Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-06 / 177. szám
ryrrxmm MELEfl MAGiYÄR MjtSÄÜ IW, AUGUSZTUS A ■ Az invázíős hadműveletek egyes kezdeti sikerei után az angol közvélemény már-már biztos volt abban, hogy itt yan a várva-várt angolszász-szovjet győzelem és csupán az maradt még hátra, hogy a „győztesek“ bevonuljanak és rendet teremtsenek a „legyőzött“ európai államokban ... Az angol közvélemény félrevezetett- eégére jellemző, hogy a Sunday Dispatch munkatársa elérkezettnek látta az időt, hogy Vansittart lordtól kérjen nyilatkozatot. Vansiítart lord terjedelmes nyilatkozatot tett közzé az angol lapban és nyilatkozatának ezt a cimet adta: „Béketerv Európa és Németország számára.“ A hírhedtté vált Vansiítart lord kijelentette, hogy Németországot szét kell darabolni. Különös rendszabályokat kell fog uatosiiani Poroszország számára. A Raina-vidéket, Westfáliát, Schleswig-Holsteint szót kell választani Poroszország Ál. Ezeknek a kis államoknak „önálló“ rendőrsége, valamint igazságügyi, pénzügyi hatóságai lennének. Anglia nemcsak, hogy megengedné ezeknek a tartományoknak a kiválását, hanem egyesenes elősegítené. Az ilyenformán feldarabolt Németországot „legkevesebb egy nemzedéknyi időre“ szövetséges csapatok szállnák meg. Vansiítart kijelentette, — eddig" ezt Angliában nem hangoztatták, — hogy a megszállásban a „kisebb szövetségesek“, elsősorban lengyelek, csehek, szerbek is résztvennének. Ennek az oka Vansittart szerint, hogy igy még jobban meg lehetne alázni Németországot. A megszállás költségeit a némot nép viselné. Németország teljes lefegyverzését a német ipar teljes megsemmisítése követné. A német ipar megsemmisítéséről Vansittart már eddig is szólott, most azonban részietekét is közöl elképzeléseiről. Elsősorban a robbanóanyagokat előállító gyárakat kell felrobbantani és a szerszám- és gépgyárakat. De Vansittart mindenre gondolt, a szintetikus petróleumot és kaucsukot előállító üzemekre is, Ezeket az üzemeket sértetlenül kell átvinni Angliába, illetve, Amerikába. A német nehézipart és kémiai ipart szövetséges ellenőrzés alá kell helyezni, illetőleg ezeknek a gyáraknak egész termelése a szövetségesek javára szolgálna. Vansittart különösen a következő német gyárakat szeretné Anglia érdekeiért dolgoztatni: Krupp, Thyssen, Blohm és Voss, Zeiss, I. G. Farbenindustrie. Ezek a gyárak tették minőségi termelésükkel eddig is lehetővé, hogy Európa megállja a harcot az ororz tehnokrácia és az amerikai nagykapitalizmus iparával. A német ipar megsemmisítése, illetve eltulajdonítása után Vansiítart a fontos nyersanyagok behozatalának kon- tingentálását akarja elérni. A szövetségesek ellenőrzést gyakorolnának természetesen a német pénzügyek felett is. A német ipari élet megsemmisítése után- felszabaduló német,és európai munkás- milliókat a megsemmisült angolszászé és bolsevita városok és katonai csomópontok felépítésére fordítanák. Vansittart hangsúlyozta, hogy a német munkásokat kényszermunkásokként kellene kezelni. A külföldre, elsősorban Angliába és Szovjetnroszorszúgba szállított német munkásságot munkatáborokba kell elhelyezni. Vansittart cinikusan azt is hozzáfűzte nyilatkozatához, hogy a német férfiak számára felállítandó munka táborokkal a német népszaporulatot is korié'ózni lehetne, sőt, ez lenne a legfőbb lépés a német nép teljes megsemmisítése felé. Vansittart legújabb nyilatkozata is azt mutatja, hegy az angolszászok bolsevista szövetségesükkel egyetemb“n nemcsak valamely párt, vagy államforma el'en harcolnak, hanem a német nép kiirtása a céljuk, azé a népé. amely példátlan hősiességével, munkabírásával és fegyelmezettségével képes volt az európai népeket egyetlen nagy szövetségi táborba tömöríteni'. * A Spectator c. londoni folyóirat „Mit mondjunk Németországnak“ címmel nagy cikket közöl. A cikkben David Thomson propagandavezefő a Németország felé indított angol propaganda méreteiről ad