Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-13 / 183. szám

s KEtBtt MAGYAR VJSAú 1944. AUGUSZTUS 13. Egyfei« fáin nagy gondjai Heiţszini ludósilés egy borsavdlgyi faluitól, ahol valóságos nfióL-Kolozsvái'tí épült ki Kidé, áug. 12. Alig van ma Magyarorszá­gon falu. amelyet nehezebben lehetne megközelíteni, mint Kidét, ezt a színmagyar kisközséget. Pedig közel van Kolozsvárhoz. Járművel negyvenkét kilométer, gyalog, ke­resztül a hegyeken, huszonnyolc, légvonal­ban pedig mindössze huszonkét kilométer. Utolsó vasútállomása máp távol van, mert az sincs közelebb huszonkét kilométernél. Egy falu gazdasági, és általában boldogulási le­hetőségét pedig majd minden esetben as ha­tározza meg, hogy milyen messze fekszik a vasútvonaltól s milyen könnyű, vagy ne­héz a megközelítési lehetőségei... Ma pedig.az a helyzet, hogy a pénteki nap kivételével csupán egy autóbusz áll az uta­zóközönség rendelkezésére, pénteken pedig egy sem. Ez az egyetlen autóbusz Albert József tulajdona, akinek többéves szerződése van a közlekedési minisztériummal a sze­mélyszállítás lebonyolítására ezen a vona­lon, általában JSorso-völgyén, két autobusz- szal, nem kevesebb, mint tiz faluban. Amint említettük, ezen a vonalon nincs vasút. Az utasforgalom ilyen lebonyolítása meglehető­sen szép üzlet a mai jó utak mellett, csak­hogy egy baj van; A háborús korlátozások a portán hullott el, abból még nem volt olyan nagy kár, mert az aprójószág úgyis megta­lálta s hosszú időn keresztül nem kellett a hambárból, a készből etetni, mert a cséplés Után, az udvaron talált szemekből is kövér­re hízott. Majorság ugyan kevés van Kidében is, akár a környező falvakban. Van olyan por­ta, hogy habár nyár van, egyetlen szárnyas állatot sem lehet látni rajta. Nem azért, mintha a kidéi asszonyok nem volnának elég szorgalmasak s nem ültettek volna elég kot- lót. Sőt! Soha annyit nem ültettek, mint a tevaly nyá-ön és az idén, Se olyan major­ságvész pusztít ezen a környéken, amilyen­re senki sem emlékszik. A faluban azonban rájöttek arra, hogy ha a tyúkok és csirkék nem is tudnak megbirkózni a már két esz­tendeje dühöngő vésszel, a libák és récék nem olyan „kényesek“ a vésszel szemben s most ezeket próbálják tenyészteni. A majorságvész után néhány hónap óta sertésvész is dühöng Kidében és környékén. A sertésállomány valósággal kipusztult néhány hónap alatt. Az elmúlt, héten volt olyan nap, amikor nyolc-kilenc hízásrafogott sertést kellett le­vágni. Este még nem volt semmi bajuk, reggel pedig már nem akartak az ételhez nyúlni. Eleinte hagyták a drága jószágokat elpusztulni, de most állatorvosi engedéllyel levágják a sertéseket s ha a hivatalos hús­vizsgáló megvizsgálta, kilónként hat pengő­ért mérik ki, — ahogyan Kidében mondják •— „hapsdra*. Amint említettük, Kidében kevés a férfi­munkaerő. Igaz, így van ez most ország­szerte, hiszen a fegyverfogható férfiak jó­része ma nem a búzamezőkön, hanem a harcmezőkön teljesíti szent kötelességét. Pe­dig ennek a kicsi falunak soha nem kellett annyit dolgoznia, mint éppen ebben az év­ben ... Eddig ugyanis hármas határa volt. A határ egyrésze minden évben Ugar volt, ahova ősszel búzát vetettek s ezzel a határ­résszel csupán annyi munka volt nyáron, hogy felszántották, majd ősszel, a búza alá még egyszer megszántották s aztán beve­tették. Ezt akár egyetlen ember is elvégez­hette két igás