Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-14 / 157. szám
A KELETI MÄUYAJR zsjsäg 1944. JüttüS 14. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 48 irta: Nikolafew Péter * Magyarra fordilotta: Gaal Olga Szeptember közepén érkezett a hir, hogy a megrendelt vasúti kocsik a közeli állomáson készen állnak és a következő reggelek egyikén mindannyiunkat elindítanak az állomás felé. Szigorú őrizet alatt gyorsan be- Vagoniroztak bennünket a kocsikba. Éjszaka a puszta padlón aludtunk vagonokban. Eledelünk leves volt és kenyér. A volgamenti városik, falvak és learatott terméssel beterített gabonföldek lassan lemaradtak mögöttünk. A vagon oldalán kerek szellőztető lyukat fúrtunk. Felváltva odaálltunk és gyönyörködtünk a tovatűnő vidékben. A kitekintési idő szigorúan egy negyedóra volt, s amikor ez letelett’ helyet kellett adni a következőnek. Tiz óránként került sor az emberre. Tíz óráig kellett vájni türelemmel, hogy utazásunk egyet'en változatosságát és élvezetit, a szellőztető lyukon való kitekintést megérdemeljük. Minél jobban közeledtünk é3zak felé, annál hidegebb volt. Amikor nyolcadik nap megérkeztünk utazásunk végállomására, már megfagyott a föld éjszakánként. — Megérkeztünk, kiszállni! — hangzott el a parancs. A súlyos vas-reteszeket félrehúzták. Csípős hideg tódult be a vagonba, onnan pedig vastagon áramlott ki az elhasznált, fullasztóan bűzös levegő. Kiugrottunk a kocsiból és teletüdővel szívtuk magunkba J* az éltető friss levegőt. A fogyó hold megvilágította a tájat. Simatükrü k's tó csillant fel a közelben, távolabb pedig sürü erdő fe- ketéllett. —- Indulj! — hangzott el újra a parancs és végtelen hosszú sorban, lassú léptekkel elindultunk a tábor felé. A bejáratnál kifüggesztett nagy táblán az alábbiakat olvastuk: „A forradalom tizenötödik évfordulójára el akarjuk készíteni a nagy vizi-utat, a Fehér-tenger* ől Lenin városáig!“ A felírás fölött Lenin ravasz kifejezésü, gonosz arcát láttuk. A ha rak ok hidegek voltak és üresek. Az ablaktáblák bezúzva, úgyhogy mielőtt nyugovóra tértünk, újságpapírokkal és rongyokkal tömtük be az ablak-lyukakat.' Fűtésre nem volt szükség, mert annyi embert szorítottak be egy-egy ósrakba, hogy a levegő pár perc múlva ugyanolyan sürü és bűzös volt, mint a vagonokban. A tó partján hatalmas tömegű kivágott fát halmoztak fel, amelyet nekünk ’'■"'lett el- fürészelnünk. A fának egy részét Pétervár- ra szállították tüzelőanyagnak, a másik részét pedig építkezésre használták. Igen súlyos viszonyok között végeztük kemény munkánkPt. A karéliai taiaj nedves és puha, úgyhogy félóra múlva már apró tóc ák keletkeztek lábaink alatt, később pedig térdig álltunk a vízben. Lábbelink szakadozott és néhány« nap múlva már reumatikus fájdalmak ki-, noztak. Amikor a tábor-oivosnak elmondtam J panaszomat, kinevetett és figyelmeztetett, | hogy sokkal súlyosabb betegségekkel is el í kell végezniök a foglyoknak a napi munkát, o Nemcsak napközben, hanem éjszaka is . dolgoztunk. Az elfürészelt fát vagonhiány ,4 miatt néha nem tudták elszállítani. Máékor pedig olyan nagymennyiségű vagont küldtek, hogy roskadásik kellett dolgoznunk, amJg mindet megraktuk. A vagonoknak ugyanis nem volt szabad üresen vesztegelniük, mert „azzal az államot károsítjuk meg", — amint