Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-13 / 156. szám

4 keleti MAGYAR 1944. JULIUS 13. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 47 Irta: Nikolajew Péter + Magyarra fordította: Gaat Olga Kivonulás előtt egy kis tál kását kaptunk meleg löttyel, amit teának neveztek, de a valóságban mosogatóié kinézése és Ize volt. Este kaptuk meg az úgynevezett ebédet, amely vizbefött káposzta, vagy hasonló ele­del volt. De amikor halálos fáradtan és ki­éhezve megjöttünk a munkából, szörnyű étvággyal láttunk neki ennek a silány ele­delnek. Igen ám, de a táborrendszer gon­doskodott róla, hogy ezt se költhessük el nyugodtan. Az esti felülvizsgálást ugyanis pont akkor tartották meg, amikor a vacso­rát kitálalták. Mire aztán kész voltunk a felülvizsgálattal, rendszerint hidegen kellett elfogyasztanunk az amúgy is hitvány táp­lálékot. A napok egymás után teltek. A második héten reggel azzal tartottak vissza a kivo­nulástól, hogy jelentkezzem az irodában. Amikor bementem, megtudtam, hogy irnoki munkát kell "éheznem, örültem, hogy csont­jaimat egy kissé megpíhentethetem és a tenyeremen kifakadt vérhólyagok begyó­gyulhatnak. Az irodában tarka társaságot találtam együtt. A technikai osztály vezetője egy volt ezredes. Már kétszer Ítélték el öt-öt esztendőre és most 1931 januárja óta ismét megkezdte a harmadik ötesztendös büntetés kitöltését. —' Amikor a büntetésem már végét járja, ■— mesélte — i -indlg találnak valami ki­fogásolnivalót m iködésemben, vagy pedig Jj megállapítják, hogy még nincs bennem elég „szovjetöntudat“ és mindig újabb öt esz­tendővel toldják meg. Két pap is dolgozott az irodában: az egyik lengyel, a másik német. A lengyel nagyon behízelegte magát a vezetőségnél és első lmokként szerepelt. De a német pap, aki egészen fiatal volt és a háború után fejezte be tanulmányait, csak „takarítónő“ volt, — rmint ő magát nevezte. Neki kellett minden nap kisepemi és rend­betartani az irodát és az illemhelyet felsu- ' rolni. De szerencséjére, ragyogó humoru ember volt. Sokat mesélt diákkoráról. Ilyenkor az egész iroda reá figyelt nagy érdeklődéssel és kitünően szórakoztunk szavain. Volt egy kommunista is közöttünk az irodában, akit azért Ítéltek el egy esztendőre, mert mint orosz hasait kifogásolta az oroszországi zsi- dóurahnat ... Az irodai munka csak mintegy két hó­napig tartott. Táborunk ekkor uj parancs­nokot kapott. Az „uj seprő" megkezdte a tisztogatást. A német papot, engem és az ez­redest eltávolítottak az irodából ás igy újra a földmunkához kerültem. A lengyel pap ez uj táborparancsnok megérkezésekor eltűnt J az irodából, de később ismét előbukkant és újra elfoglalta Valyét az Íróasztalnál. Nem tudom mi lett e tán a szegény fiatal né net pappal, mert engem más táborba helyeztek át és azóta eltűnt a szemem elől •* Az uj tábor a nagy szibériai összekötő ut mentén állt. Naponta robogtak el mellettünk a vonatok, amelyek szabadságra vitték az embereket. Vágyakozó pillantással kísértük ezeket a vonatokat és kimondhatatlan von- Jj zőerővel húztak magukhoz bennünket a sínek. S Ebben az uj táborban még sokkal rósz- a üzabb körülmények közt éltünk. Szörnyű ' piszkos baraképületekben helyeztek el ben- X