ökörrel, de most már más a miatt csak egyetlen, 30 személy szállítására alkalmas autóbuszt tarthatott a vállalkozó forgalomban s ezzel bizony még akkor sem tudhatja megoldani zökkenőmentesen az utasszállítást, ha 30 személy helyett esetleg ¥>—A5 személyt enged fel a kocsira. Emiatt aztán állandó elégedetlenségek és panaszok vannak az utasok részéről. Ezen azonban csak akkor lehetne segíteni, ha az anyag­korlátozás miatt jelenleg leállított második kocsit is újból az utazóközönség rendelke­zésére bocsátanák. Pedig Kidének és általában a Borsa- völgyi falvaknak Kolozsvár terrorbombázása óta csaknem megkétszereződött lakossága. Minden falu egy-egy „fiók-Kolozsvár“. Tisztviselők, munkások szállították ki csa­ládjaikat ezekbe a falvakba s a családfő, akit munkahelye továbbra is a városhoz köt, bizony bár egy héten, egyszer, szombaton, meg szeretné látogatni a családját. Ezért van aztán, hogy szombat délutánokon való­ságos karavánok lepik el az utakat s jármű hijján gyalogszerrel ügetnek a megyei és határútokon Kidé és a környező fal-vak irá­nyába, fis Így van ez vasárnap délutánon­ként is és hétfőre virradó hajnalban, ami­kor a „látogatók“ néhány órai pihenés után, amelyet családtagjaikkal töltöttek, vissza­indulnak a városba, ugyancsak legtöbben gyalog. Kidébe Kolozsvár bombázása után nem kevesebb, mint 57 kolozsvári család „vándo­rolt“ ki. Eleinte egész könnyűszerrel lehe­tett a faluban lakást kapni, de később már mind nehezebb és nehezebb lett. Végül a „kivándorlók“ maguk verték fel úgy egy- egy földes kis szoba valamint az élelmisze­rek árait, hogy azon már maguk a falusiak is csodálkoztak. De éppen a község nehezen megközelíthető volta miatt, ma már újból lehet Kidében lakást kapni, mert a „kiván­dorlók“ jórésze vagy visszajött Kolozsvár­ra, vágj' pedig más, könnyebben megközelít­hető vidékre vándorolt. Ma már az a hely­zet, hogy néhány önálló kolozsvári család kivételével csak olyan kolozsvári tartózko­dik Kidében, akinek a faluban hozzátarto­zója van, Így az életfenntartásához szüksé­ges holmikat nem kell Kolozsvárról ke-c- ves nehézségek árán kiszállítania. A fain egyébként a maga csöndes, megszokott életét én. ___. pán a muiara mzasaoD, mint barmikor voU. A búzát már learatták. A termes szép volt. A sokezer büzákereszt még ott Sorakozik fel csatasorban a mezőn, mert a cséplés meg nem kezdődött meg. Kidében eddig úgy volt, hogy majd minaenki ott csépeinétte el a gabonáját. A légoltalmi rendelkezések miatt azonban eddig még nem engedték meg a ha­tóságok a szalmás gabonának az udvarokra való szállítását, hanem telepen, tehát kint a mezon kell elvégezni a csépiést. Ez a kény­szer-intézkedés — bálmilyen üdvös is le­gyen — sok gondot okoz a gazdáknak. Mindenek előtt nagy munkatöbbletet jeletat. Hiszen, mikor a gazda az elmúlt nyarakon a saját udvarán csépelhetett, az udvarra szállított búzával együtt a szalmát is haza­vitte, míg ha telepén ken csépelnie, távol a portájától, külön kell majd a szemet s kü­lön a szalmát szállítaniaí, munkaerőben pe­dig itt is nagymértékben szűkölködnek, fis ezen kívül még volt egy üdvös oldala & sa­ját portán való cséplésnek. A cséplésnél, bárhogyan vigyázzon is a gazda, sok szem Serül kívül a gépen. Ha az áldott búzaszem Kedves Szerkesztő Urf Bizonyára igaz, hogy a szegény embert még az ág is huzza. Nem elég tieki a min­dennapok gondja-bája. Sokszor, mintha