Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-13 / 183. szám
T*U. AUGUSZTUS 13, t KELETI _ MAGTARUJSÂB Miért kevés a füstölnivaló 1 Júniusban -6,000.000, augusztusban pedig csak 2,000.000 darab Syraphonia állott Kolozs vármegye és Kolozsvár dohányzóinak rendelkezésére PéRztig'/miriissterá körrendelet a „rendes“ és „futó“ dohánynemüvásárlók kiszolgálásáról Kolozsvár, augusztus 12. Amikor ezeket a sorokat írjuk, a kolozsvári dohánytőzsdék előtt csiber-emberhátán szorong, hogy valamilyen módon odajuthasson ahhoz a bűvös kis ablakhoz, amelyen a trafikos kiadja három, legjobb esetben öt darab cigaz-ettáját vagy abból a dohányfajtából egy paklit, amely ebben a pillanatban éppen raktáron van. Vad szitko- zódások és méltatlankodások röpködnek a levegőben, A türelmetlen dohányzók egymást lökdösik durván, csakhogy bár e~v arasznyi „előnyt“ szerezzenek embertársukkal szemben. Most mindenkinek dohány, cigaretta és egyéb füstölni való kell. Olyannak is, aki eddig soha nem dohányzott. Most mindenképen dohá- nyoL_.i akar ... Látunk egész kis s íhan- cokat a sorban, amint ott tolonganak ők is „cigaretta-adagjukért“. Inkább tejadagra szorulnának még, de nekik cigaretta kell. Dohányzó nőkről ezúttal nem is beszélünk ... Mindenek előtt meg kell állapitanunk, hogy alig van kínosabb és lehangolóbb látvány, mint amikor trafik előtt halad el az ember, vagy éppen sorban áll s vár, hogy rá kerüljön a sor. Nincs az a nyílt árusítási hely, ahol annyi durvasággal, annyi modortalansággal találkozna az ember mind az elárusító, mind pedig a vásárlók részéről. A cigarettafronton újabban már jóideje dúl a harc. A vásárlók szidják a trafikosokat, a trafiko- sok a vasárlókat, de ebből még nem lesz több cigaretta, sem dohány. Legfönnebb néhány pör, mint már volt is. Mi a helyzet Kolozsváron a dohányfronton? Alaposan utánajártunk s az alábbiakban számolunk oe utunk eredményéről: A legtöbb dohányos ember Symphonia cigarettát kér. Symphoniából pedig ebben a hónapban aránytalanul kevés van. Hivatalos helyről tudtuk meg, hogy például júniusban a kolozsvármegyei dohányosok — beleértve Kolozsvár városát is —■ 6.000. 000 darab Symphoniát kaptak. Ebben a hónapban, augusztusban a júniusi átalánynak csupán egyharmadát, 2.000. 000 darabot. A másik legkedveltebb cigarettafajta e Levente. Leventéből augusztus hónapra csujuín egyhatodát kapta a vármegye közönsége a júniusi általánynak! Hogy miért? — azt ezúttal nem lehet elmondani. Talán ezzel a két szóval lehet a legjobban jellemezni a helyzetet:-— Háború van. — Igenám, de már júniusban is háború volt — halljuk az ellenvetést. — De most még erősebb a háború — felelhetjük rá. Igen, ez a helyzet. És ezenkívül rengeteg olcsó dohány- és cigarettagyár Iá s' szüntettek bş. Tehát a beSzüntetetít öles ' dohánynemüek helyett is Symphoniát vagy J eventét szeretnének szívni a dohányzók. Főként azért van olyan nagy kereslet és kevés készlet ebből a két cigarettafajtából. Sokan azt kérdezik, hogy joga van-e a trafikosnak „adagolni“ a füstölni valót? Erre vonatkozóan idézzük a pénzügyminiszter 1943-ban kiadott 61100. sz. rendeletét, amely ma is érvényben van. Ennek a rendeletnek a 4. bekezdése a következőképen hangzik' Ugyancsak pénteken délután történt, hogy az egyik trafik előtt, — ahol a tömegben zsebmetsző is állott, — amikor három úriember ki akarta fizetni a cigarettád megdöbbenve fedezte fel, hogy zsebéből hiányzik pénztárcája. Abból t sorból hiányzott inár a zsebmetsző is, de bizonyára ott szimatolt