Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-27 / 194. szám
îmî. Atrcrüssffüs n. Siss&ffî JóxSr&i’Kiáltó ßzöSodomából ídö méhében születhetett így Az első hang, a lavinák hangja. Olyan, mintha csak levél zizegne. Vagy porban mászna millió hangya, Annak hallanád hangtalan neszét. Te kedvesednek fogod a kezét És szólsz: figyeljük a mindenséget, Hogy zsibong benne ma minden élő: Darázs, öJyv, falomb beszél most, kérőé* És fejel is a saját szavára. A hangulatnak nincsen határa: A föld morajlik tompa mély hanggal, Egy-két harang is felbűg valahol És nem tudod, hogy titokban angyal Suhan-e, vagy száz vad bölény rohan. Mire eldöntőd már a hang olyan Kegyelten, hogy a füledet tépi. Vihar ez, mondod, ítéletidő, Mely a házadat hogyha eléri Kő-kövön benne, jaj, meg nem marad! n. Baj van, vigyázz! Rikolt a gép: Sziréna sír az őrtoronyban. Baj van, vigyázz! Dobban a szív, A szív riaszt a mellkasok!/ Baj van, vigyázz! Dagad a zaj, Ezer bakkancs koppá n a jérdán, Baj van, vigyázz! Süvít a szél, A hirt vihar viszi a hátán, Baj van, vigyázz! Nyögnek a fák, Az áryékban lovak lapuim'' Baj van, vigyázz! Vijjog az ölyv, S a galambok egymáshoz bújnak, Baj van, vigyázz! Int a rendőr, Karja óvóhelyet jelöl meg. Baj van, vigyázz! Sír a gyermek, Anyja is sír: Uram, ne öld meg! HL Jaj, villámük, De nincs fénye, Jaj, elnyel a Hang örvénye, rfizesö hull S a nyomában Halál arat Sodomában. IV Most csend van, nagy csend' Tán csak a halál birodalmában lehet ilyen csend, Mikor a nyelvek már megdermednek És a szemekre, Kihüült semekre rákuszik » k«d. Perccel előbb még Orkán dühöngött. Amerre haladi Csizmája dongott S léptei alatt a hullák torkán, A romok torkán, A vén föld torkán megfagyott a szó Ezt a zord vihart Vájjon'lük fújták? Mert nem a szelek! És nem a hegyek! Isten sem, tudóin. Csak a megszállott Féreg, az ember, Lehetett ily vad, ilyen kegyetlen. Ha volna tanú. Most megmondaná! És kiáltozna És átkot szórna. Am halott a hang és süket a fül És a látószem is lm megvakult. Csak ez a nagy- csend, Ez a halott csend Maradt itt csupán. De birák jönnek A holtak után És feltámasztják és kikérdezik, ó, akkor ember, Gyilkos, gaz ember, mi lesz majd veled? Kolozsvár, 1314. VI. 2. Zavarófeesegés.., A nyirkos, hideget-lehellő fajokon keresetül, a távolból dübörgés hangzott. A légó- parancsnoknő hirtelen abbahagyta a jelenlévők létszámának megállapítását. A karját felemelte. • — Csendet kérek — mondotta. Hangja erélyes és határozott volt. Az ajka alig észrevehetően reszketett és vértélen volt. á tömegben néma csend ült, mintha láthatatlan kéz tapadt volna az ajkakra. A törzsek előrehajoltak, a pillantások föl a meny- nyezetre ssegeződtek. A hunyó villanykörték sárgás fényében az arcok és homlokok fakó foltokként rajzolódtak bele a homályba. A falakon sötét árnyékok reszkettek. Valaki mélyen felsóhajtott. Sokan összekulcsolták kezüket s mélyen lehajtották fejtüket. — Uram! Irgálmazz! — hangzott egy öreg nénike könyörgő imája. Az anyák átölelték gyermekeiket. Az ismerősök egymás keze után 'nyúltak. A dübörgés a távolból újra fölhangzott, tompán és félelmetesen. — Talán már a közelben vannak a repülőgépek — szólt valaki halkan. Hangja nyugodt és tárgyilagos volt és szinte csak önmagához szólott: csak tétova tapogatózás és keresés volt és önkéntelen, szándéktalcm megnyilatkozás