Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-27 / 43. szám - Surányi Miklós: A nyestbundás asszony

örökáron megvette tőle. Azaz, hogy kifizette helyette az adósságait, ö odaadta a birtokát, de megmentette a becsü­letét ... igen, de lehet, hogy holnap már nem lesz mit en­nie. Tehát joga van élni. Joga. Igen, de miből? Két hónappal ezelőtt még azt hitte, hogy valami üz­let vagy vállalkozás, vagy eféle dollog... ükkor még volt néhány garasa, mostanában szokás, hogy az ember betár­sul, az üzlet nem szégyen, az angol lordok is kereskednek, ipar és bánya és részvénytársaság, bank és vállalat hasz­nát azok sem restellik... nos, a tisztességes pénznek nincs szaga, akkor úgy volt, hogy betársul egy nagy export­import cégbe, fűszer- és gyarmatáru nagyban és kicsiny­ben ... a cég egy hölgy tulajdona volt, egy öregasszonyé, olasz származású, ezelőtt Becsben lakott, a háború alatt nagyon meggazdagodott. Az özvegy még nem volt negy­ven éves, valamivel alacsonyabb a közepesnél, karcsú, ara­nyos, vékonyka teremtés, barnahaju és feketeszemü, mo­solygós, kedves, szolid kis asszonyka, a nyaka különösen formás, a füle nagyon kicsiny és a lába nagyon szép. És a keze is. De legszebb volt a haja, amelynek apró barna pihéi beárnyékolták a nyakát, kemény, elefántcsontszinü, gömbölyű nyakán libegtek a barna pihék, ez nagyon ked­vessé és finommá tette. Alig észrevehető, apró pihék vol­tak az ajka fölött is, csak akkor tűntek fel, ha a nap su­gara, vagy erős villanyfény a szájára esett. Az orra egye­nes és apró, e­­gyenletes fogai vakítóan fehérek, — nem is lehet elmondani, hogy milyen bájos volt a kis kemény aj­ka fölött s a nya­kán észrevehető pihékkel. Ezt a mai fiatalság jó­formán meg sem érti, mert manap­ság a férfiak már nem is igen nézik meg az asszonyok arcát, annyira meztelenül áll e­­löttüik a nők e­­gész alakja rövid szoknyában, fűző és mellvédő nél­kül, födetlen vál­lal, födetlen nyákkal, födetlen térddel és karral. Tessiék elolvasni a modern regé­nyeket, azokban már nem is írják le az asszonyok arcát, azokban az egész aktot állít­ják az olvasó elé, széles vállakkal, keskeny meden­cével, plasztikus mellekkel, lendü­letes combokkal és lábikrákkal, egész meztelenül. Az öregebb u­­rak azonban tud­ják, hogy mennyi szépség van a R. 101, az óriási angol léghajó, melynek arányai a Zeppelint is fölülmúl­ják, most készült el. minden lehelletre megrebbenő, játékos, apró pillékben; az erős, hosszú, gömbölyű nyakon. Vagyont-érö nyestbundában volt, amikor megismer­te. Szédületes egy bunda volt, csak térdig ért és odafe­szült a csípőihez, mintha ráöntötték volna. És a bunda alatt feszes, gömbölyű, ruganyos formák, mintha minden pillanatban szétrepesztenék a bundát és mindent, ami a bunda alatt van. Sovány volt az özvegy? Nem. Mindene volt, ami a nőt nővé és széppé és kívánatossá teszi. A mo­dern fiatalság ezt nem érti, nem ért a görbületekhez, a hajlatokhoz, a plasztikus formákhoz, a bemélyedéseikhez és domborodásolkhoz. De az volt a nagyszerű, hogy mégis keskeny és finom, sőt lányos volt az egész. Volt? Miért gondolkodik ö múlt időben? Ma is éppen olyan, mint akkor, amikor megpillantotta, csakhogy valahányszor rágondol, — s tulajdonképpen soha nem gondol semmire, csak rá — mindig az első benyomás jut az eszébe, mindig a bundában látja, amelyben eléje tűnt, mint egy jelenés, egyszerre és egészben kiugorva a semmiből, vagy lehullva az égből, vagy kikelve a földből, mint egy fantom, csillag vagy virág. Azóta mindennap látja. Két-három órát legalább együtt töltenek és tud róla mindent. Özvegy, árva, gyö­nyörű, okos, komoly, pompás üzleti szellem, tevékeny, fá­radhatatlan és gazdag. Az ura valami bankigaz­gató volt, ő maga egy nagy vállalat vezetője, ö, az uj asszony, a füg­getlen, önálló, e­­rős, produktív asszony-ember. E- gyenrangu társa a férfinak — e­­gyenrangu? — e­­setleg felül is múlja okosság­ban, ravaszság­ban, munkabírás­ban, félelmetes versenytárs gaz­dasági téren, nagy vagyon ura, igen ura, nem pe­dig úrnője, mert a mérleg, a bolti az üzleti könyv, állványok, a szál­lítólevelek, az író­asztal mellett és a bankok párná­zott ajtai mögött valóságos férfi — férfi? — nem, ka­tona, hadvezér, zsarnok, diktátor és nagyiparos és pénzfejedelem. Legalább ö ilyen­nek képzeli. Annyi bizo­nyos, hogy hatal­mas irodája van, nagy üzlete, E- gyetem-tér 5., földszint, első e­

Next

/
Oldalképek
Tartalom