Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-09 / 10. szám - (vd.): Művirág (Lányi Menyhért regénye két kötetben) - Színház, mozi • Uj filmek Wings - Vozári Dezső: Ramona - Szépségápolás, divat • A "klasszikus" bunda

tesz rá és elfojtja azt az emberdallamot, melynek teltebben, ösztönösebben és erő­teljesebben kellene kitörnie. Van a kötetnek egy verse — Márvány forró lihegése — melynek verlaini ve­reté külön élményszámba megy. Valami sodró, lihegő és fanyar érzéki mámor vibrál benne, valami nyersességében is finomult láz füti át ezt a néhány tömör és súlyos rövidséggel artisztikusan ható sort, — az uj magyar lírának egyik leg­szebb versét. Egri Viktor. Müoirág Lányi Manyhé t regénye hét kötetben, Glóbus kiadás, Kassa 1928 Csendesen, látszólag eseménytelenül él a kis vidéki város, magára hagyva tér­ben és időben. Polgárai az óramű pontos­ságával végzik kötelességeiket, amiket inkább kényszerből, mint ambícióból vál­laltak. De az alacsony, sűrűn elfüggö­nyözött ablakok mögött tragikus sóha­jok szállanak fel, kettétört életek húzód­nak meg és megbontott lelkek viaskod­nak egymással s önmagukkal. Lányi Menyhért ebbe a keresztül-kasul kompli­kált világba helyezte mondanivalóját s ez a regény uj emelkedési pontot jelöl e mélylátásu iró felfelé ívelő pályáján. A nyugodt, epikus, de átható megfigyelés az erőssége a „Művirágnak“ és ezt a biztonságos egyensúlyt csak ott éreztem meg-meginogni, ahol a főhős, egy ágy­­hozkötött, tüdőbajos fiatalember, lelki analízisébe fog Lányi. A beteg ember sohasem odaadó, önfeláldozó, megbocsáj­­tó és sorsával megbékülő, hanem éppen ellenkezőleg önző és egocentrikus, gyű­löli az egészséget, melyből neki nem adatott. Ezzel szemben pompás tökéllyel megfogott figurája a regénynek a sze­gény keresztény hivatalnokleány körül forgolódó gazdag zsidófiu, aki végül is a gazdag zsidó fakereskedő leányát ve­szi el feleségül. Van egy gyilkosán őszinte fejezete a regénynek, melyben Béni, a zsidófiu és Mária kirándulást rendeznek, hegyeken és völgyeken, ré­teken és erdőségeken mennek keresztül. Mária szótlanul megy a fiú oldalán, há­­zsártos szüleire gondol, akik benne lát­ják egyetlen reményüket egy jobb, em­beribb élet lehetőségéhez; Béni pedig minden ötpercben öntelten mutat a föl­dekre és erdőkre, mondván: „Ez is az öregemé, az is az apám tulajdona!“ A regénynek ez a része felejthetetlen szá­momra. Mária, a „Művirág“ zseniálisan megfigyelt vidéki leányalakja, az ope­rett-romantika és az élet brutális reali­tásának határvonalán balanszírozó nö­­tipus. A regény, sajnos, nincs oly mű­gonddal kidolgozva, mint amelyet az el­gondolás megérdemelt volna. Stiláris ha­nyagságok kellemetlenül hatnak benne. Szlovenszkónak talán legegyénibb tehet­ségű írója nem jól tette, hogy regényét ilyen krasszáns stilushibákkal bocsáj­­totta útnak, úgy ahogy az alkotás lázá­ban, nagysietve papírra vetette. Ezt a könyvet pepecselő, mesteremberi mun­kával át kell dolgoznia Lányinak s a „Művirágából akkor olyan regény lesz, amilyet az utolsó években keveset Írtak. (vd.) Színház, mozi Uj filmek Wings Ezerkiiencszáztizenhét. Európa vérfür­dőben fetreng. Lankadt erővel, de egy­re fokozódó dühvei lövöldözik, mérgezik, robbantják egymást az emberek. Amerika közbelép, nem a távoli gazdag rokon bé­kéltető gesztusával, hanem katonát, fegyvert és pénzt hoz az egyik küzdő­iéinek. A napsütötte francia lankákat amerikai katonák lepik el, közöttük rengeteg pilóta újfajta légi fegyverek­kel. A jenki-csemeték felszállnak az európai felhők közé és megmutatják, mit tudnak. Hősök. Hősök. Hősök? És most jön a Paramount, filmet csináltat, mely banális glóriát von e modern Tkaruszok jólfésült frizurája köré. Wings=szárnyak. A newyorki, bostoni, chikágói fiuk szár­nyakat öltenek, hogy a szférákban meny­­dörögtessék vélt igazságukat. És lova­­giasak, még az ellenséggel szemben is, akkora szivjóságát a gépfegyvereknek és ágyuknak már alig lehet meghatott­ság nélkül elviselni. Jack és Dávid, két szerelmi vetélytárs is az amerikai repü­lök között van. (Mintha már hallottuk volna.) Reggeli után és vacsora előtt úgy puffantják le a német léghajókat, mint a verebeket. Kitüntetik őket. A leány, aki titokban Jackba szerelmes, vöröske­resztes soffőrnek áll be, hogy álmai lo­vagjának közelében lehessen. (Csekély­ség habbal.) Dávid