a bizonytalanságban és fölajzottságban. Az elhullatott szavak a csöndben úgy hangzottak, mintha fagolyók koppantak volna a pince köpadlójára, nem volt csengésük. Az emberek bólintottak. Ér érezték, hogy messziről, a felhők közül a kikerülhetetlen s meg másíthat atlan végzet közeledik ... A dübörgés tompán, fölhangzott... És akkor a csendben, a feszültségben megszólalt gúnyosan és fölényesen valahonnan a sarokból egy hang: — Ugyan, kérem! Mindenki a beszélő felé fordult. A tekintetek rámeredtek s mint a fényképezőgép lencséje, élesen felfogták s megrögzitették elegáns nyáriruháját, nyeszlett alakját s élénk mozdulatait, amellyel szavait kisérte és hangsúlyozta: ' — Ma már nem hallani az angolszász bombázók motorzugását — magyarázta. Szavait egy pocakos és pisze úrhoz intézte. — Ha ezek Kolozsvárt akarják bombázni, akkor Nagyváradon felemelkednék nyolckilencezer méter magasra és ott fenn lekapcsolják a motorokat. És lesiklanak — mondotta és a kezével ferde vonalat Írva a levegőben, meg is mutatja, hogy miképpen csúsznak lefelé ezek a gépek hangtalanul Kolozsvárig. Senki se hallja, amikor megérkeznek és leereszkedve leejtik a legújabb kilenctonnás légiaknáikat. A nyiszlett ur felemelte hangját és részletesen magyarázni kezdte ezt a hallatlan marhaságot. A kis pocakos megdöbbenve, sápadtan hallgatta. Meresztette a szemét, mint a béka s a kezével egyik zsebéből a vásikba vájkált. A válla megrándult s szárazárat nyelt. — Ah! elájulok — szólt egy hölgy s kínlódni kezdett, hogy a retiküljét kinyissa. — Mit mondott t — kérdezte kétségbeesetten egy édesanya. — Nyurga ur hozzáhajolt és magyarázni kezdte neki a legújabb angolszász hangtalanul csúszkáló bomibázólcat. — Jajj! Istenem — sikoltották a körül- dUók. Nyögések hangzottak. A gyermekek sirni kezdtek. Mindenki beszélt. Valaki kiáltott. A tömeg megmozdult. A szemek vészesen csillogtak. A kezpk eleresztették egymást. A kabátokat kigombolták, az embereken kiütött a veríték. Valaki keményen elkiáltotta: — Nyugalom! Ettől mindenki megriadt. Mindenki más helyet akart keresni magának. Céltalanul össze-vissza rohangáltak. Egymást lökdösték és többeket letapostak. A pánik szörnyű réme már nyújtogatni kezdte erreflé szőrös karjait áldozatok után. Akkor megszólaltak a szirénák. A légiveszély elmúlt. Hála Istennek, szakadt föl a boldog megkönnyebbülés köszönő szava az ajkakról. A tömeg elindult a fénylő meleg nap felé. — Az aerodinamika Jearl**" y>b törvényeivel mégis csak tisztába kellene lennie r nak, aki ilyen állításokat merészel megkockáztatni — kiáltotta egy hang. És utána felparázslott néhány éles és határozott tőmondat. néhány kif'jezö és népies jefizö. A kifelé vonuló tömegből néhányon még kíváncsian visszanéztek a nyiszlett ur félé és látták, hogy valaki kipirulton, de me a fontolt szándékkal lekent a nyiszlett fecsegő urnák egy nyaklevest. A csattanás messze- hxmazott.. TÚRÁN LAJOS. K H HIRDETNÉ fA MVfVi. 