Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-10 / 45. szám - Herczeg Ferenc: Üzlet - üzlet
1. Maurice Dekobra, a világhírű mondain iró és világjáró, középeurópai turnéja során Budapestet és Prágát is felkereste. 2. Radoszlavov, volt bolgár miniszter elnök, akinek kezdeményezésére állt a központi hatalmak mellé Bulgária a világháború alatt, a napokban Berlinben meghalt. Délután félhat volt, mikor az öreg elhozta a pénzt. Sándor belépett és bejelentette, hogy az automobil előállott. Egyszersmind egy sürgős levelet adott át gazdájának. Rabinovich a borítékon megismerte Csigolyay grófné Írását... A méltóságos ur siető kézzel felbontotta a levelet, átfutotta, miközben az arca felragyogott, azután ajkához szorította az illatos papírt és azt mondta: Megyek, sietek, repülök! — és lerohant a lépcsőn. Rabinovich utá naszaladt. A méltóságom beugrott az automobilba, majd kihajolt az ablakon és igy szólt az öreghez: — Rabinovich bácsi, most be fogom önnek bizonyítani, mennyire becsülöm és szeretem önt. Ne kérdezzen semmit, ne habozzék egy pillanatig sem, hanem menjen azonnal Csatárihoz, Nobelhez, Freundlichhoz, Faragó doktorhoz, Schlesingerhez, Bialkához, Kárváryhoz, Surícshoz és Hoszperdához és vásárolja össze a váltóimat. Ötven, hatvan, nyolcvan percentért, amennyiért adják! A lovagias diszkrécinó kötelessége megakadályoz abban, hogy bővebb (felvilágosítást adjak önnek, de mondhatom, az én ügyem most már úgy áll, hogy az angol bank is szerencsésnek érezné magát, ha leszámítolhatná a váltómat. Az automobil ekkor pöfögve és vartyogva megindult, benzinszagu gőzfelhőbe burkolva az ámuló Rabinovich Csigolyay grófné levele, melyet a méltóságos ur az imént kapott, így szólt: „Minden rendbe jött. Az uram százezer forintot veszített a bécsi jockey-klubban, édesapám megfizette és ezen az alapon helyreállott a családi béke. Egyetlen kikötésük, hogy nem szabad magát többet látnom. Ezt megígértem és ígéretemet be is fogom tartani. Félóra múlva Angliába utazom az urammal. Isten önnel!“ III. Egy óriás piros automobil állott meg a ház előtt, hova engem a tisztelt olvasó már két vasárnapon át elkísérni szives volt. A gépkocsiból a méltóságos ur szökött ki. Midőn semmi rosszat sem sejtve, vidáman besietett a kapun, a homályos lépcsőház alján megrohanta egy ember, akinek arcát eltorzította a düh. Ez az ember déli egy óta várakozott ott a méltóságos urra, most pedig háromnegyed hatra volt. Ez az ember Rabinovich bácsi volt, a méltóságos ur főhitelezője. A méltóságos ur ekkor hirtelen átölelte az öreget és kacagva kiáltotta: — Ohohó, csakhogy elcsíptem. Most már nem eresztem ám, hanem fölviszem a lakásomra és ott meg fog velem inni egy pohár tokajit! Azzal diadalmasan hurcolta föl a lépcsőn. Láthatólag úgy megörült Rabinpvichnak, mint a kislány, mikor négylevelü lóherét talál a réten. A lépcső fordulóján megállóit az öreg és hangosan kiáltotta: — Tehát semmi sem igaz! A méltóságos ur nem fogja elvenni sem Lucy bárónőt, sem Csigolyay grófnét! A milliomos házasság kútba esett! A méltóságos ur szabályos metszésű arcán valami férfias ború futott végig. — A házasságomból nem lesz semmi — mondta — és most már hozzátehetem: hála Istennek! Mert lássa, Rabi novich bácsi, önre való tekintettel kész voltam arra, hogy egy szeretetlen nőhöz láncoljam életemet, pedig ön emlékszik a költő szavaira: a szerelem mindent pótol, de a szerelmet nem pótolja semmi. (Folyt, köv.)