még az ég is ellene esküdnék, ki se tud koszo­lódni az egyikből, máris nyakába zúdul a másik. No, de nem panaszképpen írom. Tud­juk mi azt már nagyon régen, hogy a gond állandó velejárója az ember életének. Gond­ban születünk, gondban éljük le gyönyörű gyermekéveinket — hiszen gondban is lehet szép az élet! — gondban nősülünk, neveljük gyermekeinket és gondban halunk meg. Ha máskép volna, talán nem is éreznék, hogy élünk. Hiszen éppen abból tudjuk igazán, hogy vagyunk és élünk, mert gondunk van. Amikor ez megszűnik, akkor a halál győze­delmeskedik rajtunk. Hogy most mégis szót emelek a gond el­len, annak igen érthető okai vannak. Első­sorban is az, hogy különbség vagyon gond és gond között. Van olyan gond, imily elen- gelhétetlen az ember életéből. Ami nélkül az emberi élet egy tapodtat sem haladhatna előre. Ezeket szántam én a lendítökerékhez hasonlítani. Az nyeri gond segít át a nehéz­ségeken, sarkall erűnk teljes latbavetéséte, ideg szálainknak pattanásig való megfeszí­tésére. Ezek a gondok szülték az emberiség legnagyobb vívmányait, legszebb és leglélek- emelőbb alkotásait. Technikában épp úgy, mint a művészetben, kultúrában, erkölcs­ben és közösségi életformánk és életlehstő- Sogei-uK meykeiesvseoen. Lz*oi szeműén vi­szont kétségtelenül vannak gondok, amelyek a kerékkötő Szerepét játszódják életünk­ben. Minden jószandéknák, minden nemes törekvésnek állandó akadályai. Ezek ismét két csoportra oszthatók. Megszüntethetökre, vagy idővel maguktól megszűnőkre és meg- szüntethetetlenekre, amelyeket sem idő, sem fáradság, semmi félre nem dilit hat az em­ber utjából. Ez utóbbiak csak eleinte ké­nyelmetlenek. Később megszokjuk s szinte észre sem vesszük létezésüket. Nem is okoznak különösebb bajt. Legfennebb vala­mennyivel megrövidítik az ember életét. Van azonban a gondoknak egy másik fojtója: a megszüntethető gond. Azok, amelyekhez iga-t zári csak egy kis jóakarat kell s menten kámforrá varnak. Mindaddig azonban, amíg ez a jóakarat megszületik, ott kerengenék elöltünk, mint a szemtelen légy az ember orra előtt. Nem lehet szabadulni tőlük, pe- uig mérhetetlenül zavarják a munka ren­des menetét. Oh, számtalan keserűségnek, hiábavaló fáradságnak, időveszteségnek s ■niás efféléknek az okai ezek. Ezért kell mi­előbbi megszüntetésükre, mielőbbi elpusztí­tásukra törekednünk. Az alábbiakban egy ilyen gondokra hívom» fel a (szerkesztő ur figyelmét. I jó szomszédomnak, Dénes bácsinak a só­gora, János altiszt az egyik hivatalban. Nem lekicsinylendő dolog ez. Falusi ember, három szép kis gyermekkel. Nincs neki semmi szak- meslersége. Amikor felkerült Kolozsvárra, alkalmi munkát végzett, hogy a mindennapi falatot megszerezhesse. Bizony vagy két évig nehezen ment soruk. Úgy egy évvel ezelőtt megtudta János, hogy az egyik hi­vatalban altiszteket vesznek fel. Nem sokat gondolkozott, megpályázta. Es szerencsével. Altiszt lett belőle. Szép szürke egyenruhát kapott, még csákót is hozzá, A fizetéssel ss ki lehetett jönni. Nem volt túlságosan sok, de négy családi pótlékkal, meg azzal, amit János hivatali elfoglaltságán kívül s felesége mosással keresett, meg lehetett élni belőle. Kell-e ennél több ? A fizetés még emelkedik is majd, sőt nyugdijat is kap annak idején, így hát nagy volt a boldogság Jánoséknál. Mi is velük örültünk. Terveket szőttünk es­ténként arról, hogy a három gyermekkel mit csinálunk majd. Először azt tanácsol­tam, hogy vigye haza őket falura s nevel­jen belőlük jó erős, keménykötésü földmű­veseket. Csakhogy ezt nem lehetett meg­valósítani. Jánosnak egy talpalatnyi földje nem sok, annyija sincsen. — Sebaj — mondotta Dénes bácsi. — Mesterségre adod őket János. Én meg azzal is megtoldottam, hogy a kis Andrást, ha jól tanul — taníttatjuk, ösz­töndíjjal is lehet tanulni. Majd csak segí­tünk bejutni valamelyik Kollégyomba. így aztán a gyermekek sorsát is elintéz­tük. Csupán a kicsi Katóval nem tudtunk mit kezdeni. Leányka gyermeknél nehezebb az ilye» kérdést megoldani. De abban ma­radiunk, hogy majd eldöntjük azt is. Meg ráér. Katóka ugyanis csak tizenegy hónapos, tipegő gyermek. Jánosén tehát éltek boldogan s szövögették a jövő tarka terveit. Ki tudná azt elmon­dani, hogy mennyi szép álom született meg az a zsinóros bocskaiféle csákó alatt. Ifiért Jánosnak olyan van. 3 most aztán egyszerre mindennéK vege. Leyaiuoo is ezzel állított be hozzám egyik este János. Nem tudtam einépzetni mi ioi íénnetett szegénnyel. Bötet volt és hallgatott. Hosszas jaggatás után derült csak ki, azért van annyira elkesered­ve, mert szeptember egyig igazolnia kell ke­resztény származását, ami igen nehéz dolog, mert édesanyja nem a felszabadult területen született. Már-már reménytelennek látszott a helyzet, amikor eszébejutott, hogy neki még egyszer kellett igazolnia magát. Akko­riban még én is Írtam érdekében a papnak falura. — Csakhogy azok az írások benn vannak a minisztériumban — kesergett János. — Ki lehet azt onnan kérni, vigasztal­tam meg s mindjárt meg is irtuk a kérést. így aztán megnyugodva tért haza övei­hez. 3 én is megnyugodtam. Vsán amikor eiment, anuor juunt eszembe, hogy lám sze­génynek csakugyan történhetett volna va- lo mi baja, ha véletlenül nem így uauuin u helyzet. Fedig falusi székely ember, a ja­vából. 8 akitor döbbentem erre az egész gond- históriára. Ez a többszöri igazolás s mindig eredeii okmánnyal olyan gond, ami rengeteg bosszúságot, iüuveszieseget s más ehhez ha­sonlót okoz az embernetí. Pedig milyen egy­szerűen lehelne segíteni rajta. Egyszerűen meg kellene bízni valamelyik állami szer­vet az igazolással. Ott bemutatná az em­ber az okmányait s amennyiben rendben találják, kiállítanának egy hivatalos pecsét- léi, bélyeggel euálolí igazolványt. Minden újabb igazoláskor ezt mutatrd fel az ember. Nem igazi S mennyi gondtól, irüsíól, feles­leges fáradságtól kimétnök meg magunkat is s azokat a hivatalos szerveket is, akiknek ezt a rengeteg okmányt át kell nézniük, és emellett takarékossági szempontból sem vol­na utolsó dolog. SZÉKELY. GYULA. Jiemüve Weber §ptika:nál-telefor 36-63. KOLOZSVÁR UNIÓ u 8 . helyzet. Bevezették az úgynevezett „szabad­gazdálkodást“ s igy a határ minden baráz­dáját, az évnek minden szakában művelni kell. De Kidé magyar népe rendkívül szor­galmas és kicsi, nem a legtermékenyebb na- tárát sok munkával és sok verítékkel csak­ugyan úgy megműveli, hogy olyan ez a ha­tár, akár a Paradicsomkert. Amíg a falu­ban nem volt meg a mostani rendszerű gaz­dálkodás, sokan belátták- annak szükséges voltát s ezért szívesen belementek a „ma- * radi“, hármas határrendszerü gazdálkodás megszüntetésébe, Elönnyei mellett azonban most látják annak hátrányait is. Az idén már nem volt olyan acélos, messzeföldön hí­res búzatermése, mert nem pihent