Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-11-25 / 8. szám - Falu Tamás: Őszi nap - Somlyó Zoltán: Őszi síp
Az elvadult sport. Amerikai rugby-játékos páncélsisakban és szemvédő álarcban Bafa Tamás, a világhírű zlini cipőgyár tulajdonosa gyes női betűkkel ezt irta egy papírlapra: „Tiz percmulva feljöhet a szobába, lefekhet a díványra, ha akar.“ Negyedóra múlva kopogtattam az ajtón, nem mintha feleletre vártam volna, hanem csak azért, nehogy váratlanul lépjek be. Az ajtó nyitva volt. Primitív vidéki hotelszobában voltam. Obi igát bútorzat: ágy, éjjeliszekrény, asztal, szék, dívány, szekrény, vasmosdó s egy régi-régi csizmahuzó, amit még a múlt századból felejtettek itt. Marian az ágyban feküdt már, az éjjeliszekrényen egy kis lámpa terjesztett gyér világosságot. Az ágy szélére ültem. Zsibbadás állt be fejemben. Meg kell gyógyulnia, Marian — s lehajoltam, hogy megcsókoljam homlokát. Ijedten félrelökött, miközben a dunyha alól kiemelkedtek csodálatos vállai. Arca szinte eltorzult a dühtől és félelemtől és ekkor végre megszólalt, végre hallottamhangját, melyre órákhosszat áhítoztam; rekedt, suttogóhang volt, mintha nagyon mélyről, valami feneketlen kutból jönne. Ezt mondta: — Szemtelen fráter, csirkefogó! Őszi nap Nyár volt. Sok ágam volt és sok-sok levelem. S uj leveleket hajtottam folyton, Hogy árnyékod legyen. Ősz lett. Messze szállnak a zengő madarak. S én hullatgatom leveleimet, Hogy rád süssön a nap. Falu Tamás.. Őszi síp Megfujták már az őszi sipot. Fülem mögött már elsivitott az őszi szél, a bús szirén. Vad táltost fogva hintájába, virágot hint a nők hajába és panaszt hordoz a szivén. Busán suhogtat ostorával s pirosra forrt szagos borával mindenkit hetykén megkínál: Igyál, barátom még ez őszön! mert egyik ősz megy, másik ősz jön — de te, ha mész, elmész! Igyál! S amerre száll, titkos jelekkel és rőtszin szölőlevelekkel hullatja teli az utat; a sípja szól, virágja éget, nyomába felsikolt az élet s a temetők felé mutat... Somlyó Zoltán:
