Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-29 / 39. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
Briand beszél a Népszövetség ülésén. Karmel fölriadt tépelődéséből. egy kicsit idegenül nézett rá. piintha uj valakivel kellene megismerkednie. — Maga egyszer azt mondta nekem: nem lehet.. . semmit sem lelhet! Az ember nem tudja jóvátenni azt. amit vétett.. . nem /tudja elérni azt, amit akar . .. igy értsem azt,, amit mondott? Torka fejét rázta: — Amikor ezt mondltaim, magamról beszéltem csak. Az én életemről. Nekem nem sikerült. Ez inéin jelenti azt. hogy másnak sem sikerülhet. Nem szabad a bölcsek szavát megfogadni. Iparkodni kell. Ez az élet. — Maga miért nem iparkodik? — Belefáradtam már. Megalkudtam. Kiegyeztem az élettel, elveszem tőle mindazt, amit adhat. De nem ezt akartam. Nem ilyennek akartam. Istennő, tündlér. Mirabella hercegnő, porcellánasszony, démon, vámpír, férfiak végzete ... a ponyva hősnője ... annak a ponyvának is. amelyre filléres rémregényeket teregetnek ki, annak is. amelyre bárgyú filmeket vetítenek... nem vagyok egyik sem. Szerencsétlen, nyom örült kis jószág vagyok. Szerelmi vasárnapja voltam mindenkinek, pedig hétköznap szerettem volna lenni valakinek az életében...-— Az enyéimben? Terka hirtelen feléje fordult, szólni akart. De Karínéi hirtelen elnémította: — Ne ijedjen meg. Kérdeztem csak, felelnie nem kell rá. Meg kellett kérdeznem, meg sem kell mondanom talán, hogy miért. Maga tudja. Tudja, hogy .szeretem. Ez a szerelem más ... bonyo'lódottabb, betegebb, bolondabb annál, amellyel magát ostromolni szokták, ezt is tudja. Nem beszéltem róla magának. Tenmésizetesnek láttam azt, hogy maga még gyerekkorából! tud róla, még abból az időből. amikor bennem is ismeretlenül élt csak. — Életemet ismeri, talán csak azt nem tudja, hogy gazdag ember vagyok és ha vége a háborúnak, két bátyám Amerikában... de ez nem fontos, tudom magának sem az. Sok mindenen mentem keresztül. Nem vagyok őrült. Dúlt ember vagyok, de könnyűszerrel meggyógyulhatnék. Ezt sem azért mondom, hogy meghassam. Senkit sem gyűlölök jobban, mint azt, aki sajnál. A maga emlékei se nagyon gyönyörűek. De ketten együtt talián könynyebben viseljük el azt a terhet, amellyel a mulit ránk nehezedik. Tudom, utálja azt a házat ... eladjuk ... elutazunk ... Ne feleljen! A férfi megrázkódott. A lány jobban hozzásimult, megcsókolta a haját és a fülébe súgta: — Most itt vagyok magának. Semmi mással ne törődjön. Ne gondolkozzon, ne csináljon terveket... én sem csinálok. Minek az? Én már régen tudom, hogy a magáé leszek. Ha ott a régi háziban a kandalló előtt megcsókol, már a magáé lettem volna. Ha ima délután, amikor bejött a szob’ába, kezem helyett <a szájamat csókolja meg ... Minek erről beszélni? Karínéi nem mozdult meg. Ott ült mellette Terka a karosszék karfáján, forró szájjal suttogott fülébe szédült szavakat, karcsú, illető®, fiatal teste engedelmesem hajlott volna bele az ölelésbe és Karmel nem ölelte át derekát. Terka a karosszék balkarfáján ült. És Karmel G-aTlcmban hagyta balkarját. Kinyújtsa feléje jobbkarját, amellyel úgy sem éri el? Nem merte eszébe juttatni, figyelmeztetni... 0 átkozott gyávaság, szennérmetesség, ostoba gőg, beteg hiúság, amellyel rokkant voltát titkolni akarta! A kép! Az annyiszor látott kép tökéletlen marad örökre. A porcellánaisszony ott ül mellette a sízék karfáján és nem tudja
