Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-08 / 36. szám - Németh Andor: Állás üresedésben

gett a nyugtalanság, de hiába, nem tehetett semmit öt óra előtt. Félegykor kapta a hirt s most még csak félhárom, pedig az összes újságokat elolvasta már a kis kávéházban, ahol ebédelni szokott. A jó reménység még nem hagyta el szivét. Nem kellett-e ugyancsak isteni előjelképpen értelmezni azt a tényt, hogy az estilap első oldalán az a hir ötlött a szemébe, amint a frissen érkezett újságot a pincértől átvette: Szünöf élben a munkanélküliség. ügy van —- bólintott rá a hirre és szive kacagott az örömtől, sziinőfélben van — és ha Isten akarja, öt órakor egészen megszűnik.

Azért mégis, félpercekre, időrőlidőre végigremegett a lelkén valami félénk kételkedés. Isten nem veheti tőlem zokon ■—- gondolta ijedten hozzá — s ö tőle függ — fojtotta le nyomban vétkes gondolatait. Aztán elkezdte színezni, festegetni Isten szerepét az állástkeresökkel kapcsolatban.

— Ha ízlett neki az ebéd, ha jól szelei a szivarja, ha nem nagyon fáradt, ha nem merítette ki a figyelmét előttem valaki, ha eszébe jut, hogy tavaly is hoztam a vállalatnak üzleteket, az egyikből ugyan nem lett semmi, de a másikon keresett a cég.

Kifestette magának — félénken ele- ’ inte, aztán mind nagyobb és nagyobb bizakodással -— az egész jelenetet. Miért kerüljön be más és miért ne én, őszintén fogok az öreg Scheiberrel beszélni. —- Scheiber ur — fogom mondani neki — Ön most Isten szövetségese. Scheiber ur, most az ön kezében van, hogy kirántson engem a nyomorúság, a sötétség, a teljes anyagi és erkölcsi csőd poklából. Én tönkre megyek ebben a dologtálanságbain, Scheiber ur. Legjobb erőim leszereltem lengenek. Én ... én csodákat fogok csinálni, ha leültet ainellé az asztal mellé. (Az asztal üres, csak a megboldogult ottfelejtett kézelői villognak rajta kísértetiesen.) Én erőm legteljesebb megfeszítésével fogok dolgozni, hogy a cégeit felvirágoztassam. Ön... ön nem ismer engem. Én úgy vetem rá magam a munkára, mint a kiéhezett ember az ételre. Könyörgök önnek. Talán térdre fogok esni előtte és megcsókolom a kezét.

Nem, nem, ez nevetséges. Az ember nem alázhatja meg magát. Mit gondolna rólam. Ellenkezőleg — Na, Ottó bácsi — fogom mondani neki —miért ne szólítanám Ottónak; ha elnyerem az állást, úgyis jó barátságot fogunk tartani. Na, Ottó bácsi, remélem, jókor jöttem. Az az asztal — fogom mondani neki — már nagyon érzi a hiányomat. Szegény, öreg Wink-1. Zita exkirálynö nyolc gyermekével Belgiumba költözik. 2. Capablanca, a sakkozás volt világmestere, Karlsbadban 48 ellenféllel küzdött meg egyszerre. 3. A müncheni nemzetközi plakátkiállitásról.