nünket, amelyekben nyüzsgött a polo-ka. ji Sokan a puszta földön aludtak, vagy k’nt « a szabadban. Az a szegény ember, aki a vonatban megbetegedett, akkor már nagyon rosszu1 volt, de azért minden nap k'bajtoţtâk a munkára. Végül is nem tudott talpraállni mire mint „henyélő!" letartóztatták. Egyik este nagy táblát akasztottak a mókába amelyen ez állott: „Ha vélő vagyok". így kellett körüljím'a a táborban. Utána a tábori fogdába tették. Hegy azután mi történt vele, nem tudni. Valószínűleg el­pusztult a szerencsében, — egy bo'dogrbb világba költözött, ahol nincsenek bolsevls' ~ hóhérok. . 4 Elérkezett r. nyár. A bolsevisták közöl egy Idő óta é -zhetö idegesség kapott láb. ’ A tábor vezető tisztviselői összedugták s fejüket és újságokat suttog ok egymásnak Az idegfeszültség az éjjeli őrségre is átra­gadt, majd köztünk is tovább terjedt. Vájjon mt történt odakint? Nagy felkelő- megmozdulásról szivárogtak ki hírek. Egy­szer azt hallottuk, hogy a Kaukázusban és Ukrajnában liábor^ töri ki a bolsevisták és felkelők között, majd arról suttogtak, hogy $jgügat- Szibériában a lakosság nagy terü­leteken fellázadt a bolsevista uralom el­len ... Ezeket a híreket különösen a vizhordó emberek terjesztették közöttünk. Ezek az emberek szabau polgárok, többnyire kör­nyékbeli falvak lakói voltak, akik hektó- liter számra hordták nekünk az ivóvizet kutaikból. — Megfigyeltük, — mesélték, — hogy rengeteg, katonákkal telt tehervonat robog Szibéria felé. Tüzérséget és autókat is szál­lítanak a szibériai hadszíntérre. Egyikük nemrég utazott vissza Szibériából és látta, amint négy lelőtt repülőgép zuhant alá a magasból. És végül arról is tudtak, hogy a személy- s zó Hit ás Szibéria felé szünete1. Mit jelentsen mindez? Ha felkelő életem­re gondoltam, vad örömmel töltött el ez a hír. Tehát a felkelők működnek! Vájjon Grisa köztük van-e ? És vájjon Nadja asszony előjött-e a hegyekből? Uj reménységek éb­redeztek a szívemben. A kiszabott munkát senki sem tudta el­végezni. A tábor vezetősége tisztában volt ezzel és mégis fenntartották munkakövete- léseíket. Munkaezredünket egyik nap megbüntet­tél!:. Éjszaka felköltöztek bennünket és ki­hajtottak a munkahelyünkre, hogy éjszakai munkával pótoljuk az elégtelen napi telje­sítményt. Másnap még kevesebbet tudtunk dolgozni és az esti felülvizsgálásnál olyan kimerültek voltunk, hogy egymás mellett rogytunk le a földre. Az Őrök belénk rug­dostak és puskatussal püföltek bennünket, ugar hogy néhányan komoly sérülést szen­vedtek. Semmi kétség sem fért ahhoz, hogy dé­len és keleten véres felkelés folyt. A viz­hordó emberek mesélték, hogy egyik Szi­bériából jött vasutas szerint a felkelők megszállták Taskent városát. Nyugatszibé- rla nagyrészén felkelők voltak az urak. MUhkaezredünkben egy földire is talál­tam, akit éppen akkor látogatott meg fele­sége. A látogatások ugyan til.sak vo'tak, de az egyik megvesztegetett őr tudtára adta neki, hogy megérkezett a fele lége és a gabonaföld egyik félreeső részében sikerült vele találkoznia. Az asszony elmondta, hogy Dél-Ukrainá- han, a Fekete-tenger vidékén és különösen a Kaukázusban nagy harcok folynak. Egy egész vörös ezred pártolt át a felkf ’ökhöz. A