Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-27 / 4. szám - Szépségápolás, divat • Bozzay Margit: Az asszonyi boldogság, asszonyi függetlenség - A jelmezes "kikészítés"
unalmas. Két évig nem megyek egyelőre olyan lokálba, ahol íjieztelen táncosnők működnek közre. .Vannak, akik, még ma is, pontosan visszatérő időközökben ki szoktak rontani elöitéleteik fellegváraiból, akárcsak Zrínyi Szigetvár ostromakor s körülhordozzák a véres kardot az éjjeli mulatók ellen. Nem tudom, a bárok mily arányban veszélyeztetik az erkölcsöt. Ellenben megállapíthatom, hogy az erkölcstelenséget súlyosan, igen súlyosan kompromittálják. Kezdők joggal hihetik, hogy valóban sátáni dolgok zajlanak le egy ilyen tabarinban. Eljönnek tehát. S mit kapnak? Unalmat irtózatos adagolásban. A dancingok igazán tüzzel-vassal irtják az erkölcstelenséget, mert micsoda pluszkvamperfekt szamárnak kell lennie, akit ez az immoralitás hálójába keríthet. Hozzátok ide az ingadozókat a bárba, rá fognak jönni, hogy ehhez képest a nagymama születésnapján rendezett családi uzsonna perverz szórakozás. Még mindig nagyon kevesen vagyunk a helyiségben. Kínos érdektelenség úszik a levegőben. A zenekar egy mexicói tangóba kezdett. Az espresso-gép most már mintha sziszegne. A gigolók is munka nélkül vannak, ingujjra vetkőzve durákoznak egy elfüggönyözött páholyban. Félkettő van éjfél után. Kint zuhog a téli eső. Vagy huszonöt ember lehet összesen a bárban. Többen újságot olvasnak. S a törzsvendég unalmában — sirvafakad. Vozári Dezső. Szépségápolás, divat Rz asszonyt boldogság, asszonyt függetlenség A minap egy társaságban arról volt szó' hogy melyik a legboldogabb? Az az asszony-e, aki férjhez megy és igy, akár szerelemből, akár szükségből, feláldozza függetlenségét, vagy az-e, aki inkább egyedül néz szembe az élettel, semhogy alkalmazkodjon és meghajoljon a férfi előtt. A vélemények persze megoszlottak. A függő helyzetben levő nők, kivétel nélkül, a függetleneket irigyelték, mig a férfiak egyiknek is, másiknak is igazat adtak. Természetesen mindig férfiszempontból, amely sohasem tévesztendő össze az általános emberi szemponttal, Hiszen a férfiak — kivéve, ha saját maguk is érdekelve vannak — az asszony! dolgokat rendesen kis jóakaratu mosolygással szokták elintézni. Pedig ez a kérdés a mai, sajnos, nagyon is nagyszámú független asszony mellett, igazán nem mosolyogni való, mert a független, a magányos asszony sorsa a legszomorubb sors minden emberi sorsok között. Szomorúbb, mint a küzdelmek között élő házastársaké, mert hiszen a független asszony is küzd s e mellett az élettel vívott harca mellett még önmagával Is meg kell küzdenie; szomorúbb, mint a gyermektelen asszonyé, mert annak csak gyermeke nincs, mig ez egészen magárahagyottan lézeng; és szomorúbb, mint a magányos férfié, mert a férfi, ha egyedül él is, igazában soha sincsen egészen egyedül. A férfit le tudja kötni, ki tudja elégíteni pályája, amelyet maga választott, amely elismerést, hirt, dicsőséget szerez neki, az asszonyt egészen soha... Az asszony, ha még annyit is ér el a világban, sőt, ha százszorosán túlhaladta is várakozását az elért eredménye, egészen ... igazán ... a szive mélyén ... (bár nem igen szokta bevallani) mindig ürességet, mindig sötétséget érez ... Éppen ezért nagyon tévednek azok, akik azt állítják, hogy a modern nő (a nemes értelemben vett modern nőt értem) maga törekedett a függetlenségre. A nőt a függetlenségre sem a természete, sem a divat, sem a férfi majmolása, sem testi vagy lelki berendezésének megváltozása, hanem kizárólag a kényszerűség tagadtatta meg vele az érzéseit is, amely elsösobran a szeretetadásban s csak azután a szeretetvárásban nyilatkozik meg, ez tagadtatta meg vele a legősibb ösztönét s ez viszi rá most arra is, hogy büszkén, felemelt fejjel törjön lándzsát a függetlenség egyedül boldogító volta mellett. Pedig ez a függetlenség s a függetlenséggel járó boldogság csak olyan, mint a szappanbuborék, amely szivárványosan játszik a függetlenséget meg nem kóstolók, vagy elfogultak előtt, de amely összeomlik a legkisebb szellörebbenésre is. A nő nem függetlenségre született... Nemcsak azért, mert testi-lelki konstrukturájánál fogva csak másokért tud élni s boldogsága letagadhatatlanul attól a választól függ, amelyet szépsége, aszszonyvolta, kedvessége, jósága, önfeláldozása