a tábor vezetősége hangoztatta, A bolsevista rendszer irgalmatlan és az emberi életnek alig van értéke a szemükben. A „hanyag munkásokat“ szigorúan büntettek. Nemsokára feltűnt nekem, hogy a foglyok egy része nem a táborban alszik, hp-em egyszerűen az erdőben él a hideg oilenére és ott alszik. Megtudtam, hogy ezek az emberek nem végezték el az előirt munkát és hogy a táborhoz és viasza vezető utat megtakarítsák, az erdőben kell maradniuk. A második Léten nagy havazás állt be, utána pedig kemény hidegre fordult az idő. A reggeli munkába indulás előtt az egyik baraknál nagy csődület támadt. Az egy'k fogoly megtagadta a munkát. A vör a táborparancsnokhoz sietett, aki fele’ö ségre vonta a szabotált. — Miért nem akarsz dolgozni? — kérdezte. — Tudod, hogy ezért halálbüntetés jár?! — Tudom, — válaszolta sötéten a fogoly. — Csak löjjetek agyon! Hatalmatokban vagyok. De, hogy ennyi munkát követeljetek tőlem, ahhoz nincs jogotok. Nem vagyok rabszolgátok! Bámulatba ejtett a fogoly bátor beszéde. — így van ez, — szólalt meg az egyik öregebb fogoly — néha már nem birja tovább az ember. Hónapokon át és éveken át szenvedünk, mindig csendesek és nyugodtál: »ásásunk. d£ egyszer csak elkövetkezik a nap, amikor elönti az embert a düh. Ez ellen aztán nincs mit tenni... — Fogdába vele! — ordított a parancsnok. — Majd aztán később megtanítom dolgozni! Meg voltam győződve róla, hogy a szerencsétlen embert agyonlövik. De amikor az erdőbe értünk és mindenki elfoglalta munkahelyét, hirtelen szán-csilingelés ütc.’.ött fülünkhöz. A parancsnok veszettül hajtotta a lovakat és a szabotáló fogoly, — akit hátul a szánhoz kötözött — addig ’oholt, amig össze nem esett. Mire az erdőhöz értek úgy húzta maga után a szán a földön fetrengö embert. Buzogányütésekkel térítették eszméletre. A táborparancsnok és a vörös ör még javában kínozták a szerencsien embert, amikor uj eseményre terelődött figyelmük. Egy másik fiatal fogoly, aki az árva, kóborló gyermekek hadából került ide, teljesen meztelenül állt egy fatönkön. Teste már kékre fagyott. Fogai hangosan vacogtak. „Büntetés áll", ahogy a tábor nyelvén mondták A büntetésnek ez a neme különösen kedvelt volt a vörös vezetők körében. A kékre- íagyott fiú egyik lábáról a másikra állt, irtózatosan káromkodott és elátkozott mindenkit maga körül. De hangja lassan elhalkult és könyörögve kérte a vörös őrt, hogy engedje a tűzhöz melegedni. — Végig kell álnod a büntetést — utasította vissza áz őr. A fiú ismét szörnyű istenkáromlásba kezdett. A parancsnok felügyelt a káromkodásra. — Ml van itt? — kérdezte — majd ököllel ment az ordítozó fiú felé, aki hevesen védekezett. Nagy dulakodás támadt köztük amelybe a vörös őr is belekeveredett. A szánkó után húzott munkamegt agadó ember kihasználta ezt a pillanatot, odarohant és sulytr *5st mért a vörös parancsnokra, majd kiragadta kezéből a pisztolyát. Dermedten figyeltük, hogy mi következik ezután. Azt vártuk, ho^y 'elövi a két pribéket, akik rémült tanácstalansággal nézték szembe a rájuk irányított fegyveresével De a szerencsétlen ember ehelyett hirtelen a saját homlokához szorította a pisztolyt és meghúzta a ravaszt.,. A vörös őrnek és. a táborpavaucsnoknak most már moy'ött a bátorsága. Odarohaníak a halott emberhez: — Azonnal