Kaspi-szteppéo szintén nagy sikereket értek el a felkelők, úgy, hogy mindenünnen kitisztították a bolsevistákat. Az izgalom nálunk is egyre növekedett Az egyik ember azt a hirt közölte velünk, hogy odaâţ a vajutí sin túlsó oldalán elte­rülő. erdőségben felkelőket látták. Ezek a vörös hadsereg szökevényei, akik saját ere­jükre hagyatkozva folytatták a harcot a bolsevisták ellen. Kommunista agitátor érkezett táborunkba, aki a foglyokat összehívta és kijelentette előttünk, hogy ha a. vasutat elkészítjük ide­jében, mi leszünk az elsők, akik az uj vas­úti vonalon haza utazhatunk. A foglyok A VILÁG 'ILIKRE 1. Á ..felszabadítás“ — halál! 2. India vért áldoz szabadságáért 3. 1800 embert végzett ki Rómában a GPU í. A nemet sajtó az angolszász haderő által megszállt normandiai ü‘illetek helyzetéről megállapítja, hogy mnek a szép országrésznek most ismét a háború minden pusztításával kell megismerked­nie és hogy az angolszász hatóságok mindenütt a legkönyörtelenebbül járnak el a francia lakosság ellen. A Völkischer Beobachter értesülése szerint a romhal­mazzá változott Cherbourgban a meg­szállók katonai behívókat küldtek ki minden ÍR és 45 év közötti férfinek. A. katonakötelescket (7e Gaulle; hadsereaébe sorozzák és rövid kiképzés után minden valószín* ség szerint Olaszországban hasznátii'k fel őket. Cherbourgban rögtönitélŐ bíróságok kezdték meg működésűket. Eddig is már sok letartóztatásról és számos halálos ítéletről érkezett jelentés. Az a borzalmas színjáték ismétlődik meg most francia területen, ami a .'.sza­bad demokráciák“ útját mindenütt jel­lemezte ebben a háborúban. Az észak­afrikai események, az algíri perek és ki­végzések rendjén sok ezer embert végez­tek ki csak azért, mert a ,,németbarát­ság“, vagy a „collaborationismus“ vád­ját olvasták”fejükre és mert a Moszkvá­ból irányított nemzetközi törekvéseket elutasították cs nemzeti ideáljaikat, az európai gondol tot hirdették. Rá kell mutatni az olaszországi eseményekre, ahol ma már minden, ami belpolitikái vonalon történik, csak a ke tfnunistáfe beleegyezésével történhetik. Ök az igazi kezdeményezők minden k ívelésben,* ők Ítélkezne1: elevenek és holtak felett. „A felszabadítók“ éhséget, nyomorúságot és Járványokat vittek mindenhová. Az is megtörtént, bom’ e,s5rendtt életszükség­let! cikkeket rak-mk hajókra Olaszország megszállott részében és a rakományokat ismeretlen helyre szállították. A Völkischer Beobachter bécsi kmdá- nagy címszedésekkel e'oő helyen fog- 'alkozik a háború minden megpróbálta­tásának kitett francia nép szenvedései­vel és hangsúlyozza, hogy az angolszász megszállók most minden gyűlöletükkel a franciákra esnek. Ki akarják irtani a la­kosságiak azt a részét, amely ellenséges '.rziUe?* •’ fogadta őket. A francia ne« na meglepő baAtáraiassdagál közeled:k % francia fo*et védő német csapat 'elé. ÍW.t .v.