Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-22 / 38. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
■— A múlt héten váratlanul betoppant hozzám. A börtön után akkor láttam először. Itt megkezdődött már a játék, tehát bementünk a hálószobába. Megfogta kezemet, azt mondta: „Anyám, furcsa dolog történt velem. Véletlenül a Szondy-uccába vetődtem és elmentem régi házunk előtt. Megálltam előtte és sokáig néztem. Eszembe jutott gyermekkorom és végiggondoltam életemet a lausannei intézettől a tescheni hadbíróság börtönéig. — Tarján gróftól és Franci kisasszonytól Wax űrig. Sokszor tévedtem, sokszor csalódtam, sokszor vétkeztem. Sok mindenkinek fájtam, sok mindenkit megbántottam, sok emberhez voltam rossz. Rossz voltam hozzád is. Sok mindent másként látok ma, mint ahogy azelőtt láttam. Ma megint kislányod vagyok, édesanyám vagy. Úgy beszélek hozzád, ahogy húsz évvel ezelőtt beszéltem. Kérlek bocsásd meg, amit ellened vétettem.“ Sok mást is mondott még... naplójáról beszélt vagy talán nem is az övéről, valami naplóról, amit elolvasott... de erre nem is figyeltem, úgy megrikatott azzal, amit gyerekkoráról mondott,., elég szomorú gyerekkor volt, tudom, én is bűnös vagyok benne... Hát nem sokat okoskodtam, megöleltem, megcsókoltam. Ö is sirt egy kicsit, azután lehúzta az ujjáról ezt a gyűrűt és nekem adta. Nagyon boldog vagyok. Mit szól ehhez a megható történethez?“ 14. — Mit csinált, amióta nem láttam? A dohányzóban ültek, amelynek férfias, komoly bútorai közié sehogyan sem illett bele a rikító kínai selyemkendővel letakart zongora és a sok virág. Arcképek álltak a zongora hátán is. Diszmagyarban, kardosán, mellén rengeteg kitüntetéssel egy híres magyar politikus. Frakkban egy nyeszlett olasz diplomata. Úszónadrágban és fülében rézgombbal egy ausztráliai úszó, aki Terka miatt vesztette el a világbajnokságot. Karmai derűs nemtörődömséggel nézte őket, nem volt rájuk féltékeny. Kettesben Terkával természetesnek látott maga körül mindent. Azt, hogy ezek az urak a zongora türelmes hátán állnak; azt, hogy ismeretlen gavallérok virágai haldoklanak a sötét vázákban, finom ezüst- és porcellánholmi hivalkodik az asztal könnyű csipketeritőjén, nehéz ezüstkazettákból sugárzik feléje a szalmavégü orosz és török cigaretták érett szőke dohánya, mindenünnen, még a szobalány vakitófehér kötényéről is a gazdag és gondtalan élet nyugodt biztonsága. Elfogadta mindazt, amit kapott, időtlen idők óta eredet és magyarázat nélkül Torkához tartozónak fogadta el, nem kutatta, honnan valók a kis teáscsészék és a nagy börkarosszékek. Minden Terkáé, az egész világ Torkáé, neki épült, soha senki másé nem volt és nem lesz. Megenyhült, boldog mosollyal nézte, hogyan tölti be a teát, ugyanazzal a mozdulattal, amellyel valamikor Iczky grófnő emelte föl a kannát Tarján gróf csészéje fölé. — Mit csináltam? Vártam! Odakint csöngetett valaki. Karmel megrezzent, de Terka megnyugodtatón tette kezét a kezére. — Senki. Senkinek sem vagyok itthon. — Wax ur... ? — kérdezte Karmel félénken. Terka nevetett: (Folyt, köv.) A leggyorsabb repülőgép és az egyik leggyorsabb hajó. A Schneider-kupa győztes angol hidroplánja találkozik a Mauretaniával.