miatt mástól vagy másoktól kap, hanem azért is, mert képtelen minden igazán produktív, igazán nagy munkára, ha annak sikerét nem oszthatja meg valakivel, akit szeret. Éppen ezért a függetlenség olyan kényszerű játék a nő kezében,, mint a gyerekében a színes üveggolyó, amit a kacsalábon forgó tündérvár helyett kapott. Ezt azonban természetesen nem mondják meg az érdekeltek. Nem mondják meg azért, mert a férfiak — a legkevesebb kivétellel — még ma sem tudnak határvonalat huzni a szeretet után való vágy és a szerelem után való vágy között, sőt, még ma sem hiszik el, hogy e nélkül a határvonal nélkül a nő nem velük, csak mellettük él, ismeretlenül, begombolkozva, rejtelmesen és ... hozzáférhetetlenül. A férfi egoista és mindenben elsősorban önmagát szereti. Ezzel szemben a nő altruista, s a szeretetért szeret. Szeret azért, mert a szeretet az életeleme s ha letagadja is — bár mindene meglegyen — boldogtalan, ha nem hozhat áldozatot valakiért, vagy ha az életét nem rakhatja valakinek a lábai elé. Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy nincsenek egoista nők, vagy nincsenek olyanok, akik olyanokká akarnak válni, mint a férfiak. Ezek azonban nem tartoznak a normális elbírálás alá, mert mellékvágányra akarják siklatni a természetet. Ezek betegek s lelki vagy fizikai defektusuk orvosi diagnózist követel... Bozzay Margit. R jelmezes „kikészítés** A farsang kellemesen izgalmas eseményei között talán legkedvesebbek a jelmezestélyek. Tág tere nyílik itt minden nőnek arra, hogy egyéniségét érvényre juttassa. Megszűnik a divatszabta kényszer, csak egy szempont létezik, minél szebnek, minél csinosabbnak, minél ötletesebbnek kell lenni. A jelmez természetes velejárója, az álarc rendszerint hamarosan lekerül s akkor ugyancsak fontos az, hogy az arc is harmonizáljon a jelmezzel, mert különben komikusán hat s nem nagyon jó bizonyítvánnyal tanúskodik viselőjének ízléséről és fantáziájáról. Már a jelmez megválasztásánál is gondolni kell arra, hogy az megfeleljen az arc karakterének, illetve, hogy a „kikészítéssel“ ez a cél elérhető legyen. Gondolni kell arra, hogy a kínai és japáni nő sárga, az indián vörösbarna, a cigány sötétbarna, a néger fekete s csak az viselje az ekszótikus nő jelmezét, aki az arcát is ilyen jelmezbe öltözteti ez alkalommal. A színpadi célokra használt zsíros festékruddal igen könnyű bármilyen arcszint előállítani, de nők mindig gondoljanak arra, hogy nem elég, ha a jelmez tökéletes illúziót ad, mindennél fontosabb, hogy csinos és tetszetős is maradjon s a vastagon felkent zsíros festék közelről bizony nem nyújt szép látványt. Egy kis fáradozással a legtökéletesebb arcszin elérhető, ha előzőleg krémmel bekent arcbőrbe bőven belemasszirozunk megfelelő szinü poralaku arcfestéket. A kikészítést a legnagyobb körültekintéssel kell végezni, nehogy valahol a festésben hézagok maradjanak. A ruha által szabadon hagyott bőrt mindenütt megfestjük, tehát nem feledkezünk el például a kezünkről sem, mert ha az fehér marad, leronthatja az egyébként tökéletes jelmez hatását. Nagy sikere lehet a helyesen megválasztott, tökéletes kivitelű jelmeznek és sokszor meglepődünk azon, hogy az ekszótikus arcszin milyen csinossá tud tenni egyébként jelentéktelen külsejű nőket. De azért ne törekedjünk túlzott szinhatásokra, mert például a néger nő, ha érdé kés és mulatságos is, fekete bőrével nem hat esztétikusán s ha rövid tréfa kedvéért meg is engedhető, egy hosszú báli éjszakán feltétlenül háttérbe szorulna a csinosabb, tetszetősebb jelmezü nők mögött. Nem szabad megfeledkezni az ekszótikus népeket jellemző egyéb külső sajátságokról sem. A sárgabőrüek szemöldökét és szemsarkait fekete festékkel felfelé rajzoljuk meg. Sötétbörüeknek nagy, duzzadt, vörös ajkakat festünk s a szemhéjakat, szempillákat és szemöldököket erősen kifestjük, hogy ezáltal a sötét szin dominálja az arcot. Nagyon kedvelt a rokoko-jelmez, fehér parókával; de a legtöbb fantázia-jelmeznek is elmaradhatatlan kelléke a fehér paróka. Fiatal nőknek nagyon előnyösen áll, kiemeli az arc és szemek fiatalságát, üdeségét. Éppen ezért öregedő nők ne vegyenek fehér parókát, mert az sokszor éppen ellenkező hatást vált ki: megdöbbentően szembeötlővé teheti az arc egyébként még jól leplezhető hervadását. A fehér paróka nemcsak eltűri, de megköveteli az arc erős kifestését. Az
