Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-13 / 183. szám
KElETt MAGYAR Uf SAC ■ 1944. AUGUSZTUS IS. — Katóka, tudja-e ml a különbség: az Írógép és a gépiró között? — ? — Az írógép akkor ír, ha mellette van a gépiró, a gépíró meg csak olyankor, ha bent van a főnöke. — Ennek a Pistának hallatlan szerencséje van! — Csinos a kicsike, — Az hagyján, de a kislány mamája trafikot nyitott, c}an?r“d •— Aztán maguk nem féltek az elsötétítés miatt ? — Ugyan mán, hogy' féltünk vóna, nagyságos bíró ur, mikor a Lajoska botot is hozott magával. Kanadában újabb zsidóellenes tünietesek voltak GENF, augusztus 11. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: A Jevish Chronicle angol hetilap fölpanaszolja, hogy Quebeek- ben zsidóellenes tüntetések voltak és a tömeg felgyújtotta az uj zsinagógát. Kanada vezetői emiatt sajnálkozásukat fejezték ki. Amikor Churchill és Roosevelt Quebeckben tartózkodtak, akkor is volt zsidóellenes tüntetés Hivatásos tűzoltóságot szerveznek Szamosujváron Tudósítónk jelenti: A vonatkozó miniszteri rendeletek kötelezővé tették a városok számára, hogy hivatásos tűzoltóságot szervezzen. Szamosujvár költségvetési keretei oly szűk korlátok között mozognak, hogy a minimális 10 főből álló hivatásos tűzoltóság megszervezése is elviselhetetlen tehertétel volna pillanatnyilag a város számára. Ezért a képviselőtestületi közgyűlés úgy határozott, hogy megalkotja ugyan a tiztagu hivatásos tűzoltó::; megszervezéséről szóló szabályrendeletet, de a tűzoltói állásokból egyelőre csak 1 tiszti, 1 altiszti és 4 legénységi helyet tölt be s a legénységi állományba tartozó tűzoltókat is egyéb munkakörben foglalkoztatja szabad napjaikban, hogy ellátmányuk költségei megtérüljenek. Hadviselés és természettudomány irta: Uj. Xántus János dr. A háborús események, mint minden más történés, térben és időben játszódnak le. Az Időbeli egymásután tanulmányozása a történettudós feladata, a térbeliség inkább a geográfust érdekli. Ez az érdeklődés annál is inkább indokolt, mert rengeteg azon földrajzi jellegű problémáknak a száma, melyeket éppen a háború vet föl, sőt ezekre a kérdésekre éppen a háború ad feleletet. Békésebb idők feladata lesz ezeket az észleléseket pontosan feldolgozni — most meg kell elégednünk a krónikaszerü rövid ténymegállapításokkal. Ne,m múlik el nap, hogy az újságok és napilapok hasábjain ne találkoznánk olyan beszámolókkal, melyeknek természettudományos vonatkozása ne lenne s amelyhez a természettudós ne tudna valamit fűzni saját ismeretanyagából. Az invázió és a holdtölte ... A hadigeológia és hadigeográfia (ez utóbbi nem tévesztendő össze a tereptannal!) roppant lendületet vett napjainkban s ez érdemessé teszi azt, hogy kissé körülnézzünk a közelmúlt hadijelentései között, természet- tudományos szemszögből nézve az eseményeket. . Maga a sokat emlegetett invázió is klasz- szikusan tükrözi az előbb említett két új tudományanyag fontosságát. Normandia fizikai földrajzi adottságai okolják meg elsősorban azt, hogy miért éppen itt történik meg a partraszállás. Ez a vidék, mely térbelileg legközelebb esik Angliához s így az utánpótlás közleke- désföldrajzilag és geológiailag legkedvezőbb. Az invázió pillanatának megválasztásában is természettudományos szempontok játszottak szerepet. A holdtöltét vették számításba, mint olyan csillagászati tényezőt, mely rendkívüli mértékben megkönnyítette volna például a légi úton szállított gyalogság partratételét. Egy hirtelen bekövetkezett időjárásváltozás azonban sürü felhötakarót terített az égre s igen megnehezítette a hatalmas hadigépezet megindulását, — igaz ugyan, hogy annak elhárítását is. A V—1. mint „meteorológus“ V Az invázióhoz harcászatilag szorosan hozzátartozik az új német fegyvernek, az ú. n. V.