Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-06 / 40. szám - Csathó Kálmán: A vitéz hímzőmester

1. A berlini bombamerénylet egyik fő tettesét, Nickels volt rendőrigazgatót (kalapnélküli alak) Hamburgból a német fővárosba szállították. 2. Nemzet­közi autóverseny Mdánóban. A start. 3. A Halsmann-féle apagyilkossági per nemrég került a másodfokú bíróság elé. A csendőrség megpihen a hegyek közt, ahol a gyilkossá^ nyomai után kutatott. — Dehogy mertem volna én azt! — szólt nyájasan. — Csak, merthogy a felkelők közelednek, Schlick tábornok fővezér ur parancsára megerősítést hoztam nagyságodnak ... Nyolcvan ember mindössze... és a fővezér nr parancsa szerint átvettem a komman­dót a nagyságod negyven embere fö­lött is... Csáky Mihállyal forogni kezdett az udvar. Akik mellette álltak, azt hit­ték, tüstént megüti a guta, olyan lila lett egyszerre, a kővetkező percben pedig elfehéredett. Inkább leszédült, mint leszállt a lováról, ha nem támo­gatják, talán el is esik. De ahogy föl­det érzett a talpa alatt, megrázkódott és magához tért. — Ezt megkeserülöd, kapitány! — hörögte és döngő lépésekkel ment fel a lakásába. Bezárkózott és leveleket irt egész délután. Estére elkészült és a várna­gyot szólította: — Lovas ember vigye mindegyiket — parancsolta. — Egyik Schlicknek szól, másik Bécsbe a kancellárnak ... A várnagy a füle tövét vakarta: — Nagyságos uram, a német nem engedi ki az embereinket. A kapitány tudta nélkül senki sem hagyhatja el a várat többet... Hanem, ha talán a kapitány megengedi... Csáky káromkodva tépte össze a le­veleket. — Nem kell semmi! — szólott az­tán. — Magam fogok Bécsbe menni! Amiben azonban szintén csalódott, mert reggel a kapitány jelentkezett nála és tudtára adta, hogy amennyi­ben a készülődést folytatja ő nagysá­ga, mert hogy el akarna netalán utaz­ni, hát bátorkodik tudomására adni, hogy ez teljesen hiábavaló dolog, mert parancsa van, hogy ő nagyságát innen semmi szin alatt ki ne eressze .. — És miért? — fakadt ki Csákyból a kérdés. — Mert Nagyságod sógora és öccse­­ura a rebellisek vezérei között vannak és odafenn a Nagyságod hűségében is erősen kételkednek ... Csáky Mihály meglepetve nézett a kapitányra és jóidéig szólni is elfelej­tett. Aztán nagyot sóhajtott és azt kérdezte szokatlanul nyájas és nyu­godt hangon: — No és mivel győzhetném meg a felséges udvart hűségemről? Kristock vállat vont. Hogy ö nem tudhatja. Ha azonban a nagyságos gróf ur őt bizalmára méltatja, majd érdeklődni fog és meg lehet róla ő nagysága győződve, hogy az ő pártfo­gásán nem fog múlni a dolog ... Wenzeslaus sohasem tudta meg, mi­től lobbant olyan hirtelen haragra ek­kor Csáky Mihály. Mert éppen idáig ért a mondókájábán, sőt a kezét is

Next

/
Oldalképek
Tartalom