Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-27 / 194. szám

19Î4. Atrcrcszixrs 27. KELETI MAGYAR rrwSJVG A TAKARÉKOS CSALAB Avagy a füstölnivaló gazdaságos felhasz­nálása. ,Ă Váltok iálöölceo®1 u A kényelmes traflknsn* o— Ni, tót iwhérek lettek? — Ugyan ki merne ma feketén a vUágra- Jönni ? Hétezer vakol tartanak nyilván Magyarországon A váltok egfliarmada kenyérkereső pályán dolgozik Kolozsvár, augusztus 26. Uji Igazgatót kapott a vakok kolozsvári intézete Ujváry Ferenc személyében. Ujváry Ferenc eddig a szegedi állami siketnéma intézet gyógypedagógia tanára volt. A va­kok kolozsvári intézetének uj igazgatója már el is foglalta hivatalát s ' alkalmunk volt vele elbeszélgetni a vakok sorsáról, munka- és életkörülményeiről. Ujváry Fe­renc, a kiváló gyógypedagógus kérdésünkre elmondja, hogy Magyarországon hétezer vakot tártéinak nyilván s ezeknek egyhar- mada ma már kenyérkereső. Dolgoznak műhelyekben, otthonaikban, irodákban, sőt gyárüzemekben is. Látásukat tökéletesen pótolja más meglevő érzékszervük. — Mégis melyik érzékszervvel Igyekeznek pótolni a látás hiányát? — Á meglévők mindegyikével, de legin­kább a tapintással. Ez kiterjed az egész testre. Legjellegzetesebb területe a homlok, a halánték és az ujjak. A homlok a térben való tájékozódást szolgálja. A vak, bármi­lyen ismeretlen területen járjon is, még so­hasem történt meg vele az, hogy nekiment volna a falnak, vagy a kerítésnek. Ezt hom­loka tapintóképességének köszönheti. Az ujjak pedig a tárgyi ismeretszerzésnek leg­fontosabb kellékei. Mint valami csápokkal, úgy tapintja velük a vak a dombornyomásu betűket, a testek formáit. — Tökéletes a tapintásérzetük ? — Aristoteles a szervek szervének nevez­te a tapintást. A vak jobban és tökélete­sebben megismeri a tárgyakat tapintás ut­ján, mint a látó a szemével. Még azt is könnyedén megállapítja, hogy a sima papi­roson van-e nyomtatás, vagy sem. A tapin­tás révén tanulnak meg olvasni is. Braille Lajos, a párisi vakok intézetének világtalan tanárának köszönhetik a látási fogyatéko­sok, hogy kikerülhették az analfabétizmus sötétjéből. Ez az Írás hat domború pontnak különböző elhelyezéséből adódik és a pon­toknak egymáshoz való viszonya jelzi az abc betűit. — Valamennyien megtanulják? — Tökéletesen. Magyarországon nincs is­kolázott vak, aki ne tudna iml vagy ol­vasni ezzel a rendszerrel. Az Intézetben az oktatás közben fel­használt dombornyomásu könyveken kívül braille-könyvtár áll a tanulók, meg az is­kolából kikerült vakok rendelkezésére. Kö­zel ezerötszáz mü van pontlrásra jelenleg átültetve, melyek körülbelül tízezer kötetet tesznek ki, meglehetősen nagy helyet fog­lal el a könyvtár, mert hiszen egy-egy kö­tet nagysága a napilapokéval egyezik, vas­tagsága pedig meghaladja a tíz centimétert. A vakok mint gyári és szellemi munkások — Tud-e dolgozni a vak? — Magyarországon a vakok száma hét­ezerre tehető. Egyharmada kenyérkereső. Legtöbb közülük a vak ősiparágában keres megélhetést, mint a kefe- és seprükötés, ecsetkészítés, kosárfonás, szövés. Ma már azonban a gyáripar is egyre több