—1-nek sikeres bevetése. Az új fegyverről alkalmazásának pillanata óta rendkívül sokat írtak szakavatottak és avatatlanok egyaránt, de a harcizajban igen kevés közírónknak jutott eszébe megkérdezni azt, vájjon egy elkövetkezendő békés időszakban, hogyan lehet majd a V.—I- ben rejlő lehetőségeket építő formában alkalmazni, A V.—l. kétségtelenül éppen olyan fordulatot jelent a technikában, mint az első világháborúban a repülőgép bevetése. A raké- tarendszerü meghajtás gyakorlati alkalmazását szemlélhetjük itt s a |tözlekedósfóidra jzzal foglalkozó szakember Végtelen távlatokat lát megnyílni a tér és idő legyőzésében. Nem szabad elhallgatnunk, azonban azt a kérdést sem, vájjon eléggé érett-e az emberiség ahhoz, hogy a tudósok műhelyéből kikerült szárnyasbombát át tudja hangszerelni békés közlekedő eszközzé? A rakéta meghajtásnak nem első alkalmazása a V.—I. Ugyanezt az elvet láttuk n$r korábban 'is a sókat emlegetett ködvetőnél, illetőleg a magyar hadsereg sorozat- vetőjénél is. Nem célunk a rakétarepülés technikai részével foglalkozni, de reá szeretnénk mutatni annak néhány természettudományos alkalmazására. A magaslégkör kutatása (sztratoszféra kutatás) nagy reménységekkel köszönti a V.—I-et, mely minden bizonnyal képes lesz túlszárnyalni azokat a magasságokat, melyeket eddig akár műszeres léggömbbel (pilot ballonnal), akár kosaras léggömbbel (Piccard, Stevens, Fedosenko) elértünk. Képzeljük csak el, hogy a szárnyasbamba robbanóanyag helyet műszereket vagy akár megfigyelőket röpít majd eddig elképzelhetetlen magasságokba s a „pokol kutyája“ békés háziállattá szelídül a tudós kezében. A magaslégkör hőmérséklet, sugárzási, ionizációs és élettani tulajdonságai rengeteg meglepetést tartogatnak számunkra s az ezekkel foglalkozó kutatásoknak beláthatatlan gyakorlati következményei lehetnek. Amint tudjuk, eddig orosz kutatók tartják a magassági rekordot. Léggömbjükkel hozzávetőlegesen 22.100 méterig emelkedtek fel. Műszeres pilot ballon közel 40 kilométeres magasságot ért már el. Ettől a magasságtól kezdve már a sztratoszféra felső határán járunk s megközelítjük az ozonoszfé- rát, melyről gyanítjuk, hogy hőmérséklete nem alacsony, hanem ellenkezőleg elég magas. Ha sikerülne a 100 km-es magasságot elérni, úgy az itt végzett mérések teljesen tisztáznák a rádióvételnél annyira fontos Kennely—Heaviside rétegnek összetételét és sugárzási yis^ossaíj. Ezekután talán az sem látszik túlságos merészségnek, ha arra gondolunk, hogy a rakéta meghajtású jármüveknek gyakorlati alkalmazása közelebb hozta az interplanetá- ris közlekedés megvalósulását is. .Az kétségtelen, hogy a visszahatás elvén alapuló jármű ismét megszükíti Földünk távolságait, csupán az a nagy kérdőjel mered elénk, vájjon a tér legyőzésével legyöztük-e egyszersmind az ember és ember, nemzet és nemzet között tátongó végtelen űrt is? \ halálraítélt nagyváros A második világháború eseményeit szemlélve érdekes megállapításokra jut a település-földrajzi kérdésekkel foglalkozó kutató is. Ma már kétségtelen, hogy a nagyváros mint településforma nem korszerű, hiszen ki van téve az ellenséges bombázás minden borzalmának. , A város mint településforma tehát alapos revízióra szorul s a ma mérnöke már lázasan keresi az utat, melyen át eljuthatunk egy hadászatilag kedvezőbb városépítészethez. Két út áll előttünk. Vagy föld alá telepítjük városainkat, vagy egyáltalában felhagyunk a városépítéssel, minden sürített településformával s visszatérünk a kétségtelenül primitívebb szórt településhez. Japán mérnökök az előbbi utat választják s föld alá süllyesztett városokkal kísérleteznek. A várost alkotó házaknak két része lenne: egy földalatti és egy föld feletti. A földfeletti rész fából épülne, normalizált típusházakból, melyek támadás esetén köny- nyen és gyorsan pótolhatók. Német építészek megállapítása szerint a város nem arra való, hogy ott lanjunk is. Csupán munkahelyeink, ■ üzemeink, gyáraink lennének itt tömörítve s messzefekvó kertes települések szolgálnának otthonul a városban dolgozók számára. Ezzel ellentétben áll az az elv, melyet XI. Pius a Quadragesimo Annoban hangoztat, hogy tudniillik a dolgozóknak munkahelyük közelében kell lakniok. Ezáltal a közlekedés I idötrabló problémáját kapcsolnánk ki. Azt az elméletet, mely a keresztény etika szempontjából a legkézenfekvőbb volna az, hogy nemzetközi megegyezés alapján egy- szersmindenkorra hagyjunk fel a lakóhelyek terrorbombázásával, sajnos nem merjük komolynak mondani. Az óvóhelyek geológiája A föld alá települő lakóhelyek s az óvóhelyek építése is igen nagy mértékben időszerűvé tette az alaptalajra vonatkozó geológiai kutatásokat. Kolozsváron például a kemény, ú. n. felsődurvamészkó igeh jó óvóhely volna, sajnos ezeket a rétegeket óvóhelynek kiépíteni éppen keménységük miatt nem csekély feladat. Az alattuk elterülő tarka agyagrétegek már könnyebben megmunkálhatok s pl. a Dónát-úton az ezekbe vájt óvóhelyek igen jóknak bizonyultak, mivel a felettük lévő kemény mészkő teljes mértékben bombabiztos. Ilyen szempontok figyelemSbevétélével épült Kolozsvár városának egyik nagy Dónát-úti óvóhelye is. Az óvóhely építésnél közreműködő geológus fáradságát meghálálják azok a feltárások, melyek éppen az építés folyamán létesülnek s amelyek nem ritkán földtani vagy ásványtani érdekességekkel dicsekedhetnek. A már említett Dónát-úti óvóhely építkezéseknél került elő egy igen jó megtartású harmadkori cápának, a Charcharodonnak foga, valamint egy hőforrásokra valló ás- I vány sorozat is, melynek cölesztinjei (báriumszulfát) kristálytanilag is rendkívül érdekesek. Bombatölcsér mint földtani tényező Maga a bombázás is olykor mint geológiai tényező szerepel. Schaffhausen bombázásánál például egész sereg barlangot tártak fel a város környékére hulló bombák. Londonban, a City területén római korú ház alapjai tűntek elő egy hatalmas bombatölcsérben. De nem kell ilyen messzi példákat idéznünk. A június másodikén Kolozsvárt ért bombatámadás a kardos! határban kao- linos agyagot tárt fel s a robbanásnál keletkező hő és nyomás valóságos „vulkánikus“ átalakulásokat hozott létre az itt települő jégkorszakbeli agyagokon. A bombabecsapódások által keletkezett rengéseket jegyezték fel igen érdekesen a budapesti Földrengési obszervatórium műszerei. Ugyanilyen rengési tüneményeket jegyeztek föl a római szeizmográfok is. A rengésgörbék kiértékelése hasznos tanácsokkal szolgálhat á házakat tervező mérnökök számára. Számtalan példát idézhetnénk még .— ezeknek pontos és lelkiismeretes kiértékelése azonban békésebb kdöknek lesz kétségtelenül hálás feladata. A filmgyártás történetében az utóbbi években érdekes jelenségnek könyvelhetjük el, hogy a filmvállalkozók előszerettel dolgoztak fel történeti témákat és történeti alakokat. A történelem nagyjai közül sokan kerültek a filmvászonra azok, akik az emberiség boldogulását, a nemzetek közötti megértést akarták elérni. A Twentieth Century Fox amerikai filmvállalat hatalmas film készítését fejezte be, természetesen nagyszerű kiállításban fogja rövidesen az angolszász és a semleges állatnak