Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-06 / 40. szám - Egy nagylelkű szív
árién kissé megkésve, fél nyolckor érkezett haza. Mielőtt bement volna öltözőszobájába, óvatosan megkopogtatta ama szoba ajtaját, melyben felesége ilyenkor tartózkodni szokott és bekiáltott: — Itt vagyok, Minou, lehet már te riteni! Gyorsan átkefélte hajzatát, kezeit megmosta és kinyitotta az ebédlő ajtaját. Az ebédlőben még sötét volt. Amíg a villanykapcsolóhoz ért, nekiment egy széknek s beleütötte a térdét. Az ütés fájt s ezért Adrién hangja boszszus volt: — Nos, Minou, hol vagy? De Minou nem jött. Adrién bement az asszony budoárjába, a zeneszobába, a dolgozószobába, ahová pedig az aszszony sohasem szokott benézni. Meggyőződött tehát, hogy a felesége nem volt a lakásban, erre megkérdezte a szolgától: — A nagyságos asszony nincs idehaza? — A nagyságos asszony két óra tájban elment... Nyolc órakor félelem fogta el, hogy feleségének esetleg valami baja esett. Telefonált az asszony szüleinek, de ott sem kapott felvilágosítást. Félkilenckor már attól tartott, hogy balesetnél is komolyabb dolog történt. Befutott az asszony szobájába és kinyitotta a szekrényt. Adrién hihetetlenül szerette *a feleségét, igaz, hogy túlságosan hitvestársi alapon, szenvedélyek nélkül. Mert ő maga sem gondolt soha más nőkre, hanem csak dolgozott, dolgozott, hogy sok pénzt nyújthasson feleségének; azt hitte, ez elegendő. A férfiak ama csoportjába tartozott, akik azt hiszik, örökre megnyerték a nőt, aki egyszer igent mondott nekik. Bár üzletember létére tudnia kellett volna, hogy minden szerződés, bármilyen körültekintő és alapos legyen is, a megrövidített fél számára örök lehetőséget nyújt a megállapodás felboritására. Csakhogy — egy olyan szerződésnél, amilyen a házasság — sohasem gondolja az ember, hogy a másik fél csalódhatna. Ö legalább is azt hitte, hogy a másik szerződő fél meg van elégedve. Erről anynyira meg volt győződve, hogy nem tartotta szükségesnek a helyzetet közelebbről tnulmányozni. Feleségének külsejére épp oly kevés gondot fordított, mint a gondolataira. Ezért tehát a most kinyitott szekrény tartalma is ismeretlen volt előtte. Azt sem tudta, hiány zik-e belőle valami... A szolgáló az kérdezte, teritsen-e. Majd hozzátette: — Azt el is felejtettem megmondani, hogy a nagyságos asszony kis utibőröndjét is magával vitte. Tehát mégis. Az asszony, szóval, megszökött! Öt percre elvesztette önuralmát. Értelmetlen dühe aztán le csillapult. A tény ez volt: felesége egy idegen férfival megszökött. A következő lépés ez volt: megbosszulni magát. A probléma viszont ez volt: hol lehetne az aszszonyt megtalálni? Minden nő szeret fecsegni! Nem követnek el gaztettet anélkül, hogy valakivel meg ne beszéljék. Ö se vihette végbe kalandját előbb, hogy annak legintimebb részleteit is ne közölte volna legjobb barátnőjével. Tehát: Clémence Gioryt meg kell szólaltatni. :— Nem fogok itthon vacsorázni! Autótaxi. Aztán csengetett Gioryék ajtaján. —- Monsieur és madame nincsenek itt. Madame Callamare táncestélyére hivatalosak.