vaknak ad alkalmazást, mert rájöttek az ipari vese» tők arra, hogy bizonyos részletmunkák el­végzését a vak munkások biztosabban old­ják meg, mint a látók. Ma már ott tartunk, hogy külön bizottságok keresik ki azokat a gyári munkaterületeket, ahol vakok tud­nak dolgozni és 2—3 százalékban világta­lan munkásokat alkalmazni a nagyobb üzemek, mint például a robbanó anyagok gyártásával foglalkozók, ahol a nagy hig­gadtságot követelő munka mellett a titok­tartás is egyik főkövetelmény. A vak nem látja a gyártás menetét és Így nincs mód­jában elárulni sem, ha esetleg megkömyé- keznék. — Szellemi pályákon mi a helyzet? — Magyarországon a nagyvállalatok elő­szeretettel alkalmaznak vak gépírókat és levelezőket. Sok á nyelvmester, zongora- hangoló, zenész és az állam külügyi szolgá­latában rádiőmorze tisztviselő. Ezenkívül a tehetségesebbek, mint művészek, pedagógu­sok aratnak sikereket. — Vannak-e hadivakok Magyarországon? — Vannak. A szemsérülések az utolsó száz esztendő háborúiban megnövekedtek. Az 1870—71-es porosz-francia háborúban 1 százalék, az orosz-japán küzdelemben 2 szá­zalék, az 1914—18-as világháborúban pedig már 8—10 százalék volt a sebesülések kö­zül a szemsérülés. A robbanóanyagok mind nagyobbmérvü alkalmazása pedig csak nö­veli a százalékot. — Ml a gyógypedagógiai feladata a ha­divakok tekintetében? — Elsősorban visszaadni az önbizalmat, amit legtöbbje elveszít a szemevilágával együtt. Megértetjük velük azt az Igazságot: amint életüket hasznosítani tudják az em­beri közösségben, már nem tehertételek. Amint munkájukra szükség van, már épp oly értéket jelentenek, mint bárki más. „Uborkaszezón“ a szerkesztőségben 1044 nyarán. Hirdetésed, apróhirdetések feladhatók Deák Ferenc-utca 42 szám alatti irodahelyiségben Kedves Szerkesztő TJr! Vgy tartja a népi felfogás, hogy ha már a tarlón dudorász a szél, süthet akármilyen melegerj a déli nap, menthetetlenül közeleg az ősz.' Mi városi emberek nehezebben vesszük ezt észre, mint a természettel köz­vetlenebb kapcsolatban élő falusiak. Hoz­zájuk közel van a mező és az erdő, ismer­nek minden fűszálat, minden fát. Azonnal észreveszik, ha valamelyiknek a levele sár­gulni kezd. Ilyenkor azonban más jelei is vannak az ősznek. A lekaszált sarju nyo­mában még alig hogy feltakaritották, ki­dugta fejét a lila őszi kikerics, vagy a guzsalyülö, ahogy nálunk otthon Székely- országban hívják. Ez a halványlila virág pedig már az ősz virága. A jó gazda ilyen­kor még serényebben fogja a munkát, hogy mielőtt az esők beállanának, lehetőleg min­den othon legyen, fedél alatt. Buza, kuko­rica, répa, tök és takarmány. Sőt a fát is be kell szerezni, mert ha föláznak az utak, csak kínlódás az erdőlés. Aki csak teheti, hát úgy igyekszik/ hogy szeptember vé­géig, október közepéig mindent hazataká~ ritson. Mire megkopaszodnak a mezők, megtelnek a magtárak, a csűrök és a szé- rüs kertek. Jöhet a tél... Mennyivel masabb a városi ember élete. Nekünk az ősz csupán bágyadt napsütést jelent vagy végtelen, unalmas esőzést. Leg- fennebb a köztereken, sétányokon és utcá­kon álló fák elsárgult