eleget a föld, mielőtt á búzát belevetették. A nyomás- rendszer megszüntetésével nincs hol legel­niük a juhoknak sem s az idén bizony a har­madik falu határában bérbevett legelőn le­gelnek a kidéi juhok, de nemcsak ott legel­nek, hanem ott is trágyáznak, amit pedig később majd a kidéi határ szenved meg. Igen, így mondják aggódva a gazdák, de ez a helyzeten mitsem segít, mert azt az ille­tékes hatóságok nem engedik megváltoz­tatni. s — Többet kell termelni! — adták M a jel­szót — tehát a gazdák többet termelnek, csupán az a baj,, hogy ez a „többtermelés“ elöbb-utóbb a termés minőségének csökke­nését vonja maga után. • A hivatalos beszolgáltatásoknak egyéb­ként a falu mindenben mintaképpen eleget tett. Mindenki megérti — éspedig zúgolódás nélkül, — hogy háború van s ennek a je­gyében élik nehéz, küzdelmes életüket. Ha az ember szóba elegyedik valamelyik gaz­dálkodóval, ugyanazt hallja tőle, amit már a másiktól is hallott: — Csak a jó Isten megsegítsen, hogy győ­zelmesen befejezzük ezt a háborút. Mi szí­vesen dolgozunk,_ szívesen áldozunk, mert tudjuk, hogy munka és áldozatvállalás nél­kül nem lehet szebb és jobb életünk nem­csak kicsi falunkban, de az országban sem,, így gondolkozik és így dolgozik Kidé ön­tudatos magyar népe nemcsak saját ma­gáéit, de a közösségért is. Ettől a néptől e „1 c... uUi lehet BÍRÓ JANOS ■ve, tftóernyost fogták e/*** Az egyik leyuloubi légitámadás alkalmá­val torrent... d-i.áiciy: épülő viaerct rspuui tér.~ Szánta- fOTaeK,~mínorvcáSöIc kv uoKu.ui. uyonyuruer, .Myti a nap, uiiéutut. ueijeioi egyre erosöuo -u ús ívt/—Ljiíiiij egyelői e még sem— ,.u sem len-lett. a repmutér szelén két ..-tona uai őrségen; a.ussa István órve- —tó es egy nemet bajlars. Tudtak mar „und a kelcen, hogy ismét ellenséges gépek lömege száll el a fejük felett útban a fő- Vu. os felé. És öle ketten nem tehettek sem­mit! Katonának szinte elbirhatatlan az a nyomasztó érzés, amikor minden idege és ereje akarja, de mégsem, védheti puskával a kezében sem a hazát. AS euenseges yep,ic csak búgtak fölöt­tük. Magasan jöiteK, nem is láttak szabad- szemmel, csak néha csillant meg a napfény­ben egyik-másik gép ezüstös teste. Nemso­kára tompa dörrenések zajút hozta a szel „ jovaios felöl. És Kusza isivan meg a ne- ,„ei oujturs csak altiak tovább az őrségen; .» nc.-uK; ÖKoioe szorult. Sűrűsödtek, majd ,,.bg rdnultak a tavon robbanások és aztan .b,ss.nKint csend lett. A támadásnak vége ,olt. A gépek moraja most észak felöl hai- zoit. Visszafele repültek a légibanditák! ±„lán déli feiuzeuketiö lehetett, — ragyo­gott a napsütés, — amikor piros láng csa­polt fel valahol a magasban. Meggyulladt , -gy gép! Biztosan magyar vadászok golyói iek az ellenséges óriásgépet! A lángoknak már füstcsóvájuk nőtt. 8 akkor, talán há­romezer méter magasban, két fehér pont tüiit elő. Sodorta őket a szél vissza, észak elé. Kusza István örvezető és a német baj­társ egymásra néztek, aztán rajta! At a kukoricásokon, vetéseken, hogy rrféltó fogad- tolásban részesítsék a két légikalózt, öt kilométert futottak egyvágtában. A két ejtőernyős éppen előttük ért a földre. Még fel sem ocsúdhatlak a zuhanás kábulatából, máris foglyok voltak. Ketten egycsapásra! Js Kusza István most már kissé enyhébb a, ccal kiséhe német bajtársával együtt a két Tommyt a parancsnokságra^ J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom