Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-13 / 41. szám - Móricz Zsigmond: Áldozócsütörtök
A nagy windsori lóversenyekről. kot s azt mondta: fel a padlásra!... Minden könyvet fel a padlásra! Nekem nem fogsz tanulni!... Legyél paraszt, olyan, n int az ökreid, akkor sose lesz bánatod, mint nekem van. Ne tudjál te semmit a hazáról, akkor csöndes, bele cg életet fogsz élni!... Itthon fogta s a mezőre küldte, de aztán gondoskodott is róla, hogy legyen neki hat ökre. Elvétette vele ezt a Julcsát s igy ö lett egyetlen gazda a birtokban. De az én fiaim nem kaphatnak parasztlányt akkora vagyonnal. Édesapám pap volt, de én csak özvegy papné vagyok, azt pedig az ág is húzza. Az imponált. a. parasztnak, hegy a papfiu legyen a veje, de az 'özvegy papné fiai csak koldusok lehetnek egy ilyen kis faluban. Erre megint elfutotta a szemét a könny. Egy percre elhallgattak s úgy ült a három nő a kis szobában, mint három madár, akik minden pillanatban elszállni vágynak innen. Aztán csak beszéltek, beszéltek. A két nagy fiú már Pesten van. Laci, egy nagy gépgyárban dolgozik, huszonnégyéves, -Jóska is ott van már Pesten, annak is jobb ott, legalább a bátyja vigyáz rá. Sóvárgás, reménykedés volt bennük. Csak az a jó, kimenni, felszállani, elmenni a nagy világba, nem itt maraoni a. kicsi faluban. S pedig milyen gond az az édesanyának, innen, a távoli Tisza partjáról, epekedni. reménykedni a fiuk után. Milyen messze van ide Budapest. Az ország fővárosa. Azzal a sok csábítással, aminek ott ki vannak téve az ilyen melegvérű fiatal emberek... Gazsi ott ült a sarokban, Pista már regen kiment az udvarra játszani. De ő csak ült s ült és nézte a nénik száját, amelyből jött a szó. —- Eredj te is, kisfiam -—- mondta az anya —. eredj ki szépen, játszani. De Gazsi nem mozdult. — Szereti a szót hallgatni a kedves, — mondta Juliska. Gazsi azonban csak maradt, mig el nem feledkeznek róla s csak nézte, nézte a szájakat, amelyekből sűrűn jött a szó. — És ezt mégis mind az urad csinálta. — mondta csöndesen Juliska, hogy meg ne hallja a nagyanya a nyitott ajtón keresztül a konyhába. —■ Bizony csak ö, — mondta az anyácska s odahajolt Juliskához. — Ezt nem akarják megérteni. —- Ennyi férfi is férfi, — mondta Juliska. — Látod, egy ily en parasztlegényhez én is hozzámennék, mint a tied. De hol van még egy ilyen. Ez valaki. Mintha nem is paraszt colna. Hiszen a mi. falunkban, én már úgy elgondoltam., akármelyik legényt veszem is sorba, egy sincs, akit a te urad mellé lehetne tenni. Ez nem azon töri a fejét, hogy lehúzza a. feleségét magához, nem azt akarja ez. hogy te eredj a mezőre s kapálj és kuporgass, hanem azt, hogy úri asszonyt csináljon belőled s mindnyájatokból. Nincs ilyen ember több, mint ez a te urad. —- Az Istenért, hallgass, -—• suttogta rémülten az asszonyka. (Folyt, köv.)