9 r mint az üzleti forgalmat biztosiam. Az ember számontartja kedves isme- J rőseit és ha hosszú ideig nem találko- g zik velük, arra gondol, vájjon hova I tűntek s hol lehetnek?... Ezt kérdez- f tem én is magamban a minap, amikor egy kedves ismerősömre gondoltam, akit már régen nem láttam, holott még két héttel ezelőtt majd mindennap találkoztam vele útközben. És mintha Gsinálmány lett volna, abban a pilla- \ untban kifordult az egyik utcából s > jött velem szembe rég vem látott is- \ mer ősöm, de nem egyedül... Egy, őre- | gebb rendű székely atyafia jöddögélt ’ nagy tempósan mellette s még akkor is I nagyokat kocoglak valamin, amikor a szemtől-szembe állottunk egymással: | — Cini Misi bátyám Székelyföldről, a pátriámból, —mutatja be az öreget | ismerősöm. Jó lesz megismerkedni vele, | mert annyit tud az öreg, de annyit, | hogy az már — de nem is mondta to- f vábh, hanem megint kacagásba fulladt l Cini Misi hóval együtt. — Az öreg, — folytatta ismerősöm — I azért jött fel Kolozsvárra, mert már ! nagyon régen nem járt erre. S most, I hony a búzát már learatta, betakari- | tóttá, mert cséplőgépet csak a jöpő hónapban kaphat, hát elhatározta, hogy egy kicsit tekereg. Meghívtam hozzánk, mert én is náluk üdültem' vagy két hétig. Az öreg olyan csuda _históriákat mondott el az alatt az idő alatt, hogy akár holtomig is elhallgatnám. Hát- elhoztam, hogy még. meséljen kicsit. — Mesélek én mágiknak annyit, hogy tfll^n kétszáz esztendős korukig se halnak meg, csak legyen rá mód. s allen- ■ lom — mosolyog szeme alatt huncutul jj az öreg. M<’a azt se mondtam el vót I martának, hogyan jártam ifjúkorom- | kan az anyósammal. Pedig az is fáin dolog ám. Hallgassanak csak ide: — Hát az úgy vót, tudják-e, hogy amikor megházasodtam, nem volt csak egy árra tehenem. Az anyósomnak is vót egy s mű, együtt laktunk. Ha mezőre kellett menni szekérrel, vagy fát vinni bé Keresztárra s eladni, mindig előre el kellett kérnem a vénasszonytól a tehenet. Anyósom már aludt, amikor hazamentem a szövetkezetből s el .se mondtam neki, hogy én fuvart vállaltam Keresztúrra. Felkelek jó hajnalo- san, kihúzom a szekeret a csűrből, de anvósom még mindig aludt. Isten látja lelkemet, sajnáltam \felkölteni. A szekeret már kihúztam s ki a szarvánál fogva a pajtából az én tehenemet is. Utána ki áz anyósom tehenét, hogy azt is befogjam a járomba. Igenám, de a tehén elbődült s anyósom úgy kiugrott az ágyból s aztán a pitparajtón, mint a perszle s már In ált is felém, hogy mit akarok, szőttem neki egy szót is, hogy használni akarom a tehenét?... — Intek neki, hogy pszt, hajnal róna, ne lármázza fel a falut, de ő csak tovább kárpát s szarvonfogja a tehenét, hogy azt pedig bé nem fogom a járomba... Jó — gondolom — hát nem fogom bé, de arra, is gondoltam, hogy én a szavamat mindio megtartottam s a vállalt fuvart ha törik, ha szakad, de megcsinálom. • — Amíg én így gondolkozom. látom. hogy anyósom már vezeti, vissza a szarvánál fogva a tehenét a pajtába. Na- most légy okos, Misi, — mondom magamnak — s okos is vótam. Hagytam én. hogy őkeme bévigye a tehenet a pajtába, s nem szóltam eny szót sem. Már jött vissza a pajtából, mint aki jól végezte a dolgát de még mindig dúlt-fúlt, amint elhaladt mellettem, amint ott állottam a félig üres járom mellett, az egyik béfoaott tehénnel. Erre már engem is elöntött a méreg, elkapom a vénasszony pendelyit s a fűléb- sunom: — Cnoázzék bé . . — Mit mondott? — hüledezett az öregasszony. — Fonózék bé, — mondom mégegy- szer neki —> ide a járomba fogózzék bé, mert én elhatároztam, hogy magával bonyolítom le ezt a fuvart, ha nem j adja ide azt a rongy tehenet... — Dehogy nem adta. Ide adta az. Visszament a pajtába, szarvonfogta a tehenét s kihozta. Nem is vót több szóváltás soha köztünk, úgy megszelídült a vénasszony ettől a perctől s úgy tisztelt engem, mint a plébánost.-* Még mindig mulattunk, előbb hangosan, aztán magunkban Cini Miska bátyánk mókáján, amikor tovább foly* tatta: — Most már ha ezt meghallgatták., hát hallgassák meg a másikat is. — Az úgy vót, .hogy a sógorral egy kis áldomást ittunk vót a szövetkezetben. Vasárnap vót éppen, hát nem nagyon igyekeztünk haza. El is áztunk a végére, mint valami kifordított szőrű bundák őszi esőzéskor s úgy meneget- tünk haza. A sógort én vittem haza, még danoltunk is, de már engem nem vót ki hazavigyen. Mentem én, mene- gettem, de biza az asszony nem valami nagy kedvességgel várt. Még morgott is, honi/ így, meg úgy. — Jobb lesz, ha lehúzod az ünneplő csizmám — mondon neki —, mert az nekem erősen nehéz dolog volna s már reggel óta . éppen eleget szorongatta a lábamat. — Huzza az ördög, de nem én, — szájait az asszony. — Jó, — mondom — s erre végigfekvdtem a megvetett ágyon űay, ahogy vótam, csizmástól, öltözetemben. Az asszony még dohogott egy ideig, s főként azért emelt szót,, hogy összerondítom az ágyneműt. De én már nem törődtem véle. Hagytam, hogy fújja kí magát, akár a Nemere. Úgy félszemmel rápisloaok — mert nem vótam én olyan tehetetlen részeg s hát látom, hogy közeledik felém, egyenesen a csizmámnak, Lebillenti az egyik lábam az ágyról s nekiüli nagy búzabommal, hoay lehúzza, a csizmámat. Erre én is kiegyenesítem a lábamfejét $ a csizma nem megy. .. Az asszony már hol kék, hol veres a merevtől, de a csizma csak nem megy. Amikor már megelégeltem a kívszenvedésit, kiegyenesítem, a lá- bomfejét. mire a csizma a kezében marad a lelkemnek s csizmástól együtt héfordnl g sarakba, ahol éppen a. mos- léh^soseher állott... Erre nekem esik s elkezdi ütni pontosan a fejemet. Na. — gondbom — ha neked, ez sem volt. e1é'i. b-kor mén jobban megtréfallak,- Ezzel lián fittem, mint aki azonnyom- hrrp meaJUtt Véeinm/iittam az áayon, de ő sem ütött már a adomámmal, hanem, erősen szénen kérlelni kezdett, fonii ha lsto.,t ismerek, hb támadtam tét, mert ő olyan, de olyan jó lesz, hogy... >-if-. — Hét iA is azóta, — mondta tovább C'ni Jfi-i j,étiinuk -7-, mert nhran túrós- puli szkot se' tud seni-i csinálni a világon. mint őn fplevőnem. Tudják-e, enyszer töm ívűre hívtak vót bé Keresztárra. Mind sürgetem, a frvstukot, hoay csinálja hamar, mart nekem mennem kell.. Mér fiepen, menni akartam, merthogy közeledett a t‘'rayolás ideje, amikor elfimtette az asszony a turós- pyJisr7’ét de av oluan, farrá vót, hogy méa most is fizeti a számat... Bűvészek ort.f falatot a számba s lefordulok az a it át1 s menecetek Ua-n sztárra, de. a túró olyan nyúlás vót. hoay a véne még mindin ott vóf az asztalon a tálbon. Menetetek, menetietek s még mindig nnúlik utánam, a U->om túró szála, de aztáp a kereszfútn r'i arra Cseke- falna feté iött egy kétl.ovas szekér s hát keftébevágta a túró szálát... M. (Hát. én nem tudom, maguk hogy nanyat- i.eta fifg fin szívesen elhallgatnám Uini Miska hntirnm\ mókáit kétszáz finia is. de ffíhhet nem akar most mondani. Azt mondja, honit ha már belőtt a városba. kell‘valahol egy kis dohányt szereznie a pipába s most már hiába, is unszolnám, mert anélkül úgyse ér sem az élet. sem " méa annyit sem, mint az anyósa kilenri'oykilenc éves korában...) BÍRÓ JÁNOS