tájékoztatást« Churchill nem tadta az anpi közvéleményt [ megnyugtatni az 1. száma megtartó fegyver veszélyével szemben Churchill Kgujabb át (gó háborús beszámolója az angol alsóház előtt ezúttal eléggé részletesen kiterjed azokra a kérdésekre, amelyek a brit politika gyenge pontjait, a háborús fejlemények Angliára nézve kellemetlen oldalait is felölelik. A beszéd hajija ennek el'enére bizakodó volt, ami a háború végét illeti, viszont nem tudta az alsóházat megnyugtatni az 1. számú német megtorló fegyver állandóan fokozódó hatásával szemben, sem per. g azokra az izgalmakra nézve, amelyek az amerikai és szovjet politikai túlsúly miatt mindinkább felütik fejüket az egész angol közvéleményben. A légiháboru- ról szóló beszámolójában Churchill ez alkalommal szokatlan cinázmuss&l beszélt. Megemlítette ugyanis, hogy az uj fegyver alkalmazása az angol nép gyű'öle tét a németekkel szemben rendkívül nagymértékben fokozta. Az angol polgár ugyanis jogos fe1- H háborodásában arról panaszkodik, hogy a közismert ember- és anyagi károkon kívül a V.-I. számos kisember vagyonkájának pusztulását is eredményezte. Alig érthető, hogy a háború ötödik évében az angol mi. nisztefelnök az angol nép jogos felháborodásáról beszélt Németország ellen, mert néhány kisember elvesztette vagyonát, amikor az angolszász légierő számtalanszor bevallott háborús főcélja a Németország elleni küzdelemben milliós városok kiirtása volt, azzal a megokolással, hogy ezzel gyengítik a német nép erkölcsi el enáUó erejét. Hamburgban, Berlinben, Essenben és számtalan más német nagyvárosban minden bizonnyal sokkal több pusztult el, mint néhány polgár kis vagyonkája. A soktizezer polgári halott, száz és százezer hajléktá'an, valamint fe;bcnsülhetetlen értékű némot művészeti kincsek bevallott megfé'e n’.itö szándékkal való szétrombolása angol .megítélésben, ezek szerint tehát sokkal kisebb jelentőségű, mint az a módfelett sajnálatos körülmény, hogy néhány angol kispolgár háza, berendezése vágy más vagyon? a megtorló fegyver áldozata lett. Politikailag igen érdekes volt beszédének az a része, amelyben elsöizben foglalkozott az elözönlés katonai előkészületeivel. Az a tény, hogy saját bevallása szerint 1943 áprilisa óta folynak a normandiai partraszállás előkészületei, mindennél jobban mutatják a német nagyvezérkar elgondolásainak helyességét, amelyeknek lényege az, hogy az elözönléet a partraszállás előtt, vagy a hidföképzás, kezdeti állapotban elhárítani őrültség lett volna. Akkor ugyanis ugyanazokkal a csapatokkal és ugyanazzal a hadianyaggal és hajóhadnak az angolszászok minden bizonnyal néhány héttel később más helyen megismételték volna vállalkozásukat, igy azonban néhány hadosztály partraszállása után előbb vagy utóbb sor kell, hogy kerüljön a nagy döntő nyugati csatára, amely abban az esetben, ha az angolszászokra nézve balsikerrel végződik, hosszú hónapokra, sőt évekre lehetetlenné tesz minden újabb elözönlő kísérletet. A szövetségesek közötti együttműködésről Churchill ismét annak a nézetének adott kifejezést, hogy ez az együttműködés csak akkor lehetne valóban tökéletes és eredményes, ha a három nagyhatalom vezetői legalábbis minden hónapban egyszer személyesen találkoznának, mivel a levelezés és a szokott diplomáciai utón való érintkezés sehogyan sem tudja pótolni a személyes megbeszélések előnyeit. Ezzel eléggé nyittan bevallotta, hogy az ügyek nem mennek egészen úgy, ahogyan szeretné. Ezt a tényt ugyanis azzal a megjegyzéssel is igyekezett palástolni, hogy a háború a döntés kezdetével eszmei jellegéből állandóan veszít. Ezzel nyilván nem arra a ka ft célozni, hogy a nemzeti szocializmus Németországban tért vészit, mivel ennek az ellenkezőjét még az angolszászok megállapításai szerint is a német foglyok vallomásából naponta tapasztalják az eCenséges katonai hatóságok. Churchill igy tehát nyilvánvalóan c.sak az angol életforma és a szovjet bö’sevizmus között levő