áldozata után egy másik trafik előtt... Tudnánk még egész sor esetet felsorolni, amelyek még hathatósabban alátámasztanák a cigaretta és dohányne- müek mai elosztási rendjének a visszásságát és tarthatatlanságát. Azért nem kell tehát idegenkedni attól az elgondolástól és megoldástól, hogy közeljövőben esetleg a cigarettát és egyéb dohányne- müeket jegyre lehetne be::-.erezni. Higyje el minden dohányos, nem is volna ez olyan rossz megoldás. Vágy talán van valaki, aki a napi kenyérfejadagját nem kapja meg? Ugye, nincs? Pedig a kenyeret is jegyre adjáfc s még sok egyéb közszükségleti cikke.. A dohány, az igaz, hogy fényüzési cikk, de annak, aki rabja, van olyan fontosságú, mint a mindennapi kenyér.. Ró Tzenhat évre eícre akar szerződést újítani a Szentbenedeki Elektromos Hüvek Szamosulvor varosával Tudósítónk jelenti: Szamosujvár képviselőtestületének legutóbb megtartott közgyűlésén egy igen érdekes beadvány került tárgyalás alá. A Szentbenedeki Elektromos Müvek Részvénytársaság, mely egy 1960-ban lejáró koncessziós szerződés alapján villanyárammal látja el a várost, kérelmet terjesztett a városvezetőkéig elé, hogy a szerződést újabb időtartamra hosszabitsa meg, illetve uj sze”ződést kössön, mivel üzemében nagyarányú beruházásokat óhajt eszközölni s azokat a hátralévő 16 évre nem fizetődik ki megvalósítania. A képviselőtestület arra való tekintettel, hogy a békésebb idők eljöttével esetleg más módon óhajtja biztosítani villanyellátását, sőt a házi- kezelésü villanytelep gondolatával is foglalkozik s a földgáz hővezetésével talán jutányoeabban és célravezetőbben oldhatja meg nemcsak a világítás, de a fűtés kérdését is, elutasította a részvény- társaság kérését azzal, hogy tulkorainák tartja a benyújtott kérés fölött határozni. Mi* mond a rendfeís! ? _ »A korlátozott forgalmú gyártmány nemekből a kisárus készleteket nem tartalékolhat, hanem köteles a rendelkezésére álló árut a fogyasztók között arányosan kiosztani. Egy személy részére néhány napos személyes szükségletnél nagyobb mennyiséget egyszerre nem szabad kiszo.sáltatni. Ismeretlen vevőnek szivarokból öt darabnál, egyéb dohány r.emüekből az árjegyzékben meghatározott legkisebb csomagolási egységűé’ naponta kiszolgáltatni nem szabad. Az állandó (rendes) vevőnek, ha a múltban is többnapi szükségletüket szerezték be egy tételben, ugyanolyan időközben és ugyanolyan mennyiséget a jövőben is ki kell szolgálni. A korlátolt dohányárus az ismert vevőjének sem szolgáltathat ki naponta öt darab szivarnál, egyéb dohánynemüekből pedig a (legkisebb csomagolási egységnél többet, még szabad forgalmú gyártmányokból sem.“ „5. bekezdés. A dohányárus köteles megtagadni a vevő olyan megrendelését, •— még ha személy szerint ismeri is a vevőt és ha szabad forgalmú dohányárut kívánna is vásárolni, — ami annak legfeljebb 30 napi személyes szükségletéi; meghaladja, vagy ugyanezt a. mennyiséget ugyanabban a hónapban mégegyszer igényűi, vagy ha a vásárlás körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a vevő dobánynemü- vel üzérkedik, vagy felhalmozás céljából vásárol dohányárut...“ Tehát a fentiekből világosan, törvényes rendelkezés által alátámasztva kiderül, hogy.a traiikosnak igenis jogában áll a dohánynemüt adagolni, illetőleg •— amint a pénzügyminiszteri rendelet hangsúlyozza — arányosan szétosztani. De lehet és van is minden trafikosnak állandó „rendes“ vásárlója, akit a trafikosnak jogában van a futó vásárlóval szemben a rendelkezés értelmében is előnyben részesíteni! Az a bizonyos „arányos elosztás“, amelyet ma legtöbb trafikos gyakorol, amint tudjuk, rendszerint egy vásárlásnál 3 vagy 5 darab. De igy is szétosztja a trafikos a heti általányát sokszor már azon a napon, amikor ki .apta. Azt is tudjuk — éppen a napokban történt szigorú eljárásokkal kapcsolatban, — hogy néhány trafikos haza is „szállított“ árut. Fiáért meg is kapta a szigorú büntetését. Amint említettük, van minden trafikosnak „rendes“ vevője, aki nem egy esetbu^évek óta vásárol ugyanannál a trafikosnál. Az- ilyen vevő rendszerint egyszerre szokta megvásárolni a füstölnivalóját legalább egy hétre. Ha beáll a sorba és úgy vár a megszokott adagjára, bizony rosszul jár... Nem egy esetben szem- és fültanui voltunk, hogy ilyenkor a futó vásárlók majd hogy meg nem lincselték nemcsak a- - jyn evezett „rendes“ hanem a trafikos* ás «re tekciót hangoztattak. Pedig ilyen eljárást a pénzügyminiszter rendelete is ismer és ki is emel a futó vásárlókkal szemben. Miért irtuk ie a fentieket? Csupán azért, hogy a cigarettafronton dúló ádáz háborúskodást minél alaposabban megvilágítsuk. És főként azért, hogy a dohányzók ne csak a trafikosokat szidják, srspulják, mert bennünk is van ám hiba. Itt van például egy eset: Dohány-partizánok Pénteken délután az egyik trafik előtt egy suhanc türelmetlenkedett, hogy engedjék előre a sor végéről, mert ő közüzemi alkalmazott s nincs ideje órákig várni, amig előre juthat. Végül csak előre jutott. Megvásárolta a maga hatvanas dohányát s aztán újból beállott a sor végére. Akkor már ott uj vevők állottak, ki türelmetlenül, ki türelmesen s azoknak is elmondotta, hogy ő közüzemi alkalmazott s igy, meg úgy, mégis disz- nóság, hogy az ember egy pakli dohány miatt eltölteön egy fél nap munkaidőt. De a vÄrr°n újból megvásárolt egy pakk hatvanast. Amikor harmadszor is végigcsinálta „kálváriás“ útját, a trafikos felismerte és megtagadta a kiszolgálását. És erre még neki állt fennebb ... És az ő pártjára állottak a többi sorbanállók is. Sőt, hogy „megtanítsák“ a trafikost, rendőrt is szereztek. A suhancnál, akiről szó van, nem kevesebb, mint 14 pakk hatvanas dohányt kaptak meg. Tele volt dohánnyal a zsebe, ä munkaruhája bő nadrágujja s még az inge alatt is dohány volt. S járnak el még elegen ma hozzá hasonlóan, csak meg kell figyelni. Sorbaáll a» zsebmetsző is } magra, a táskájára és amint oldalt pilÉs van még egy ok, ami miatt sok i lantva a barátnője türelmének tartós- rendes yevé-iftóa^k haMta m Vj sorba-A sánáf mróhálta küesni. úgy látta, hogy ^ 4 f-iEOH 90 pengő,külön költség a gomb, a kapocs, a zipzár... A Főiér egyik kirakatában hónapok j az már nem soká tart. .Nem csoda, ht- óta diszlik egy künnyii, szürke angóra r szén olyan rekkenő hőség volt és olyan szövet. Aki arrafelé járt, megcsodál- g por, hogy alig bírtak lélekzeni. Aztán kikötöttek a Pata-utca végén. Az udvarról, ahová benyitottak, gyermekzsivaj hallatszott ki és amint a kapu kitárult, három meztelenül játszó gyermek vált láthatóvá. Színes rongy darabokkal és egy agy on nyomorított kaucsukbabával játszottak. Tehát itt a varrónő, látni a színes röngy okról, A lakás ajtaja nyitva volt, közelebb érve pedig hallatszott a varrógép zakatolása. — Tehat dolgozik a varrónő!