Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-03 / 44. szám - Krónika • Szvatkó Pál: Finale
Ami annyit jelent, hogy az utazó champiónok hazamennek. A Como tavon még ragyog a nap, de a Riviérán már esik az eső, a világvárosok ködbe burkolóznak, mintha a tél légi támadásai ellen védekeznének, ittott vadászgatnak ugyan a Loire völgyében, vagy a Dunántúl, de ami kint történik, nem igen vonz többé. A tennisz sem. Holott ez a kétségtelenül nemes sport tüneményes pályát futott be, amióta huszonnyolc évvel ezelőtt Angliában kitalálták a Davis-Cupot, a játék, rengeteg flört, szabadság, levegő és az egész nagyon előkelő. Ősszel, amikor az utazó champiónok hazamennek, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt szezonban a tennisz valamennyi ellenfelét legyőzte. A legnépszerűbb sport. A legjobban érdekel, a legtöbben játszák. Csodák-csodája, az emberek aktív szereplők benne s nem passzívak, mint a legtöbb más sportnál, ahol néhány preparált zsonglőr kápráztató tellawn-tennisz nagy évi versenyét. A futball fi-donc lett, süvölvények és kisemberek szórakozása. Az atlétika unalmas és nem sokan értenek hozzá. A box a boldog nyugati nemzetek és Amerika szórakozása, Középeurópában nem ismerik bájait és lenézik. Az úszáshoz viz és uszoda kell, a turisztikához hegy és pénz, az automobilizmushoz jó ut és még több pénz, egyszóval... Egyszóval, aki úriember, vagy urinö és nincs túlontúl sok pénzzel bélelve, nem érdeklődhetik, csak a tennisz iránt. Nem sok kell hozzá: jó és lengő ruha, ami elemi követelmény mindenütt, a Pálya, a Labda, az Ütő, a Labdaszedő és a Partner! Néhány angol szó — ez chic — sok délutáni idő, kevés jesitményén ezren és ezr^n istenülnek, anélkül, hogy követendő példának vennék őket. Viszont a tennisznél kifejlődött az utazó champion típusa. Más sportfenoménnal ellentétben, a jó tenniszező társadalmi lény és nem mészáros, aki csak a pályán vonz, mert másutt trampli és gyüge. Az utazó champion finom. Jó ruhája és — természetesen — jó alakja van. Isten ments, nem akarom megbántani s tudom, hogy „amatőr“, ami előkelő piedesztálra állítja, ámde mégis: tudj' Isten, hasonlít az előtáncosra. Nyáron tenniszezik, télen előtáncol -— mintha volna párhuzamosság a két típus között. Nem, megbántani nem akarom, és végeredményben úgyis csupa kellemes és irigyelt dolog, amit róla mondok. A tiszta irigység beszél belőlem. A tenniszchampion — egyre jobban szaporodik ez a rokonszenves fajta — amolyan utazó flirt-man, aki jön, lát, győz, s nemcsak a Labdát vágja ki autra, hanem engem is a leányoknál. Epésség ide, epésség oda, az utazó champion irigylésre méltó fiatalember. Szép fiú és körülrajongott. Három tenniszütőjével hóna alatt, Borotra baretjével a fején, Lacoste pullowerében, Cochet porcellánnadrágjában, Tilden fehér cipőjében és Kehrling krémköpenyében száguld végig Európán, szebbnél szebb helyeken. Attól függ, milyen kvalitású. Van utazó champion, aki Pozsonytól mindössze Husztig jut el, van, aki Karlsbadtól Belgrádig, van, aki Montreuxtől és Cannestól Konstantinápolyig, s van, aki Los Angelestől (minden társadalmi crack-ség központjából) Párison át Tokióig. Mennyi népet lát, mennyi szokást! Igaz, többnyire csak annyit jegyez meg az útból, hogy Montreaux-ben. puha volt a Pálya, Meránban burgonyaszerü a Labda, Páris lehetetlen hely, mert a szedőfiuk rosszak és Heringsdorfba nem megy vissza, mert játék közben Ütőjén elszakadt két Húr, — de kit zavar ez? Nyilvánvaló, hogy Wimbledont gondolja KRÓNIKA _ • FI N A L E