közönsége elé vinni. A film Wilsonról szól. Ezúttal ö a történelmi alak, ö a főszereplő, a központ, aki körül minden történik, ö a filmapostol, aki tanít, felvilágosit és uj utakra hivja fel a figyelmet. Egy newyorki jelentés, szerint a nagy finite L a hirneves Zanuk rendező készítette, A zsidó Zanuk kijelentette, hogy a film nemcsak tanulságos, igaz és őszinte, hanem szórakoztató is lesz. A film most .készült el, tehát tulajdonképpen korai még Ítéletet mondani felette. Minden bizonnyal arról lesz benne szó, hogyan kell békét kötni, de úgy, hogy a békét még se adjuk vissza az arra vágyódó emberiségnek. Mert még a leg- jóhiszemübbek is el kell, hogy ismerjék azt, hogy az első viláháboru sorsdöntő napjaiban olyan ember került a felszínre, aki nem volt képes megfelelni annak a hatalmas problématömkelegnek, amelynek a megoldására vállakozott és igazságtalan, önző érdekeket szolgáló intézkedéseivel és munkájával elsősorban volt részese a második világháború kirobbanásához vezető okok előidézésének. Wilson tehát filmhős lett. A newyorki jelentés a továbbiakban ezeket mondja: an- rak ellenére, hogy a film kerüli a jelen időkkel való összehasonlításokat, a nagy nyilvánosság észre fog venni bizonyos hasonlóságokat az első világháború és a mostani között . . . Ismeretes, hogy Roosevelt dolgozószobájában Íróasztala fölé hatalmas Wilson arcképet helyeztetett el. Az amerikai sajtó számtalanszor megírta már, hogy Roosevelt sorsdöntő tárgyalásai alatt sokszor tekint fel Wilson képére, akitől ihletet kíván me- riteri. Ha most Roosevelt sajtófőnökei a nagy Roosevelt példaképét, a nagy Wilsont filmesitették meg, a levitézlett Népszövetség apostolát, a 14 pont feltalálóját és be nem tartóját, az minden bizonnyal azért van, mert az Atlantik-Charta feltalálója és be nem tartója különös rokonszenvvel fordul feléje. Európa népei Wilsonról éppen eleget tudnak anélkül, hogy látták ! volna Zanuk Wilson filmjét.., * Sven Wahlström az Amerikában időző svéd kereskedelmi küldöttség elnöke a Dagens Nyheter newyorki munkatársa előtt az Egyesült Államok gazdasági kilátásairól nyilatkozott. Megállapította, hogy a tengerentúli ipari élet is hatalmas nehézségekkel küzd, amelyeket alig képes áthidalni. Az amerikai ipar egyre inkább kerül abba a helyzetbe, hogy gyengébb minőségű acélt kell felhasználnia. A hadifontosságu üzemekben sokszor másodrangu acélhoz is nyulniok kell, mert a jóminőségü nyersanyag elfogyott. Wahlström példának hozta fel, hogy az egyik nagyüzem 217 millió dollár erejéig kapott megrendelést, hogy meghatározott tipusu harckocsikat gyártson. A vállalat el is készített 18 harckocsit, amikor újabb utasítás jött, hogy megállítani a gyártást, mert az illető harckocsi- tipus időközben elavult. A változtatás annak tulajdonítható, hogy a harctérről időközben olyan jelentések érkeztek, amelyek szerint a harckocsi nem állta meg a helyét, mert a németek ennél már jobbakat gyártottak. Az illető nagyüzembén megindult a nagyszabású átállítás, abból a célból, hogy egészen uj harckocsikat sikerüljön előállítani. Wahlström nyilatkozatában az Egyesült Államok háborús és 'háború utáni kilátásaival is foglalkozott. Kijelentette, hogy a háború után Amerikában egyáltalában nem várható gazdasági fellendülés és konjunk. tura. Éppen ellenkezőleg, Amerikában a háború befejezésével kezdődnek meg a gondok csak igazából. Az amerikaiak egyre sul.yo- sodó nehézségekkel számolnak. Amerika ma sem képes megoldani a munkáskérdést, a tengerentúl mindenki tudja, hogy a háború befejezése után ismét legkevesebb tízmillió munkanélküli fogja ostromoké, sä in-, gyenkoaxhákai.