*. És valóban ott ült a fiat-1 asszony a gép mellett. Szántotta a színes selymei a géptüvel és a cérnával. Gyorsan járt a keze. Látszott, hogy nagyon siet. Körülötte az asztalon, a díványon és a székeken ruhaanyagok félig és egészen kiszabott ruhák, kisolló, nagyolló, tűpárna és milliós gombostű. Marikát rossz érzés fogta el... A varrónő felpillantott, de olyan fáradtan és kényszeredetten, mintha csak azt mondta volna: tiagyjalok már békén! De azért abbahagyta a zakatolást és megkérdezte a két barátnőt, hogy mit óhajt. Aztán sajnédkózva mutatott a körülötte heverő holmikra: — Legalább négy hónapra való munkám van. A tanuló- és segédlányaim itthagytak, egyedül pedig nem győzöm. Marikáéit szomorúan ballagtak kifelé a. kapun. Metnek lefelé a Pata-utcán és dühösek voltak már a szövetre, a varrónőre és az egész világra. — Várj csák, — mondta a barátnő — próbáljuk meg a Főtéren az egyik nagyobb divatszalonban, Nagyon drága lesz, de talán megvarrják... , A divatszalonban alig volt élét, nem zakatolt a gép, és igen kevesen dolgoztak. A női szabó, aki fogadta őket, készségesen szedte elő a divatlapot, a kartonra rajzolt különböző modelleket, hogy válaszának. Megnézte a szövetet tüzetesen és kitűnő véleményt mondott róla. Maga is hozzá szólt a fazon kiváltotta p npás galamb szivét és az árát is, hiszen métere csak hetvenkét pengő. — Régen gyűjtögetem rá a pénzt — mondta Marika barátnőjének, amint ott álldogáltak a kirakat előtt. Bementek tehát az üzletbe s lemérettek a szövetből három és fél métert. Kifelé jövet Marika boldogan fogta karon barátnőjét: — Gyönyörű kis angolos ruhát csináltatok belőle. Aztán megtárgyalták, hogy milyen is legyen az < angolos ruha. Elöl két szem berakás, karcsú de:-ék, sima hosz- szu ujj, egyszerű felsőrész, hozzá csinos kis fehér gallér. — Nem tudsz egy jó varrónőt? — állott meg hirtelen Murika és szembefordult a másik lánnyal. A barf nő elnevette magát: — Varrónőt?... Hol élsz te angyalom? ... Marika rábámult: — Hogy-hogy? — Varrónő egész egyszerűen nincs, de ha van méregdrága! Ha mégis kibírná a zsebed a költségeket, akkor b^- tos, hogy nem varr. A ruhát azonban meg kell csináltatni, ha már megvan a szövet. Elindultak tehát varrónőt keresni. Az ötös számú autóbusz elvitte őket egy külvárosi utcába, ahol remény volt rá, hogy valaki olcsón és jól megvarrja a ruhát. Amikor bekopogtak a földszintes kis lakásba, öreg néni nyitott ajtót: — Igen, a leányom varr, kitünően varr. Sajnos, most falun van a kisfiával. Talán másfél hónap múlva haza jön. Parancsoljanak talán akkor ide fáradni... / Negyedórát vártak az autóbuszra, amelyik elvitte őket a másik városne- c-"dbe. A varrónő nyugágyon heveré- szbit a ragyogó napsütésben. Éppen ót szólították meg és közölték, hogy mit ( szeretnének. Onagysága felült a } is nyugágyon, megnézte a „kuncsaftokat aztán angyali mosollyal visszafeküdt. j lasztásához, megnézte Marikának az — Sajnos, beteg vagyok és most nem * ..***. ,*—* vállalhatok munkát, Egy hónap múlva azonban megcsinálhatom. De ha sürgős, 1 nirinlhnt.nlc. vnna ü'm rnnri/ nnrnni.nHíi.n * ajánlhatok más varrónőt, garantáltan jól dolgozik, — és mindjárt meg is adta a címet. Messze lakott ez az uj varrónő a városnak attól a pontjától, ahol pillanatnyilag a két barátnő állott. Újabb zö- työgés, kutyagolás, keresgélés következett. Marikár, -fc ráizzadt a keze a csőalakját, ezt vagy amazt a fazont tanácsolta. Aztán mértéket vett, A két lóhy egészen megkönnyebbült. Végre... végre*. A szabó eltette a szövetet. — Mennyibe kerül és mikor jöhetek próbára — kérdezte Marika. A szabó hanyagul szippantott egyet a cigarettáján: — A fazon 90 pengő, külön költség természetesen a gomb, ă kapocs és a zip-sár. Próbálni?... — gondolkozott el — öt hét múlva fessék jönni... <B. I.)