Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-23 / 12-13. szám - Krudy Gyula: Uriember nem tér vissza a másvilágról

Weyer, a Journal de l’Ouest főszerkesztője, az ezidei francia irodalmi Goncourt-dij nyertese.

Úriember nem tér oissza a másoilágról

Beszély — Irta: Krúdy Gyula

A „jócsaládok“ történetében is előfordulhatnak rejtélyes dolgok. Ilyenforma rejtélyes dolog volt például P. Elemér eltűnése, aki az 19**-iki esztendő egy nyári napján eltűnt vidékünkről. Maradtak ugyan utána bizonyos bélyeges papirosok emlékezetbe, de csak a mindenkori rosszakarat találhatott összefüggést a bélyeges papirosok és P. Elemér eltűnése között. P. Elemérné, született Ny. Ilona egy esztendő múlva síremléket emelt a kertjébe -az eltűnt férjének. Igaz, hogy csak olcsóbbfajta márványból, de a síremléknek olyan környezete volt, hogy azt bármely holtember megirigyelhette volna. Az örökzöldek mellett bús fenyőfák is ábrándoztak itt. Szomorú bokrokban füle nilefészkek rejtőztek. P. Elemér születésnapján, ez őszidőre esett, mindig megszólalt a cigánymuzsika a síremlék környékén. Az „özvegyasszony“ megrendülve hallgatta a férje kedvelt dalait, bort, ennivalót adott a muzsikusoknak, mert hiszen a banda öregebbjei nagyon jól emlékeztek P. Elemérre, mert az illető úriember életének bizonyos részét cigánymuzsikusok között töltötte el. Gácsér-bajisza alatt mindig dudorászott valamely nótafélét. Még a nyakra valójában is egy táncosfigurát ábrázoló tüt viselt. A cipősarka egyenletesen kopott, mert mindig ugyanazokat a táncokat járta. — De most már elment. S időmultával maga az özvegyasszony is azt kezdte hinni, hogy P. Elemér valóban ott fekszik a kertben, a fenyőfák alatt és hallgatja az évfordulókon kijáró muzsikát. Az özvegyasszonyban ez a bit annyira megerősödött, hogy bizonyos idő múlva kérte P. Elemér holttá nyilvánítását és férjhez ment másodszor is. Második férjéről (Gubacsiról) nem sok szó lesz ebben a történetben, csak olyan ember volt, akikhez az özvegyaszszonyok szeretnek férjhezmenni: csendes, komoly, józan, vagyontőrző, betegségek ellen védekező úriember, akinek a kezén nem sikkad el az özvegyi vagyon.

Egyszer azonban P. Elemér visszajött.

Valamely rejtélyes utón furakodott be a házba, hogy előbb senki se vette észre, mint csak akkor, midőn éjféltájon lengő, holdfényü szakállal és a téli meggyfákhoz hasonlatos bús testtartással sétálgatni kezdett az udvarházban. Ámbituson, padláson, pincében, kamrában, mintha valamennyiek kulcsát magával vitte volna a másvilágra. Látták a cselédek, akik éjszaka az álmaik elől a kerekeskut vedrébe szokták mártani a fejüket. Látták az éjjeljáró utazók, hogy valami történik az egykori kúria udvarán, mert a kutyák nem mertek ugatni. A gyáva bakterek persze kitértek a kósza árnyéknak és inkább alvást szimuláltak, ha az őszi galy megzördült a közelükben. Talán Ilona is látta, — ugyanezért levelet irt egy távoli rokonának, aki nagy eszéről volt nevezetes, hogy néhány napot szenteljen annak, hogy házát a kisértettől megszabadítsa. A távoli rokon megérkezett és körülnézett:

— A ház meglehetős magányos helyen áll, a legközelebbi szomszédok is puskalö^ésnyire laknak, de majd megpróbálunk valamit — mond a távoli rokon, amikor szemügyre vette a kertben a helyéből kidöntött márványkövet, mintha azt erőszakosan felforditották volna.

A távoli rokont Garibaldinak hívták, mert abból az időből való volt ökelme, amikor a magyarok az olasz szabadsághős tiszteletére Garibaldinak kereszteltették a fiai-Davosban megkezdődött az európai gyorskorcsolyázás bajnoki versenye. Képünk a verseny megnyitását ábrázolja.