elégetni! — kiáltották fe’énk. Henr nélkül teljesítettük r. parancsot. Beesteledett. A hideg egyre k'Vihatatlanabbá vált. Munka után Összeszedjük a szerszámainkat, titokban keresztet vetünk és megindulunk a tábor felé. Október végén az északi táborból a déli táborba, helyeztek át bennünket, amelyet ugyanaz a parancsnokság igazgatott. Az egyes t^jorok, amelyek mintegy 10—20 kilométernyi távolságban voltad egymástól, állandóan cserélték munkaerőiket. Az uj tábor kívülről lényegesen szebb volt. Az udvaron mindenütt kideszkázott utak, a barakokban vakolt tűzhelyek és beépített konyha. Nagyban örvendetünk megjavult helyzetünknek, amikor első éjszaka szörnyű dolgot fedeztünk fel. A barakokban úgy nyüzsgött a poloska, hogy aludni egyáltalán nem lehetett tőlük. Néhány gyöngébb idegzetű fogoly valóságos düh-rohamot kapott éjszakánként, szétdobálta a fekvőhelyének deszkáit és tenyerével seperte le magáról a poloskákat. A következő reggel felvonultunk a tábor- parancsnok elé és kértük, hogy más barakot utaljon ki számunkra. Mivel azonban minden barak zsúfolt volt, a parancsnok megígérte, hogy majd gázzal klfüstöltetl a poloskákat. A, száműzetésben alrnosan megfigyelhette az ember a különböző orosz jellemeket. Legérdekesebb típus a kóborló gyermek* ha öt 1 kikerült fogoly. Ezek a fiatal emberek, akiknek sohasem volt otthonuk és sohasem kaptak szeretetet, egész különös fogaimé kát alkottak maguknak a becsületről, általában a „lopásra specializálták magukat**, — amint azt hivatalos szovjet nyelven mondták. Hihetetlen bátorsággal léptek fel itt a táborban is jogaik megvédelmezésére, még akkor is, ha az helyzetük rosszabbodását vonta maga után. Ha pedig bolsevista agitátor érkezett a táborba és nagyhangú frázisokkal kezdte szédíteni a foglyokat, ők voltak az elsők, akik belekiáltoztak beszédébe és agyonkritizálták, amit mondott. (Folytatjuk.) • « A VILÁG LÜKRE 1. Egy csésze tea... 2. A svéd szociáldemokrácia páifordulása 3. Nincs miért kertelni... De Gaulle tábornok elutazott Washingtonból és Newyorkba érkezett. Elutazása előtt a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy meggyőződése szerint elérte azt a célt, amelyért Roosevelt elnökhöz utazott. Roosevelttel „nyiltan és objektiv hangnemben folytatott tárgyalásokat olyan kérdésekről, amelyek az Egyesült Államokat és a disszidens Franciaországot egyformán érdeklik“, — mondotta. A Völkischer Beobachter erre megjegyzi, hogy de Gaulle nagyon sovány válaszokat kaphatott Rooseveltiől és az eredmény egyenlő a nullával... A disszidens francia bizottság és Roosevelt közötti tárgyalásokról feltűnő cikket közöl a Readers Digest c. folyóirat, amelynek megállapításai már-már az in- diszkréció határait súrolják. A folyó- r rt cikkének tartalmát lisszaboni jelentés közli és az az Egyesült-Államok há- boruutáni célkitűzéseivel foglalkozik. A nagytékirtelyü folyóirat megállapítja, hogy Roosevellve': eszeágában sincs a háború után a francia impériumot helyreállítani, mert a francia gyarmatbirodalmat „az USA védelme alá“ akarja utalni és a „védelem“ alól a francia ; lyaország egyrésze sem vonhatná ki magát, angolszász győzelem esetén. A lap részletesen foglalkozik Dakar, Madagaszkár, Ujknledónia, Michelen és P'erre helyzetével. De Gaulle talán már tisztán látja