leveleinek hullását. Meg néhány melegebb ruhadarab beszerzé­sének a gondját. Az élet azonban megy tovább, szinte változatlan egyformasággal. Gyűjteni nem gyűjtünk jóformán semmit, a tüzelőn kívül, mert nem az évnek dolgo­zunk, hanem a mának, legfennebb a hol­napnak. Mi városiak, egyik napról a má­sikra élünk, mig a falusi ember egyik évről a másikra. Talán ezért vagyunk mi gyö- kértelenebbek, mulandóbbak a falusi em­bereknél. ö mióta az eszét tudja, mindig igy élt és mindig is igy fog élni. Mennyi­vel nehezebb ebbe belenyugodni a külváro­sok népének, aki nem született városinak, hanem idetorlódott csupán, idevetette az élet és a kenyér gondja. Otthon, falun el­fogyott a föld, mert sok volt a gyermek, tovább nem lehetett darabolni. Élni azon­ban kellett. A városok felé vette hát az útját, ahol ha évről évre nem is rendezked­hetett be, egyik napról a másikra, akár gyárban, akár szolgálattal, akár pedig al­kalmi munkával megkeresheti a kenyeret. Legtöbbször csupán ennyit és semmivel se többet. De hát ez is jobb az otthoni nyo­morúságnál. Egy-két rossz és másoktól le­vetett ruhadarabot sikerül még szerezni s valahol egy súg ót, ahol a> napi ken tény munka után álomra hajthatja a fejét. A napi keresetből többre nem igen ■ futja. Bizony nehéz (t külvárosi tél és csupa válság és remegés az ősz. Három telet töl­töttem el itt s tapasztalatból tudom, hogy mit jelent. Annál is inkább, mert ha egyéb­ként elszakadtak is a falusi élettől, egy tulajdonságot ide is magukkal hoztak a kül­városiak. Épp úgy szeretik a gyermeket, mint a falun. Nekik még mindig áldás a gyermek, akkor is, ha sok van belőle. Pe­dig mennyi gondot jelent csupán a jóllo.k- totás cs a felöltöztetés is. Nem is lehet azt elmondani sem. De könnyű elképzelni, ha a mai cipő és egyéb ruházati cikk árára és beszerzési lehetőségére gondolunk. Es arra, hogy esetleg négy vagy öt gyermeknek kell azokat beszerezni. Sokat gondoltam ezért mostanában Dénes bácsira és sok más tár­sára. Milyen nagy gondban vannak most szegények. Sajnálkozni azonban, nem szo­kásom. Inkább a megoldáson töröm a lő­jem, Azon töprengtem hát, hogy lehetne rajtuk segíteni. S igy jöttem rá a követ­kezőkre : A párosban járva sok ruha- és fehér- ncmüüzlet ki' akcióban nagyon jóminöségü és bámulatosan olcsó textilárut láttám. Minden egyes darabra ráírva „mezőgazda- sági akció", őszintén örvendett a lelkem, ha nekem személyileg nem is jut belőle. Mi valahogy csak megleszünk. De Dénes bácsira és a többi sokgyermekes külvárosi emberre gondoltam. Milyen jól fogna nekik, ha ők is részesülnének a kormánynak eb­ből az igazán nemes akciójából. Bármilyen szűkösen is keresnek, valahogy annyit ki tudnának spórolni, hogy a gyermekeknek é9y-egy öltöny ruhát szerezzenek s vala­mennyi fehérneműt, amiben különösen rosz- szul állnak. Igaz, hogy ők nem mezőgazda- sági munkások. De munkások és magyarok s lám magyar öntudatukról nemcsak becsü­letesen elvégzett munkával, hanem gyer­mekkel is tanúbizonyságot tesznek. Ez pe­dig egyáltalán nem lekicsinylendö valami nálunk, ahol olyan sok minden függ nép- szenor-a7- b'z*os:tc1° Amint hírlik, nemsokára megnyitják az iskolák kapuit. A külváros apró, de népes házai elinditják gyermekcsapataikat a ta­nulás mezejére. Milyen szép volna, s milyen megnyugtató, ha jól öltözött, egészséges arcú, vidám gyermekeket láthatnánk reg­gelenként az iskolák félé baktatni majd a tél hidegében. Elismerjük, hogy háború van és sok kér­dés megoldása nehéz. De hitünk szerint nem lehetetlen. Csák egy kis ’é-karat kell hozzá. SZS ~LY GYULA Erdélyi Saftékirendelftséget Állítottak lel A m. kir. miniszterelnökség és a na. kir. külügyminisztérium közösen Er­délyi Sajtókirendeltséget állított fel, amelynek vezetésével sáromberki Zieg­ler Vilmos külügyminisztérium! osz­tály tan áosos-saj tóelőadót bízta meg. A kirendeltség székhelye Kolozsvár, hi­vatalos helvisége Horthy Miklós-ut 1. I. emelet 2. sz., telefonssáma Kolozs­vár 10-67. Ziegler osztálytanácsos megbízatása az egész, a második bécsi döntés által viszaesatolt területre szól. Hatásköre az e területen megjelenő sajtótermékek megfigyelése, irányítása és ellenőrzése. Ziegler Vilmos erdélyi szülők gyerme­ke, akinek Erdélyben, nagyszámú ro- kons4ga él. Ugv származása, mint ed­digi hiva+ali működése folytán nem­csak az erdélyi viszonyokat, hanem Ér­dél <T problémáit i« messzemenően is­meri. Apja, néhai Ziecler Károly altá­bornagy. a m. kir. csendőrség volt fő­felügyelője, Marosvásárhelyen született és nősült meg. Zieoler Vilmos maga hi­vatásos k"to"atiszt volt, aki utászcsa- pathan szolgált a7 piső világháborúban régztvett. kétszer megsebesült és mint ötvenszázaKkos rokkant, a m. kir. hon­védségnél a kommunizmus után telie- sít°t.t k't"v"s sz"lg"l"t után, szolgála- tonkívüli viszonyba lén°tt és mint a p^o+or Tjlovd R^lső mim’--társa az ui- sá'-írógt válas-t"+ta új hivatásának. 19Ő9 január elsejévé a m. kir. külügy­minisztérium szeraődt"t+o kiküldötte a bécsi m. kir. körotséorhez salfóatta- séi minŐRáa-hpu. Tízéves eredménye« b"csi müVödése ntán, Ausztriának a Német BirodoloTuhivr tö—tónf paqt’qh-o- zátSa. és P h"egí m. Vir. bo—"tq^o. b"1'ö. vetkezett feloszlatása ó f a g' a n-l p. mţţ. mos a. m, kir. kíjl fi rvmi ni °-tm sSiitó"sutáin"Uqn telies’+ett szolgálírt'A ahol lrÖTÖtt q7 'p'-rl ;llvpj pq T?0­mán iával ka-nes"i"tr>s kérdéseket is alanoRan Tns-c-iPTr>sT*b"ttp. biva­t"los mű1-ödé"a ;d"tAb"n is megmaradt njsá<r'rónal* Htoisó cikke az e°rvik hu- daossti nenll"" elán qzTi"r) jelent meg, amikor erd"lvi me"-hí'>’qtqaq előkészfté- s"j-p q fdvéroshól Kniárpa utazott. A" F-d"!vi Paitókirendoltséo' élére te­hát Votonq és p<rrq-"rsrriínd niságíró is korüif, ai'i em"H"+t tapasztalt sajtó­politikái szakember is. — Megunta az életét — megmérgezle ma­rát. özvegy Farkas Miksáné, sz. Rajtét* Li­na 63 éves Mikó-utca 34. szám alatt lakó kolozsvári asszony Luminál-oldattal meg­mérgezte magát. Hozzátartozói eszméletlen állapotban találtak rá s kihívták a mentő­ket, akik a belgyógyászati klinikára szállí­tották. Tettének oka vallomása,’ szerint élefc- unt-ság. Állapota nem életveszélyes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom