fiatal költőnő, kinek „Vágyak útvesztőjén“ cimü verseskönyve nagy sikert aratott. 2. Arányi Baba, a pozsonyi származású neves zongoraművésznő, aki Prágában szenzációs sikerrel hangversenyzett. (Foto Wildt, Prága.) ajánlom, ne elégedjék meg ötven percenttel. Faragó megad hetvenet is, talán nyolcvanat is. így is nyer még húszat! Isten önnel, kedves Rabinovich! Az öreg azonban nem ment el.-—- Méltóságos ur — mondotta — én lobbanékony ember vagyok. De azért sohasem vétettem a tisztelet ellen, mellyel méltóságodnak tartozom. Ez igen komoly dolog, kérem alássan! — Szóval, ön tudni akarja, hogy miért jó pénz az én váltóm? Megmondom! Az orvosom és a hitelezőm előtt nincs titkom. A méltóságos egy levelet vett ki krokodilbőr-tárcájából és odaadta Rabinovichnnak. — Fogja és olvassa! A levél igy szólt: „Lucy elárult. Az uram mindent tud. Holnap jön meg Bécsiből. Kérem, jöjjön el ma délután hatkor a szokott helyre. Tanácsoljon, segítsen, mert megörülök!“ Aláírás nincs. — Mit jelent ez? — kérdezte Rabinovich. — Azt jelenti, hogy Osigolyay gróf megtudta azt, amit ön is tud. — És aztán? —• A többi az ö dolga, nem az enyém. Én nem törődöm semmivel és nem is megyek el a hatórai légyottra. Rabinovich arca egyszerre céklavörös lett, — Hohó — kiáltotta — nem odáig van! Méltóságod gavallér és nem hagyhatja cserben a védtelen asszonyt! Nem szabad kitenni szegényt a férj bosszújának! Mentse meg, szöktesse meg! Gondolja meg, hogy egy Boronkai Brunner-leányról van szó! — Magam is ilyesmire gondoltam, de félek a botránytól — szólt kedvetlenül a méltóságos. Az öreg lángolt és lelkesedett. — Egy Boronkai Brunner-leányt megszöktetni nem botrány, hanem dicsőség! Ez sokkal biztosabb kombináció, mint a Lucyé. Ha megkéri a leányt, bizonyára akadékoskodtak volna a szülők. De ha megszökteti az aszszonyt, követelni fogják, hogy vegye feleségül. És akkor méltóságod diktálja a feltételeit és mi valamennyien kint vagyunk a csávából! — Meglátom, mit teszek — szólt a méltóságos. — Mindenesetre beszélnem kell előbb Faragó doktorral... — Mi dolga azzal a harapófogóval? — idegeskedett Rabinovich. — Egy Boronkai Brunner-leányt nem szöktethetek meg ötven koronával a zsebemben. Angliába kell mennem, mert most az a divat 'és ott drága az élet. Faragó majd ad pénzt. A pénz szóra hirtelen bágyadtság vett erőt Rabinovichon. De hamar megemberelte magát és elszántan mondta: — Hát az öreg Rabinovich bácsit már kutyába se tetszik venni? A méltóságos jó ideig szabadkozott. — Nem, barátom, én elhatároztam, hogy a jövőben óvatosabb leszek hitelezőim megválasztásában. Egy ideig még disputáltak ezen és ez a nagylelkűség harca volt a szerénységgel, végül mégis engedett a méltóságos ur s elvben elfogadta az újabb kölcsönt, melyet Rabinovich neki felajánlott.