az Egyesült-Államok elnökének ezt a szándékát, — Írja a lap. Számos alkalommal meg is kísérelte, hogy ellene szegüljön, de t ertelenül. De Gaulle angol államférfihoz is keresett közeledést. A lap szerint koalíciót akart volna létrehozni angol vezetés alatt, ab’, ól a célból ''-’w az Egvesült- /í’arnok imperiális é . ágyát sem1 "leejtse De GauVe-nak Sztálinhoz va’ó dörgölőzése is ezzel a törekvéssel eV összefüggésben. Roosevelt és Hull mindenkor ellenezték egy. ilyen, a francia dm-mden- sek által tervezett b!c’ ’'ot, mert tudták, hogy ilyen szövetkezés "k adott pillanatban határozott amer,kc.e lenes éle lehetne. A továbbiakban a lap megálló 'tja, ös őr ■ hogy UjfunV.and égre: úgy, mint ilyu- ele’ő~- gatindia az US * g'ámára fontos terüle- 'ek. Amerikának életbevágó érdekei fűződnek Honkonghos, Szingapúrhoz és Bermudához is. Amerika biztonsága S"á- mára ugyancsak elengcdhetet’en Gronţ land á Irland megszállása és külörö ; hangsúllyal bírnak a port”" ál A zárok. A lap az olasz gyarmat:' sorsával is foglalkozik és megállapítja, hogy ebien a kérdésben még nincs határozott döntés. Anglia részesedni kivan az olasz gyarmatokban, az Egyesült-Államok azonban mindenkor ügyelni fog arra, hogy 'Amerika katonai és gazdasági érdekei ezeken a területeken is védelmet élvezzenek. A Roar dens Digest igy fejezi be cikkét; —  fentebb elmondottakból nyilvánvalóan kitűnik, hogy Roosevelt csak húrom lévés távolságra engedte magához de Gaülle-t és az egész, amit neki adott az nem több és nem kevesebb, mint: egy csésze tea ,.. 2. Svédország képviselőválasztások előtt áll. Több svéd lap a választások előtt körkérdést intézett olvasóihoz, a válaszokból az tűnik ki, hogy a közvélemény a választások során a kommunisták 25 százalékos sikerét várja, — közli a Völkischer Beobachter stockholmi levelezője. 1942-ben a svédországi választásokon a kommunisták az összes szavazatokra1' csupán 6 százalékát szerezték meg maguknak és igy, ha nyilvános „tippelés“ jóslásai valóra válnának, nagy kommunista előretörésre lehet számítani Svédországban. A kommunistáknak az utóbbi időkben különösen a f'minari munkások köbében sikerült m gtévesztő propagandájukkal célt érni, de behatoltak a szakszervezetekbe és a munkásság minden csoportosulásába is. A választásokat ezév őszén fogják megtartani és azokon a svéd szociáldemokráciának a kommunisták részéről erős támadásokat kell kiálJaniok. A kommunisták eddig is behatónak a szociáldemokrata pártcsoportosulásokba és ott radikálisabb irányzatot követeltek. A számos kommunistával „felerősített“ svéd szociáldemokrácia már eddig is minden lehető alkalmat megragadott európaelle- nes magatartásának k’hangsúlyozására és ellen' ékben lévén, a kormányzatot ilyen intézkedések hozatalára akarta kényszeríteni. A szociáldemokrata párt az utóbbi időkben egyre inkább fordult azzal a kormány' ttal szeribe, amelyben több „polgári“ és konzervatív személyiség is helyet foglalt. A S'oo'á’demckrata párt rondel ezelőtt pártkongresszust tartott es azon sm mps 1943-ban megszavazott alapszabályt törölt. A svéd szociáldemokrata párt 1943-ban ünnepélyesen alapszabályaiba foglalta, hogy lemond, még kormányraj ,sa esetén is, a svéd köztársaság kikiáltásáról. T'mondott az állam és az egyház viszon ának