Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-23 / 12-13. szám - Krudy Gyula: Uriember nem tér vissza a másvilágról

A Gazette du Franc botránya Párisban. A tönkrement gazdasági szaklap párisi palotája, amelyet a károsultak csaknem megostromoltak.

kát. Neve a távoli rokonnak megfelelt egyéniségének. Bátor ember volt; körülbelül azok közül való, akiknek senki se hiszi el első hallásra, hogy már elmúltak hatvanesztendősek, valamely hivatalos bizonyítványt kell állandóan maguknál hordani. Garibaldi jókötésü, buzás-zsák forma ember volt, aki talán még egyetlenszer sem meresztette ki éjszaka a szemét álmatlanság, vagy más eféle betegség miatt. Bölcsen, nyugodtan, sőt cinikusan fogta fel az életet és annyi mindenféle tudománya volt, hogy látogatásával bármely uriháznak csak hasznára lehetett. Értette a valódi Motesiczky-féle sonkapác elkészítésének titkát, de tudott orvosságot a szemölcsök ellen is. Felismerte a hamisított ■sáfrányt és paprikát, a szemüvege tisztántartásához egy csomag cigarettapapirost hordott a mellényzsebében, mindenféle görögtüzeket tudott készíteni, ha tűzijátékom majálisra készülődtek a háznál (rózsaszínű görögtüzének hire volt), szere volt a tyúkszem ellen, javaslata az uj cipő nyikorgásának megszüntetésére (esténkint olajjal kellett bekenni a talpakat) és a nehezenjáró üvegdugót könnyedén kiszedte a palack nyakából. Csodálatos lett volna, ha Garibaldinak ennyi tudománya mellett ne lett volna valamely szere a kisértetjárás ellen is.

— Elsősorban jó erős borecetet kell elhelyezni azokba a palackokba, amelyekben eddig a bort tartogattad, Ilona — mond Garibaldi. — Az ecetágyat majd magam csinálom meg az ecethez, mert birtokában vagyok egy jó angol receptnek.

Többel (látszólagosan) nem törődött Garibaldi a kísértettel, amely valóban megjuhászodott azóta, mióta a távoli rokon felütötte sátorfáját. Az udvaron gyakran tisz-Dorothy Seastrom csillogó ezüsttrikójában, amellyel egy los-angelesi szépségversenyen az első dijat nyerte.

fogatta puskacsövét a maga módszerével, majd szemügyre vette a ház berendezését és a régi bútorok fényesitésére utasítást adott. Villanyos csegöt vezetett be a szobákba és kapadohányból, szivarvégből féregirtószert készített. Megkénezte a diókat, hogy azok héjukban is friss színűek maradjanak, miközben a padlás gyékényein elhelyezik őket. Elővette a régi családi fényképeket és ráírta a maga szerkesztette tintával minden fénykép ábrázoltjának a nevét. Ilyenformán előkerültek P. Elemér régi fotográfiái is, amelyekre a név után egy keresztet rajzolt Garibaldi, az elhalálozási esztendőt pedig 19**-ik évben állapította meg.

Majd úgynevezett elpusztíthatatlan zsineget készített (enyvből és cserfából), mintha valakit megkötözni akarna, hogy az többé ne szabadulhasson kötelékeiből és homokdombon fénylő vizes mosdótálat helyezett el, amelyben a házitücsköket összefogdosta. A kisértet — ha ugyan volt ilyen valójában a háznál — mindezekből a készületekből bölcsen megítélhette, hogy a tücskök után előbb-utóbb reá is sor kerül, mert hiszen előzőleg már svábbogarakat is kiirtotta a házból Garibaldi.

*

Az őszidö látszólagosan a kísértetnek kedvezett, enyhe nappalok után lármás dörömböző, sikongató éjszakák következtek, amelyek megsiarkantyuzták a háztetőket, lábat adtak a falhoz támasztott lajtorjának, táncra perditették a kutostort. Gyakran csak a lappangó szelet foghatta el Garibaldi a kémény mögött, ahol a kisértetet meglepni akarta. A nyugtalankodó diókban egeret foghatott, amikor azok csörömpölni kezdtek a padláson. A pincebeli üres hor