Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-22 / 38. szám - Bakonyi László: Spanyol fantázia

és halkan megnyílik a mennyország kapuja... A tarkahimzésü selyemmantilla las­san leomlott az asszony válláról. Sá­padtan, boldog, eleső aléltsággal si­mult Don Jüanhoz. Aztán hirtelen felriadt: — Jó éjszakát, lovagok, — szólott csendesen s mintha valaki kergetné, sebesen elosont. A telehold fáradtan csüngött az ég­ből, mint valami nehéz, érett gyü­mölcs, azután lassan, leszakadt vala­hol a hegyek mögé. Don Quixote ki­vont karddal rótta az őrség útját a nesztelen, sötétkék éjszakában. A for­dulóknál meg-megállt és imádságos vágyódással tekintett fel a sarokszo­bára, ahol mécsfény mellett Dulcinea álmodja szeplőtlen, menyasszonyi ál­mát a szabaditó lovagról... Most, mintha fürge árnyék futna vé­gig a tornác fehér falán; odafenn, a sarokban mintha ajtó nyílnék és zá­rulna. A busképü lovag átrohan az udvaron, fel a lépcsőn, vaskeztyüs ököllel már bedönti az ajtót, ráveti magát az idegenre: — Végre a kezembe kerültél hát, átkozott saradén! A fegyverek szilaj csörgésébe riadt asszonysikoly elegyedik. Donna An­géla fehér hálóköntösében dermedten nézi a néma birkózást. Don Quixote marikából hirtelen kiesik a kard, hom­lokába súlyos kéz vágódik, a hórihor­­gas férfi kóvályogva roskad a medve­bőrös padozatra. A mécses lángja rávetődött az el­nyűtt, fakó arcra; a ráncbarázdákban csendesen folydogált a vér a csap zott, őszes szakállba. A reszkető asszony fél ősén simult a győzteshez: — Menjünk innen, vigyél magaddal! Félek itt maradni! Don Juan visszadöbbenve hátrált, a hosszan elnyúlt, szoborformáju test elől; a bágyadt, kihunyó gyertyavi­lágban ijesztő látomás meredezett. Gi­­ralda, a sevillai meggyalázott, boldog­talan szűz apjának vérző kőszobra most kisértett először az éjszakában. Donna Angéla alázkodó szerelem­mel rimánkodott: — A tiéd vagyok, vezess el innen! Don Juan, szerelmem, hallod: Angéla a tiéd akar lenni! Don Juan keserűen kacagott: — Szegény, ártatlan Don Quixote! Hát nem megmondtam, hogy kettőnk közül te vagy a boldogabb? Vállára dobta az ágyon heverő fe­kete köpenyét, kezébe kapta strucc­­tollas kalpagját és szótlanul, lehajtott fővel elment. — Don Juan! Don Juan! Az álmok örök vőlegénye felsóhajtott: — Dulcinea! Hűséges menyasszo­nyom, Dulcinea! 1. A Zeppelin újra otthon van Friedrichshaferiben, ahol nagy lelkesedés­sel fogadták. 2. Első felvétel a padesztinai zavargásokról. Angol matrózo­kat visznek a veszélyeztetett területre. 3. Egy Rolls-Royce hidroplán, amely résztvesz a Schneider-Cupért folyó angliai repülőversenyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom