Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-06 / 40. szám - Csathó Kálmán: A vitéz hímzőmester

éppen rátette - gróf vállára, mikor az egyszerre felugrott és rárivallt:

_ K'.takarodj innen, eb adta németje, mert rögtön agyonváglak!

S hogy ezt komolyan értette, bizonyította azzal, hogy a széket, amelyről felpattant, úgy sújtotta feléje, hogy bizony, ha Wenzeslaus hirtelen ki nem ugrik az ajtón, aligha evett volna több birkatokányt.

Kristock kapitány nagyon megsértődött az eseten. Tisztességesebben már nem lehetett valakivel bánni és íme, ez a hála érte! Csepp híjjá, hogy agyon nem vágta! Ilyenek ezek a magyarok! Hanem ‘iszen jó! Amilyen a mosdó, olyan a törülköző! Amilyen a jónap, olyan a fogadj Isten! Haté úgy, én is úgy! S több eféle.

Titokban talán még örült is a dolognak, mert így legalább nyugodtan komiszkodhatott, —- ámbár ugyan tudott ö komiszkodni anélkül is, hogy különös oka lett volna rá. Kezdte azon, hogy egy szép napon beizent: minthogy a felesége megérkezett, az edd’g való szállása most már szűk, ezentúl tehát a túlsó oldalon fog lakni, ott, ahol most a grófné varróasszonyai dolgoznak, azok ellehetnek másutt is. Csákyné szelíd galamb volt, erre azonban már őt is elhagyta a béke tűrés Bement az urához.

— Kell-e nékem engedelmeskednem ennek a jött-iment kapitánynak? — kérdezte. — Avagy ő parancsol-e vájjon itten és nem kegyelmed?

Csáky vállatvonva mosolygott:

— Nie türelmetlenkedj, Amália! Már írtam a felséges császárnak. Majd meglátod, a napokban megjön a válasz és akikor méltóképpen megbüntetem ezt a kapcabetyárt!

— Mikor irt kegyelmed? — kérdezte az asszony mohón. — És ki vitte el a levelet?

Mihály ur ajkára tette az ujját:

— Pszt! Mátyás, a hímé zöme ster kieszelte, hogy az északi szakálszáritórul le lehet ereszkedni kötélen. Egy váraljai jobbágyom vállalta, hogy kezébe juttatja a kancellárnak. Már elmúlt egy hete, hogy elment. Ma vagy holnap okvetlen kell történni valaminek.

Egyik vasárnap a másik után telt, azonban változást a sanyarú helyzetben nem hozott egyik sem. Legfeljebb annyit, hogy Kristock egyre szemtelenebb lett és nem szűnt meg újabb és újabb követelésekkel molesztálni az uraságot.

Egyszer ez kellett neki, máskor amaz, Csákyék már alig bírták türelemmel. Mihály ur ekkor ismét irt a császárnak, de választ nem kapott erre a levélre sem. Hanem annak talán már megvolt az oka: Trencsényi legalább olyasmit súgott neki egy reggel,

1. Mussolini üdvözli a Monastiri Convenuti apácarend Rómában időző tagjait. 2. A freiburgi katolikus kongresszus megnyitása. 3. Halászat a Földközi tengeren.