eléggé tekintélyes kü ónbségekre akart utalni, amivel azokat az angol rétegeket akarta megnyugtatni á háború győzelmes befejezése esetére is, amelyek nagyon tartanak gltól, hogy a kommunizmus az angol szigeten is elterjed és e’söpri a jelenleg uralkodó vékony réteget. Ilyen sötét látomások egyébként a Churchill-beszédtöl függetlenül máskülönben is elég gyakoriak manapság Angliában, mivel némi joggal félhet attól, hogy a londoni nyugati városrészben és, más angol városok nyomort anyáin élő elnyomott munkások milliói a. jelenlegi minden kisebb-ná- gvobb belpolitikai különbséget eltüntető közös háborús erőfeszítések megszűnése után joggal követelik majd az aránytalan szociális különbségek azonnali megszüntetését. Ez a folyamat azonban, mint ahogyan az angol történelem eléggé világosan mutatja, aligha fog békés és alkotmányos utón megtörténni. Parázs vita a cigarettázó hő Ez&sllaf ©fjf4 nő fuj füsloff s férfiak szeméi»« 1 A cigarettahiány, a trafikok előtti órák- hosszat tartó sorbanállás arra indította Kolozsvár felidegesített íérfitáborát, hogy a bajokért a nőket okolják. Ilyenformán egyik laptársunk szerkesztőségéhez „alaposan odamondó“ levelet írtak, mely meg is jelent „Olvasóink írnak a dohányzó nőkről“ cím alatt. A levélnek, illetőleg cikknek több olyan részlete, mondhatnánk vádja van, amit a cigarettázó női tábor nem olvashat el anélkül, hogy kedve ne támadjon válaszolni. Elsősorban felháborodnak a férfiak, mert ha benyitnak egy irodahelyiségbe, „ahol manapság nők foglalják el a férfiak által elhagyott Íróasztalokat", alig látnak nőt, aki ne cigarettázna, és igazuk van, hogyne lenne. Mert '.gyebár dolgozni szabad a férfiak helyett, sőt kell is, de a cigaretta csak a dolgozó férfinak jár. S hogy miért, azt azonnal meg is indokolják az elmúlt század erkölcsi nézetével, mely szerint „tisztességes nő fogalmával nem egyezett a cigarettá- záa". Kétségtelen, hogy igy is volt, de ezzel szemben az orvosok, ha mint orvosok nyilatkoznak, a nikotinra csak a szív, gyomor és tüdő rombolását tudják rábizonyítani, de azt nem, hogy az erkölcsöt Is kikezdené. A továbbiakban a férfiak javaslattal hozakodnak elő, mely szerint a kormány tiltsa meg a nőknek a cigarettázást, éppúgy, mint ahogy megtiltotta a táborokba gyűjtött zsidóságnak azt. Tehát a dolgozó magyar hő, háziasszony vagy tisztviselőnő egyenlő elbírálás alá esik a táborokba gyűjtött zsidókkal. Azt állítják, hogy a cigaretta a nőt legvonzóbb varázsától, a nőiességtől fosztja meg és hogy ez ellen a dohányzó nők tiltakoznak. A tiltakozásra a férfiak egyenesen vádnak beillő kijelentést tesznek: „Milyen hatásos ellenérv volna, ha be tudnák bizonyítani, hogy a honvédek nagyobb részét a cigarettázó anyák szülik. ..“ Kétségbe vonják, hogy a cigarettázó nő képes-e jó anya és sok gyermeket szerető anya lenni. így könnyű támadni, a kérdésnek azonban van egy másik oldala is. Éspedig az, hogy az utóbbi időkben éppen a férfiak azok. akik a jelenlegi életviszonyokra és minden más egyébre, hivatkozva félnek a házasságtól és ők azok, akik tiltakoznak a gyermekáldás e’len i3. Ezt persze a végtcl nségig lehetne vitatni, de maradjunk csak annál, hogy a cigarettázó nő mihelyt leendő gyermeke egészségéről van szó, azonnal lemond a cigarettáról, sőt mindenkit, aki füstöl, messze elkerül. Továbbá igen kevésre értékelik azoknak a nőknek a „belátó, mérlegelő és Ítélőképességét“, akik a cigarettához való jogukat vitatni merték. Inaok más nem akadt, mint Megtudjuk a cikkből, hogy az angol jj légierő havonta 73 és félmillió ropira- i tot szór le a Német birodalom felett. Az angol rádió naponta 26 különböző műsort sugároz ki. Thomson felteszi a kérdést; hogy ez a hatalmas mennyiségű nyomdatermék elérte-e eddig a célját és akadt-e valaki, aki hallgatott az angol röpiratokra. „Ha megállapítjuk, hogy hasznos a röpiratok további terjesztése, akkor folyt»’/ suk, de ha nem, akkor hagyjuk abba“, — mondja