Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-22 / 38. szám - Krónika • Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Nagy Endre: Hazafias óda
Árverezik a békét Genfben. (Kelen karikatúrája a Népszövetségről.) szánszot. És nem nadragulyával mérgeztek, hanem arzénnal... Ez már fejlett kémiai ismeretekre vall... Azért hiába! A kis Magyarország ... Aztán néhány nap múlva megint találunk egy magyar hirt az újságokban. A düsseldorfi Mittag sopánkodik, hogy a német vizipólócsapat aligha fog tudni megmérkőzni a félelmes erejű magyar csapattal. — No lám! Miért nem féltik a németek a dicsőségüket a románoktól? Vagy a szerbektől? Vagy a bolgároktól? .... Hiába!... Az a kis Magyarország!... Elkezdünk ábrándozni: — Azért mégis csak snájdig dolog volt az, amikor ezer évvel ezelőtt a magyarok el-el rándultak ide. Lóháton megostromolták a kőből épült várakat... Hogy raboltak is? Hát istenem ... abban a korban ez legális vagyonszerzési möd volt. Körülbelül olyan, mint ma a börze. És ma milyen tekintélye van egy Az ember kénytelen egy könnyet kitörölni a szeméből a szegény pesti polgár tiszteletére. — Hagyd csak!... Csuda város az a Budapest! Ami igaz, igaz... Az a széles Duna... és nem kormozza tele az a sok ronda hajó a füstjével... Milyen szép nagy víz ... És egy napon a reklámoszlopon egy plakátot lát az ember, hogy a „Hansa- Eck“-kávéházban magyar zenekar játszik. Lastóczy „Magnaten-kapelle“-je. — Ide elmegyünk! — Hát persze, hogy elmegyünk! A kávéház a rekkenő nyári melegben is tömve van. — Hiába! Azért itt is nagy attrakció a magyar zene! — És azért nézze csak, apukám, milyen jól néznek ki ezek a magyar fiuk! Milyen elegánsak! Van valami úri előkelőség bennük! Hiába no!... Hat fiatalember. Mind egyformán ingközepén rendőr, aki a forgalmat irányítsa. Hogy gyönyörű, árnyékos, portalan, bazalttal kirakott országutakon kényelmes autóbuszok viszik kirándulni az embert akkora távolságra mint Budapesttől Szeged. És az egész ország egyetlen város, mindenütt modern Szállodákkal, gyönyörű vendéglőkkel, kacagósan kivirágzott teraszokkal. És micsoda gyárak! Hisz itt a csepeli gyár legfeljebb csak afféle javítóműhely lehetne ! Szóval csudavilág ez! De múlnak a hetek és az áradozás kezd tulcsapni a kehely szélén. Fáradtan mutatom a fiamnak: — Nézd csak... az ott... milyen szép ... Ingerülten válaszolja: — Mit nézzek? ... Azt a vacakot?... Ilyen csak van nálunk is! No mert itt magyar újságot nem kapni, levél se jött már hetek óta, az ember elkezd izgulni. Nyugtalanul böngészi a német újságokat és egyszer csak diadalmasan fölordit: — Magyar hir!... Budapesti távirat! A Kölnische Zeitung budapesti tudósítója jelenti, hogy néhány magyar faluban a csendőrség nagy méregkeverő bandát leplezett le. Fiatal parasztok a szüleiket arzénnal tették el láb alól, hogy hamarább juthassanak az örökséghez. A fiam mohón kap az újság után: —- Szabad kérnem? ... Hadd nézzem. ■— Ugyan mit nézel rajta?-— Mégis ... Budapest... azért milyen jól fest igy kinyomtatva. —- Köszönöm szépen! Hetek óta először van hir Magyarországról és akkor is ilyen esettel kapcsolatban." — Miért? Ez a kapzsi materializmus már a kultúra dekadenciájára mutat... Ott vannak a Borgiák, azok is méreggel dolgoztak és mégis- megcsinálták a rene-Rotschildnak, vagy egy Morgannak! —■ Ezer évvel ezelőtt a magyarok voltak a világ Morgan-jai! —- És hogy nyereg alatt puhították a húst? Hát ma az angolok nem pácolják a bifsztiket, mielőtt megeszik?... Hiába! Kulturnép volt! — És világos, hogy a kancatejet is azért itták, mert fejletteb igényeik voltak. Tudták, hogy a kancatejben mégegyszer annyi a cukortartalom mint a tehéntejben. Egész egyszerűen: gourmet-k voltak, mint a franciák. — És ha a németek a fejük tetejére állnak, akkor se tudnak egy olyan szép várost összehozni, mint Budapest!-—- Azt meghiszem! Hiába! Azért Budapest mégis csak Budapest! — Pedig abba a szegény Budapestbe nem építették bele pazarló királyok a megalomániájukat! Mindent az a szegény polgárság teremtett meg... Az a szegény ... szegény polgárság!... ujjban van, bő világos nyári nadrágban, lakkcipöben. Egy magyar népdal-sorozatot játszanak, a primhegedü, a cimbalom, a gordonka, a brácsa, a nagybőgő mintha csupa szikraverő kovából volna. Olyan a zenéjük, mint egy nagy tűzijáték. A németek a sörök mellől odafigyelnek, mi meg nézzük a németeket. — Azért tetszik nekik, mi? — Meghiszem azt! A fene a németjét, ez csak tetszhetik neki! A Ruhr-vidék valamennyi kohója együttvéve nem bír ennyi tüzet produkálni! — És érdekes! Miért nem játszik itt román zenekar? Vagy szerb? Vagy bolgár! — Na ja!... A kis Magyarország! —■ Hja-ja!... A kis Magyarország ... Nem szólunk többet, de mind a ketten egyre gondolunk, Holnap megyünk a menetjegyirodába. Jegyért. Haza. Nagy Endre.