ellenséges területen lezuhan, szerencsére nem esik különö­sebb baja s nem azért nevelkedett a dollárok hazájában, hogy elveszítse fe­jét az ilyen esetekben. Óvatlan pillanat­ban beül egy német hadi repülőgépbe s vissza akar térni csapatához, ámde Jack újra zsákmányra vadászik a levegőben s végzetes tévedés folytán a német gép­ben menekülő Dávidot, barátját és ve­­télytársát pusztítja el. Katharzis. Meg­tisztulás. Jack társának hullája fölött átkozza el a borzalmas háborút, mely eddig igen jó kaland-lehetőségnek bizo­nyult. Tabló. Győzelem. A hősök haza­térnek. Virágesö fogadja őket. Jack meglátogatja Dávid anyját, átadja neki fia érdemkeresztjét s most mégegyszer kijelenti, hogy a háború a leggonoszabb intézmények egyike. Türelem, még nincs vége a darabnak. Mary, a volt soffőr, újra bakfisruhában támaszkodik virágos­kertjük párkányához. Jack zavarban van. íme, a halálmegvetö pilóta berezel egy szende leánytekintet alatt. Mary csókra csucsoritja szájacskáját s a kö­zönség sietve keresi elő ruhatári jegyeit. Finis. Ezt a darabot hirdették az ameri­kai filmgyártás legnagyobb alkotása­ként. A reklámközlések szerint ötven­millió csehkoronába került a „Wings“ kiállítása. Tizenkét repülőgépet és több léghajót kellett megsemmisíteni a föl­vételek alatt. A darab egyrésze fono­­film; a repülőtéri jeleneteket a motorok és propellerek zajával együtt fotografál­­ták le. Főszereplő: Clara Bow. Ramóna Edwin Carewenek, Dolores dél Rio felfedezőjének és házi rendezőjének nin­csen túlságosan szerencsés keze a film­­szüzsék kiválasztásában. Uj darabja, a „Ramóna“ igen vérszegény mese, jelen féktelen elgondolás. A film azonban mindezeken felül jó. Egyike a legkitű­nőbbeknek, amiket valaha is láttuk. Do­lores dél Rio, ez a csodálatos asszony és csodálatos művésznő a szcenárió min­den hibájáért bőséges kárpótlást nyújt. Test, lélek és temperamentum szimfoni­kus harmóniája a legnemesebb művé­szet magasságába emelik Dolores dél Riót, aki egy félvér, spanyol apától és indián anyától származó árvaleányt ala­kit a filmben. Ramóna szomorú és vig, boldog és boldogtalan tud egyazon pil­lanatban lenni. A legtökéletesebb szép­ségű női test a Rióé. Arabs paripák inas mozdulatai a Rio gesztusai. S mig a legelismertebb moziszinésznők is színhá­zat játszanak valójában a felvevőgép lencséje előtt, Dolores dél Rio művésze­te egyenesen a film számára termett. Az igazi filmszerűség hiányzik a forgalom­ba kerülő mozidarabok legtöbbikéböl. A „Ramóna“ pedig film, csak film, nem is akar más vagy több lenni. Ennek a filmszerűségnek pedig Dolores dél Rio a letéteményese ebben a drámában. Egy kaliforniai spanyol család birtokán ját­szik a film. Ramóna fogadott leánya a birtokosnönek, aki titokban tartja a leány előtt származását, csak midőn egy indián férfit akar Ramóna követni, hogy felesége legyen, fedi fel előtte az asz­­szony a titkot. Ramóna boldog annak hallatára, hogy anyja indián nő volt s igy benne is indián vér csörgedez. Fele­sége lesz az indiánnak. Gyermekük ké­sőbb meghal s az indiánt is lelövik Ame­rika kegyetlen fehér hóditói. Ramóna visszakerül a spanyol birtokra, melynek uj. fiatal tulajdonosa szerelmesen fo­gadja vissza. Mint látjuk, a darab nem túlságosan szellemes. Dolores dél Rio azonban annyi egyéni szint és komoly artisztikumot visz bele Ramóna szerepé­be, amennyihez moziban igazán nem va­gyunk hozzászokva. Vozári Dezső. Szépségápolás, divat R „klaszikus“ bunda Mi a „klasszikus“? — bundában az, amely a divat egyre váltakozó esélyei­nek egyhamar ki nem tett. Formája a lehető legegyszerűbb. Egyenes és sem­mi más. A vezető párisi divatteremtök, megpróbálkozva minden el és el nem képzelhető fantasztikummal, végre is rá­jöttek, hogy karcsúnak, molettnek és alacsonynak egyaránt a legkisebb, a leg­­karcsitóbb és legelőnyösebb az egyenes, hátul mintegy 102—108 centiméter hosz­­szu, nagy, húzott „abbégallérral“ ellá­tott, elöl összekeskenyedő ujju bunda. Persze a valódi: nerc és a Breit­­schwanz-perzsa, a valódi pézsma szilszkin, az orosz mókus, az aranynutria, a csin­csilla possum meg a legújabban any­­nyira felkapott orosz görénybundák a vezetők. Tudnivaló ezekről, hogy tartós­ságuk, értékálló voltuk és a mindenkori változó divatnak megfelelő átalakitha­­tásuk adja meg abszolút értéküket. És

Next

/
Oldalképek
Tartalom