Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-22 / 38. szám - Bakonyi László: Spanyol fantázia
1. Lisl Goldarbeiter, Miss Universum Prágában járt. A fogadtatás. 2. A pikkolók Marathonja. Rómában mindm évben megrendezik a pincérek verseny futását, melynek résztvevői megrakott tálcával kezükben futják le a távolt. 3. A „Roald Amundsen“ nevű norvég vitorláscsónak világkörüli utat tett. Londonban a parlament előtt. A seňora szivébe megint kisértő, bujtogató szavak lopóztak, amiknek muzsikájára táncolni kezdett a vére. — Don Quixote mindig elkésik; de Don Juan mindig jókor jön... Don Juan eljött, hogy megtanítson: az aszszonyok sorsa a szerelem ... Donna Angéla megborzongott, aztán hirtelen a pohár után nyúlt és mohón, sietve, sokáig ivott. A busképü lovag az ablakhoz rohant és tele torokkal háromszor egymásután beleharsogta a visszhangos éjszakába: — Ha van benned egy parányi bátorság, hitvány rabló, ki Dulcinea dél Tobosot, La Manóba tartomány úrnőjét és a spanyol szüzek legnemebbikét fogságban tartod, jer elő rejtekhelyedből és mérd össze kardodat Don Quix otóval! Angela asszony incselkedő nevetése újból csilingelni kezdett: —- Azt hiszem, nem jó helyen kereskedel, vitéz lovag. A jó Geronimo aligha fog veled páros viadalra kelni; kezét-lábát nagy ideje kínzó podagra töri, most is a híres zsidó orvos, Abu Szína gyógyitgatjia szegényt Kordovában. Don Juan újból töltött és szomszédja ajkához értette poharát: — A jó öreg Geronimo egészségére! Don Quixote keserűen kiáltott fel: ■—- Varázslat, szörnyű varázslat! A bűbájosaik fortélyos praktikái megzavarták elmédet, egyetlen Dulcinea! Eszmélj hát fel és ismerd meg hű lovagodat! — Varázslat, édes varázslat — suttogta Don Juan. Angéla egy hajtásra kiitta a bort, aztán kínálkozva adta vissza a poharat: —- Szomjas vagyok, adj innom, Don Juan! Az idő későre fordult. A vártoronyban halkan, sejtelmesen éjfélre ikondúlt a harangszó; a gyertyák füstös lángja tétován imbolygott a homályos boltivek között. Don Quixote felugrott és kardjára csapott csontos öklével: — Az őrség órája elérkezett! Az éjszakát a várudvaron fogom átvirrasztani; megvárom a hitetlen rablót és múlhatatlan szerelmemre esküszöm, hogy a pokol kapujáig kergetem a gaz fajzatot, reggelre pedig tar saracén koponyákkal szórom tele az udvart! Dulcinea, imádkozzál értem lés boldogságomért a Madonnához! Don Juan lassan átkarolta Angéla karcsú derekát: — Én pedig az ajtód előtt virrasztók majd, szépséges Angela. Oly édesen és gyöngéden fogom pengetni lantomat, mint még soha. Addig dalalok és sóhajtozom, amíg meg nem szánsz