Thomson. Mississippi államban eddig több, mint egymillió néger élt. A négerek nagy százaléka eddig a gyapottermelésben és iparbím dolgozott. A Time jelentése szerint most a fehér lakosság arra kényszerült, hogy a gyapotföldeken dolgozzék és megművelje a területeket. Még a legnehezebb testi munkát is most a fehérek kell, hogy végezzék. A háború megkezdése óta ugyanis Mississippiből nem kevesebb, mint félmillió néger vándorolt ki az Egyesült Államokba. Az USA hatalmas ember- anyaghiányban szenved és ezért arra A nyári fürdőzés örömeit nem zavarja a vakító nap- .fény és a színdús természet szépsé* geit minden részletében élvezhetővé teszi az f" ideális v é d o u v s g KAPHATÓ IÁTSZE. RÉSZEK Mii 'Vezérképviselet: CeítwaM István. Budapest, X., füiór-uíca 34 a. Teteíon: 348-872. az, hogy miért éppen a rossz szokásokat tanúnak el a‘nők a. férfiaktól. Igen szép és ideális dolog, hogy, a férfi a nőt hiba nélkül valónak, angyalnak szeretné látni. A való» ság azonban egészen más. Itt a hangsúly azon van,' hogy a tisztelt férfitábor a nők hibáit lehetőleg tízszeres nagyítóval Szerét! nézni. Hivatkoznak aztán a cigarettázó nő pénztárcájára. Kijelentik, hogy meggondolandó az a kiadás, ami egy tisztviselőnő' vágy ke- resetnélküil női családtag havi cigaretta- szükségletét jelenti. Ennek az összegnek előnyösebb elhelyezését javasolják, például gyümölcs, mint testi táplálék, könyv/ mint lelki táplálék és nem a legmegvetéttdöbb egy életbiztosítás ezen a pénzen, hogy rrrifé a feleség meghal, a férjnek ne kerüljön pénzbe a temetés. Itt csak azt lehetne kérdezni, hogy mennyit tesz ki az a felesleges kiadás, amivel a férfiak havonta megköny- nyitik pénztárcájukat ? Hát, erre nem kapunk választ, mert nekünk nőknek ehhez semmi közünk s,T>cs. A valóság az, hogy az a nő, aki dolgozik, természetszerűen Ugyanúgy ura a saját keresetének, mint a férfi. A nem dolgozó nő ezzel szemben (de itt ne tévesszük össze a háztartásban dolgozó női családtagokat a semmittevő, henyélő nőtársainkkal!) nemcsak hogy ne cigarettázzék, de ne is egyék a mai háborús világban. Vádolják a dohányzó nőt aszal Is, bőgj’ környezetében rossz példát mutat, ha anya. a gyermekei esetleg eltanulják tőle. Hát ha ez igaz, akkor igaz az is, hogy a család bármely cigarettázó férfitagja ugyanilyen rossz példa lehet, A vádak;1 és az odamondogat ás befejezése előtt a férfitábor megismétli javaslatát, mely szerint a kormány meg kellene tiltsa a nőknek a cigarettázást. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindig az a legvonzóbb, ami' nem szabad. A cigarettázó női tábor viszont azt javasolja, ha nem is a kormánynak, de a felháborodott ;íépf|- tábomak, hogy ezzel kapcsolatosan más eszközökhöz folyamodjék. Például, ha valaki nem akar látni maga körül cigarettázó hőt, akkor ne kezdje azon, hogy jog ide, jog oda, hanem inkább azt hirdesse, hogy a nikotin sokkal inkább árt a női, mint a f.érfi szervezetnek és a nők ezért szokják le a füstölést, vagy mondjanak le róla a front onküzdö honvédekért, (bár ezt a férfiak is megtehetnék* akik itthon vannak!). De talán a leghatásosabb az lesz, ha a . cigarettázó hölgynek • naponta,, bók helyett a ráncait emlegetik a nikotinnal kapcsolatosan és azt próbálják megértetni, hogy a nikotin elsősorban a szépséget és. a fiatalságot pusztítja, a-rongálódó szív, gyomor és tüdő által és Így ei fogják érni a férfiak, de csakis igy, hogy ncKik több cigaretta jusson.. * B. ILONA kényszerült, bogy magas béreket fizessen munkásainak. Egy genfi jelentés, a Jaxton-Advocate e. néger lap cikkét közli, amely szerint Mississippiben a fobórek megalázóan kezelték a négereket, a néger kivándorlásnak ez is egyik oka. A Time arról is megemlékszib, hogy az Egyesült Államokban is napirenden vannak az összeütközések fehérek és négerek között. „Összeütközésekre mindenütt sor kerül, ahol fehérek: és-négerek együtt dolgoznak, különösen a katonaságnál“, — Írja a lap.