í önkényesen ajánlják fel munkaerejűt et. Sokan é7elmiszs készle­tüket bacsát-rk a németek rendelkezésé­re. Azok a franciák, — irja a német hi­vatalos, — akiket most erőszakkal kato­nai szolgálatra kényszerítenek, azok, akiket rögtönitélŐ bíróságok elé állíta­nak különböző koholt vádakkal, most megtanulhatják, hogy mit jelent ulaj- donképpen a „felszabadítás“ fogalma, hogy milyen célokat követ Jfisenhotoez­Cherbourqban sokszáz embert tartóztat­tak le már eddig is. Az emigráns fran­ciák mindenkit feljelentenek, aki gyanús. A halálos Ítélet pedig nem várat sokat ma gáre. Eisenhower főhadiszállásának hivata­los köd'5"’ szerint a letartóztatásokat azért kf tt megkezdeni, mert „egyes személyek az általános b ztonsúg és a szövetséges hadműveletek szempontjából állandó veszélyt jelentenek“. Egy vichy-i jelentés a Moniteur című kormánylapnak egyik vezércikkével fog­lalkozik. A vezércikk címe: ,yA felszaba­dítás halált jelent“. A lap szerint, ha va­laki a megszállt Aormanáiaból elmene­kült emberekkel beszél, a szive szakad men a fájdalomtól. Az angolszász meg­szállók barbár módon semmisítették mea Normandia városait. Vájjon milyen jt gon nevezik ,,felszabaditók“-nak magu­kat? A Moniteur igy ir: — Ezek & jenkik és Tommik azt akar­ják, hogy miután a há>roru minden bor­zalmát áté’ők halottaikat eltemették, romhalmazzá vált vAkó’kból az utolsó használható tárgyakat e’őkaparták — mosolyogjanak és virággal fogadják a „felszabadítókat“. 2. Subhas Cha ídra Bőse üzenetet küldött Gandhinak. Üzenetében azt a tervet ve­tette fel, hogy három millió indiait kel­lene a határokon kívüli katonai "kikép­zésre és hadi felhasználásra' rendelni. Egy burmai jelentés szerirt Bősé rádió­beszédet is mondott és abban hangsú­lyozta, hogy ma már egész India népe tisztában van a fegyveres harc szüksé­gességével, mert a szabadságot és a füg- getlenséaet egyedül így lehet megsze­rezni. Az egész nép érzi és tudja, hogy az angolokat nem lehet szép szavakkal meggyőzni, az erkölcsi érvek nem hasz­nálnak semmit és fegyveres küzdelemre kell felsorakozni. Bőse r' ’:óbeszt .lében kijelentette, hogy India te . ' etesen akkor lenne a leg­boldogabb, a a nagy MahaU /s által megkezdett harc minden vérontás nélkül sikerre vezetne. A mai helyzetben azon­ban a küzdelemnek fegyvereit nélkül való .folytatása teljesen kilátástalan. India. ah, ha szabadon kíván élni, áldoznia is kell a szabadságért, fiainak vérét. Egy barcelonai jelentés tudtul adja, hogy a bsngáliai képviselőházban Nasi- muddin miniszterelnök egy kérdésre nyil­vánosságra hozta a Dacéiban, 1943 augusztusában kivégzett 38 politikai fo- goly névsorát. Kijelentette, hogy a poli­tikai foglyok fellázadtak a börtön veze­tősége ellen. A lázadás oka a tűrhetet­len bánásmód és az éhség volt. A kato­nák 12 foglyot azonnal kivégeztek, 26 később halt meg a kórházban súlyos se­besülésük következtében. Â2 áldosatsk azonban a szemébe nevettek ás senki sem hitt Ígéretének. A tünetek egyre sokasodtak. A tábor őr­ségét leváltották és helyükbe a vörös had­sereg katonáit osztották be. Egyidejűleg annyira megerősítették az őrséget, hogy tá­borunkat a szó szoros értelmében körüllán­colták. Egyik este az őrség a táborunkon belül ütött tanyát és minden második őrt géppuskával szereltek fel. A foglyoknak szi­gorúan megparancsolták, hogy a barakot és sátrakat ne merészeljük elhagyni. A gabonaföldek abban az esztendőben szomorú kévét nyújtottak. A lekaszált ter­més sok helyen elrothadva feküdt a földön. A szomszédos kolhoszokban a GPU nagy tisztogatást végzett. A