megszüntetéséről. Az alapszabálynak ezeket a pontjait most töröl’ 'k. A svéd szociáldemokrácia a múltban is. ma is erős, jóllehet Európa maid minden államiban a szociáldemokráciának régen bc'e’U-yett. A svéd szociálde- mokré '',iak azonban korántsem közömbös a kom', maist ák rohamos előretörése. A kommunistáknak különösen a fémipari szakmunkások körében való népszerűsége nem cppen a legjobb reményeket rajzolja a szociáldemokrata párt vezetői elé. A két elképzelés közötti különbség nem csupán az egyes részletkérdések megítélésében, bér- és árviszony szabályozásában stb., hanem elsősorban Svédországnak Európával szemben tanúsítandó magatartása miatt nagy fontosságú. A svéd kommunisták ugyanis a Németországgal való teljes gazdasági szakítás alapján, a szállítások, a gazdasági csereviszony azonnali beszüntetését követelik. Ezek után világos, hogy a svéd kommunisták előretörése mögött a Kreml é3 a Fehér Ház keze keresendő... 3. Wiegand, az Egyesült-Államok egyik kiváló közirója a Hearst-Presseban Finnország sorsával foglalkozik és igy ir: — Nincs miért kerteljünk és meg keU állapítanunk, hogy az Egyesült-Államok magatartása Finnországgal szemben Moszkva követelésére vezethető vissza. Wiegand kifejti, hogy sohasem lehet azt állítani, mintha Finnország Amerika számára valamikor is veszélyt jelenthetne. Finn katonák soha, egyetlen egyszer sem tüzeltek amerikai katonák ellen. loSD-ben nemcsak Amerika, hanem Árt- glia is megsemmisítő Ítéletet mondott a Szovjetuniónak Finarszág ellen indított imveríaUsztikus háborúja miatt. Az egész finn saitó most az egyik községnek, Szavukoszki-nek sorsával foglal- ko"ik. A bolsevista katonák a községbe való bevonulásuk után a férfi lakosokat ( lytől-egyig lemészárolták, az értékeket elrabolták, az a r ezonyokon erőszakot követtek el. Az Uusi Aura vezércikkben foglalkozik a tragikus eseménnyel és többek között igy ir: — Arra szólítottak fel minket, hogy adjuk meg magunkat. Nemcsak a Szovjetunió szövetségesei, még egészen közelálló körök is ezt tanácsolták. Szavu- koszki tragédiája, ha még eddig sem láttunk volna tisztán, ismét bebizonyítja és megmutatja, mi vár ránk, ha gyengék leszünk és meghajolunk a bolsevista barbarizmus önkényének. Adományok a kolozsvári bőm bakárosníf aknak Kolozsvár, julius 13. Kolozsvár város polgármesteri hivatala közli: A magyar együttérzés és ál czatkeszség gyönyörű példáját mutatja az az adomány, amely Tomasányi alezredes aláírásával érkezett a fronton szolgálatot teljesítő egyik zászlóaljtól. A fronton szolgálatot teljesítő tisztek és honvélek 10.976 pengőt küldtek a város népjóléti osztályának a kolozsvári bombakárosv.l*ak javára. Minden magyar esek mevhatódottsággal gondolhat hős katonáink ue.me''1elkü adományára, azokra a katonákra, akik a fronton la gondolnak azokra, akik a belső fronton szenvedtek kárt. Ugyancsak példamutató adomány a dr. Urvölgyi és Tsa porcellán- és üvegkereskedés 1000 pengője, amelyet szintén a kolozsvári bombakárosultak felsegitésére küldött. A Nagyatádi Konzervipari Kft. pedig 200 kiló vegyesizet küldött 1040 pengő értékben, hogy azt a rászoruló kolozsvári bombakárosultak között osszák ki, > város népjóléti osztálya, amely tak segélyezését intézi, tázza ezeket az adományokat. a bombakárosul- köszönettel nyug-
