Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-03 / 5. szám - Szini Gyula: Tetőtűz

Conradt Veidt uj szenzációs filmjében, a „Nevető Ember“-ben, mely most fut a középeurópai nagy mozikban. (Universal-film.)

aki nagyobb érdeklődéshez volt szokva — hol vannak az emberek?

— Sajnos, — felelték neki — Liszt Ferenc épp most tartja hangversenyét a piaristák épületében és akinek keze-lába van, ott van.

— Akkor -—- mondta Büchner kedélyesen — mi is menjünk át arra a hangversenyre.

így is történt. Büchner a tizenkét szabadgondolkodóval átment a piaristákhoz, ahol Liszt Ferencnek csak néhány akkordját hallhatták, mert a piaristák templomában Ave Máriára megszólalt a harang és erre Liszt abbé ruhájában hirtelen fölállt, abbahagyta a játékot, összekulcsoltaa kezét és némán imádkozott. Csak mikor végleg elzengett a harangszó, ült vissza a zongorájához.

Büchner fanyar mosollyal fordult elvtár sálhoz:

— Most már értem, miért voltak olyan kevesen nálam.

Az öreg urban fiatalkori csalódásának ez a keserű emléke még elevenen élt és mindig idegenül érezte magát ebben a városban, hol hiányzik az eszmék iránt való fogékonyság.

Az öreg ur fölhasználta az alkalmat, hogy olyan lelkes hallgatósága volt, mint Agáta kisasszony meg a két fiatal, kiváncsi lélek és a világegyetem titkairól beszélt.

A szoba homályában a tárgyak elvesztették éles ve • nalaikat, rikitó színeiket, a gondolatok pedig józan, korlátozott éleiket. Vitatkoztak és gondolataik szabadon csiapongtak, mint az űrben az üstökösök.

Dénes gondolatai fékevesztetten száguldtak, mint Phaéton tüzes lovai és talán, mert Agáta kisasszony épp a kandallóra tett fahasábokat, a tűzről kezdtek vitatkozni. Dénes megszólalt:

— Én azt hiszem, hogy a világot az égés tüneménye magyarázza meg. Csak meg kell figyelni, hogyan terjed a láng. A tűzre merev, holt fahasábot tesznek. Az apró lángnyelvek rögtön hozzásimulnak, úgy viselkednek, mint élő lények, a fának mintha valóságos fájdalmakat okoznának. A fa nyöszörög, pattog, sikolt. Apró, eleven tüzkigyók siklanak rajta végig, a hasáb erőlködik, sziszeg, vörösen izzani kezd, míg végre lángra lobban és ... él.

Márta csillogó szemmel biztatta Dénest, hogy folytassa.

— Nem az ember születését példázza-e ez az égés? — kérdezte Dénes. Az élet nem hőben fogan-e? Ha erőink fogyni kezdenek, nem a meleg gyógyit-e meg minket? Élni annyi, mint égni éis vigyázni arra, hogy ki ne hűljünk.

Ehhez aztán az öreg ur hozzáfűzte a maga teóriáját, hogy minden életnek, minden melegnek a forrása a Nap. Hő, mágnesség, villamosság, mind ugyanaz és a Napból ered, ahonnan származunk és ahová halálunk után a földdel egyesülve egykor visszatérünk, ha ez az öreg Föld is egyszer megunja az életét és visszahull a Napba, anyja ölébe.

Az öreg ur folyton Demokritosz tüzatómjaira hivatkozott és elméletét uj demokritizmusnak nevezte el.

Szava halkan, áhitatosan, szinte földöntulian zengett és a jelenlevők annyira belemerültek a körülöttük levő nagy, ismeretlen világ titkaiba, hogy észre sem vették, milyen nyugtalanító, gyanús- hangok, lármák támadtak közvetlen közelségükben.