gazdasági eszközök megrongálásáért és egyéb véteé' 3kért sok gazdát letartóztattak és börtönbe hurcol­tak. * Ebben a lassan nyomasztóvá váló lég­körben telt el még egy hét. Éjszaka, ami­kor a tábor pihent és egyetlen hang sem zavarta a csendet, távolból géppuskakatto­gást és lövedékrobbanásokat hallottunk. A vörösök eSténkint odaállították a tábor szé­lére felnyergelt lovaikat. Szeptember elejé’g húzódott ez az ídegfe- sítrő bizonytalanság. Egy szép napon aztán megtudtuk, hogy a tábori fe’oszlatják, habár a vasútépítés befejezéséin még messze voltunk. Vájjon ni következik most? Merre indu­lunk ? Szörnyű elkeseredést váltott ki soraink­ban, amikor megtudtuk, hogy Karéliába visznek bennünket a Fehér-tenveri csatorna építéséhez. t (Folytatjuk.) közül 16 volt hindu, 8 muzulmán és 2 ke­resztény. Százötvenöt politikai fogoly megsebesült, de életben maradt. Az an­gol hatóságok az ügyet utólag „kivizs­gálták“. A kormányzat azonban szüksé­gesnek tartotta, hogy a vizsgálatokat kiegészítse. Nazimuddin miniszterelnök szerint a pundzsábi börtönökben az in­diai kongresszus 150 tagja var fogság­ban. A Jáva-szigetén élő 4000 indiai üdvöz­lő táviratot küldött Bosenak és szeren- csekívánatait fejezte ki a nagy népvezér előtt. A kollektív távirat kifejtette a Jáva-szigetén élő indiaiaknak azt a szi­lárd meggyőződését, hogy a keletázsiai függetlenségi törekvések végül is célhoz vezetnek és sikerrel járnak. Kijeléntet- ték, hogy a közös ügy érdekében bármi­lyen áldozatra képesek. Rómában a GPU megkezdte véres munkáját. Egy Rómából elmenekült olasz — amint egy milánói jelentés hírül adja, — elmondotta, hogy az angolszász csa­patok bevonulása Után a kommunisták rövid ideig tartózkodó magatartást ta­núsítottak. Sztálin ügynökeinek legfőbb törekvése az volt, 'rogy az angol és ame­rikai katonai hatóságok előtt rokon- szenvre tegyenek szert. Röviddel ezelőtt a GPU egyes kérdésekben szabad kezet kapott és az ugyr'vezeti „tisztogatási akciókban“ élénk tevékenységet fejt ki. Róma lakossága ma állandó izgalomban él. Senki sem tudja, nikor tartóztat­ják le. A menekült adatai szerint, mint ahogy német körök hivatalosan is megállapítot­ták, Rómában eddig 1800 embert lőttek agyon, A GPU szerepe ezekben a kivég­zések' m minden k^rt^vet kizáróan meg­állapítható. NOZl»ml$ORCK ARPAD-mozgó: Pénz beszél. Fősz.: líayfea Margit, Szörényi Éva, Csortos Gyula, Mály Gerő. Előadások kezdete nyári évad alatt hétköznapokon d. u. 5 és 7 órakor, vasárnap d. e. fél 12-kor matiné és d. U. 3, 5, 7 órakor CORVTN-mozgó: Felejts, ha tudsz. Fősz.: Hans Moser, Carola Höhn, Maria Ander­gast. Előadások kezdete: %4, %6, %8 órakor. EGYETEM-mozgó: Egy szerelem regénye. Fősz.: Gigli, Camilla Horn Ruth Hellberg, Emma, óramatica, Herbert Wilk. ERDÉLY-mozgó: Emberek a havason. Fősz.: Szellay Alice, Görbe János, Bihary József. MATYAS-mozgó: Festés és takarítás miatt két napig zárva. Pénteken premier: Min­dent érted. RAKÖCZI-mozgo: Cifra nyomorúság. Víg­játék. Főszerepben: Simor Erzsi, Cray Tivadar, G6th Sándor, Mlhályfy Béla és Mály Gerö, JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS 4JiáJMA â m SÄS1SSSPSK-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom