Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-09 / 153. szám

S KELETI MAGYAR Sí ISA 1944. joliüs 9. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 44 Irta: Hikolajew Péter ♦ Magyarra fordifótta: Gaal Olga Cellánk annyira zsúfolt volt, hogy a fog­lyok nagy része a padlókövön guggolva aludt. Mindegyik ismerte fogolytársainak élettörténetét. Nyugodt, tárgyilagos hangon beszéltek az agyonlövetésről. Maga az agyonlövetés nem is tűnt olyan borzasztó­nak, inkább a vele járó előzetes vallatások­tól, kínzásoktól irtózott mindenki. Több, mint két hete ültem mér a börtön­ben és még egyszer sem hallgattak ki. Ami­kor az egyik rnuzsA* észrevette türelmetlen­ségemet, reám szólt: örülj, fiam, hogy még élsz! Úgyis reád kerül a sor... Lassan megszoktam ezt a nyomasztó bi­zonytalanságot is. Sőt már egészen termé­szetes állapottá lett számomra és el sem tudtam képzelni az olyan életet, amikor az ember akár csak egy nappal is előre tervez­hetett. Nálunk minden percben meglepetés érhette az embert. Ez a meglepetés úgy kez­dődött, hogy a folyosón súlyos, kemény lép­tek hangzottak fel, majd a nagy rozsdás kulcs nyikorogva megfordult a zárban és egy nagyszakálu, zülött kinézésű, szesztől büziö ember lépett be, aki zsiros, szennyes kabátzsebéből több papirt húzott elő, nagy- nehezen kisilabizálta az aláhúzott neveket aztán — mindennek vége. Már csak a kivég- | zés következhetett. .. J A cellában eT‘'eltettem lassan életemnek végső mérlegét. Tulajdonképpen már min­den világossá vált bennem. Az utóbbi keser­ves esztendőket kiegyenlítette boldog gyer­mekkorom, a szülői házban eltöltött napsu­garas esztendők. Amit pedig a bolsevisták vétettek ellenünk, azért már bosszút álltam, .sőt ha szám szerint számítón, akkor ezer­szeresen bosszút álltam... de az én drága halottaim is ezerszeresen nyomjuk a bolse­visták bűneinek mérlegén. .. A számvetésemben egy pontot görcsös igyekezettel elkerültem: Ninát! Nina, az egyetlen lény, aki örömet, fényt, vetített a jövömre, de amikor utána akar­tam nyúlni, kitépték a kezemből. Olyan volt ez, mint amikor a szomjuzónak kristály- tiszta vizet mutatnak és azt mondják: Nézd micsoda, pompás, üdítő ital! De nem a te számodra ám, te bolond! 1 z gadta és kidobta a halálkamrából. A mi cel­lánkba dobták be. — Hazulról semmi hirt nem kapok, — panaszolta a fiatal kozák — és senki sem jön meglátogatni. — Sdes öcsém, azon ne csodálkozz — vi­gasztalta az egyik öreg fogoly, — mert írni nem szabad, s az otthoniak azt hiszik, hogy már meghaltál... A másik uj cellatársunk az elmúlt ősszel a faluja határában lévő kis rőkljét szántotta a téli vetéshez. Sovány gebéjével éppé», az ut szélére ért, amikor gépkocsi lobogott feléje az országúton. Az autó megállt és két GPU egyenruhás férfi megkérdezte tőle, hogy miért szántja maga a földjét és miért nincs benne a kolhoszban? ,— Ez a kis föld a sajátom, — válaszolta a néhány holdas kisgazda — 0S elő kell ké­szítenem a téli vetésre. Erre a szelíd válaszra a két vörös irgal­matlan dühbe .gurult, s felváltva ordították az öreg parasztnak, hogy semmi joga sincs, sóját földjének megművelésére, mert a föld ez államé. Utasították, hogy azonnal hagy­ják abba a szántást és iratkozzék be a kol- hoszba. De az öreg muzsik sem hagyta magát: — Majd megmutatom én nektek, — vá­laszolta most már haragosan — hogy a sa­ját földemet én szántom fel, mert engem a falubeli kommunista csoport szegénynek nyilvánított. így tehát nem iratkozom be a kolhoszba. ­•— A vörösök pisztolytáskájukhoz kaptak, de én sem voltam rest, — mesélte az öreg. — Felkaptam a kezemügyében lévő trágya­villát. Erre a vörösök tovább hajtottak. De este már értem jöttek és lefogtak. — Na testvérek, — fordult cellatársai felé az öreg muzsik — most Ítéljetek magatok, hogy jogom van-e a saját kis földemet meg­munkálni, vagy nincs?-if Az idő egyhangúan és tompán mult el. Már majdnem tíz hete, hogy a börtönlren voltam. — Az semmi, — vigasztalt az egykori fe­hérorosz hadsereg tisztje. — fin már csak­nem másfél esztendeje ülök Itt. fis ki tudja még meddig kell itt ülnöm? Bőven jutott időm rá, hogy bünlajstromo- mat összeállítsam, amikor magambaroskad- va ültem órákon át. Be kellett ismernem, hogy nagyon sok bűn terhelte a lelkemet velük szemben, úgy gondoltain, ha százszor egymás után végeznének ki, akkor sem ve­hetnének megfelelő elégtételt érte. De a döntő kérdés az, hogy mit tudnak a vörö­sök mindazokból, amiket ellenük elkövet­tem ? Nem hihettem, hogy felkelő tevékeny­ségemről valamit is tudnának, mert akkor A VILÁG TÜKRE 2. „KMiH«rí»!i*c>tSFág<í érfc*»z5k Teheránba 3. Albánia újra független Odakint már nemsokára tavuszodni kéz dett és én még mindig a cellámban ültem. Hatodik hete már, hogy rabságban voltam. Három csütörtök éjszaka hallottuk a kivég­zettek halál-sikolyait. Ezek a jajgatások és velötrázó sikoltások az én lelkemet îs bor- zadállyal töltötték el. Szivem elszorult ilyen­kor és nem csodálkoztam azon, hogy cel­lánk egyik régebbi lakója egy ilyen csütör­tök éjszaka megőrült. Azt mondták, hegy a halálraítélteket szembeállítják a fallal és hátulról lövik őket agyon. Elhatároztam, hogy én ezt nem fogom megtenni. Ha odáig jutok, semmi esetre sem engedem magam hátulról agyonlőni. Két újabb foglyot tettek be a cellánkba. Valósággal megrohantuk őket kérdéseinkkel Az egyik egy fcubánvidéki fiatal kozák. Azf sem tudta, hogy miért tartóztatták le. Több falujabeli ismerősével vadászatra indult. Va­dászat közben a „senkiföldjének“ nevezett területre is elkóboroltak, ahol a felkelők vi­déke kezdődött. Hirtelen egy osztag vörös katona bukkant fel előttük. Rájuk támad­tak és azzal vádolták őket, hogy a felke­lőkhöz akartak átszökni. Hiába tiltakoztak a vád ellen, mitsem használt. A vörösök mindannyiokat magukkal vitték. A szeren­csétlen fiatal kozákot azóta bői tönről-bör- tönre hurcolták. Teljesen kétségbeesett már. S. városban végképp el kellett volna dőlnie a sorsának. Megérkezett a GPU parancsnok és a fiatal kozákot maga elé szólította. — Bizonyítékaink vannak rá, — mondotta — hogy nagy összeesükést terveztetek. Ha­lálra Ítéltünk, de még megmentheted magad, ha az Összeesküvők névsorát kiszolgáltatod. Hiába volt minden ellenvetés, hogy ő egyetlen Összeesküvőt sem ismer, a parancs­nok tovább erőszakoskodott, míg végül is kitört belőle az elkeseredés és azt válaszolta, hogy csináljanak vele, amit akarnak, de ne faggassák többé és hagyjanak neki békét. Erre aztán a halálkamrába hurcolták. Azt hitték, hogy itt majd öszeroppan. Falhoz állították és a parancsnok lövésre vezényelt. De ebben a pillanatban berontott valaki az ajtón. Odasugott valamit a parancsnoknak, mire az Ismét felszólította a halálraítéltet, hogy még mindig megkegyelmeznek nelu, ha őszinte vallomást tesz. .. — Nem, — tört ki a végső elkeseredés az idegileg agyonkínzott fiatal kozákból — semmit sem tudok és nem is akarok többé semmiről sem tudni. Lőjjetek már agyon, ti gaz hóhérok. Lőjjetek agyon, ha mon­dom! Azzal ismét a fal felé fordult. Ekkor egy erőteljes kéz a gallérjánál fogva megra­A német folyóiratok és napilapok képeket közölnek ilyen szöveggel: Pa­ris lakossága „üdvözli a felszabadító­kat“. Az üdvözlést ezúttal úgy kell ér­teni, hogy amikor a németek Párison át vezetnek angol-amerikai hadifoglyo­kat, a francia lakosság szidalmakkal és fenyegetésekkel fordul az egykori szö­vetségesek hadifoglyai felé. Több kép azt a pillanatot ábrázolja, amikor fran­cia nők és férfiak leköpdösik a városon átvezetett foglyokat. Az angol és amerikai újságok és rá­dióállomások hónapok óta azzal a pro­pagandafogással igyekeztek az invázió gondolatát népszerűsíteni, hogy a nyu­gati partraszálló hadműveleteket első­sorban a „leigázott“ népek, igy a fran­cia nép „felszabadítása“ érdekében kell végrehajtani. Áruló francia államfér­fiak és tábornokok nem győztek elég felhívást közrebocsájtani, amelyben arra szólították fel a franciákat, hogy a partraszálló angol-amerikai csapatok „baráti szándékkal“ jönnek, vissza akarják állítani Franciaország egykori nagyságát és nagyhatalmi állását. Egyes jótollu haditudósítók a partra­szállási hadműveletek első napjaiban egyeneten azzal a szándékkal látogat­ták meg az inváziós térségbe bekerült francia falvakat és városokat, hogy a „felszabadított franciák“ angolszász- barát hangulatáról színes Írásokban tá­jékoztassák a közvéleményt. A sziget­országban és a tengerentúl uay , gon­dolták, hogy virágesővel és éljenzéssel fogadják a vért, pusztulást és megsem­misülést hozó angol-amerikai csapato­kat. A francia nép ezúttal józanabbnak és érettebbnek bizonyult, mint ahogy Amerikában és Angliában elképzelték. A francia nép ma történelmének talán legválságosabb óráit éli át. Lakóházai­kat megsemmisítették, sok ezer fran­ciát meggyilkoltuk a „felszabadító“ terrorbombázók. A francia nép azt is hídja, hogy Anglia és Amerika koránt­sem Franciaország nagyhatalmi állásá­nak visszaállításáért kezdte él a kétes H kimenetelű inváziós kísérletet. A már " „felszabadított“ olasz nép példája lebeg a francia polgár előtt, az egykori fran­cia katona előtt, aki nem is olyan ré­gen még gyűlölte az európai gondo­latot. t Ma minden megváltozott Franciaor­szágban. Sok ezer fra1’1 Ha önkéntes a bolsevizmns elleni hadműveletekben o-esz rés-t. másol' az európai haditer- I, lés szó1 "'’hr"'"'ha állít ott ék munkaerejü­ké* ét terr'előkénesséaüket. Néh-énu norrnál ezelőtt a francia had- halépés ügyéről tárgyaltak a német és francba kormányok képviselői. De ha a francia közvélemény egy jelentős ré­széről nem is állítható, hogy németba­rát volna, azt azonban a legújabb fej­lemények bebizonyították, hogy még az I egykori szövetséges nemzet is gyűlölet­tel fordul a plutokrata, Anglia és a dqllárimperialista Amerika félé, ame­lyek a bolsevista szövetségesükkel egyetemben Európa éle lére és végső megsemmisítésére törnek. Gyűlölet és megvetés fogadja őket a franciák vé­széről, az egykori szövetségesek részé­ről is, őket, akik feldúlták Európa nyu­galmát, akik a bolsevizmust hozták be Olaszországba és minden cselekedetük­kel, minden lépésükkel azon vannak, hogy egész Európa a bolsevizmus ölébe hulljon. 2. A svájci távirati iroda moszkvai, tu­dósítása szerint az utóbbi időben külö­nösen „szoros“ kapcsolatok fejlődtek ki a Szovjetunió és Irán között. A Szov­jet gazdasági, politikai és kulturális területeken egyre növekvő iramban igyekszik befolyást szerezni Iránban. Ez a szovjet munka már Irán északi részének bolsevista csapatokkal való megszállása pillanatában megkezdődött s az utóbbi hónapokban fokozódott. A Donauzeitung berni magántávirata szerint Moszkva elhatározta, hogy Aserbéjidzsán szovjet köztársaság szá­mára nemcsak Iránban, hanem a Kö­zeikéi et Összes államaiban követségeket állít fel, hogy igy további közeledési munkál lehessen megkezdeni. A TÁSS hivatalos szovjet hírügynök­ség is jelentette, hogy a Szovjet a Kö- zelkelet minden államával az eddigiek­nél sokkal mélyebb kapcsolatokat kivan kiépíteni. Teheránba rövidesen szovjet „kulturális tanulmányozó bizottság“ érkezik. 3. A balkáni térség egyik elfelejtett ál­lama a kis Albánia. Ritkán hallunk és olvasunk róla. Amikor az olasz csapatok fegyver- letét.e’° után német csapatok vállalták el Albánia védelmét, ez a tény az al­bán nép történetében mélyreható válto­zást idézett elő. Az albán nemzeti bi­zottság feloldotta az 1939 óta fennálló albán-olasz kapcsolatokat és kihirdette Albánia teljes politikai függetlenségét. összeült az albán országgülés is, amely kormányzótanácsot nevezett ki az or­szág ügyeinek intézésére és ezt a taná­csot a német birodalmi kormány is el­ismerte és támogatta. A kormányzótanács felelős albán mi­nisztériumot nevezett ki. Az albán mi­nisztérium röviddel ezelőtt visszalépett, benyújtotta lemondását, az uj kabinet most van megalakulóban. Annakidején maga a Führer, de a német kormány is kijelentette: hogy Albániát nem te­kintik megszállt államnak, mert a né­met csapatok csak a háború által pa­rancsolt követelmények miatt tartóz­kodnak Albániában­Az albán állam 1912-ben alakult, üfi fiatal állam az eiső időkben tralyoa már rég kivégeztek volna. De vájjon Grlsá- ról és a kertészről tudnak-e valamit, sike­rült-e kézrekeriteniök a bolsevistaellenes propaganda-iratainkat ?! A tizenegyedik héten végre kihallgatásra rendeltek. Százszor megrágtam magamban, hogy mit fogok mondani és mit hallgatok majd el, mint a sir, — de mégis remegő tér­dekkel indultam el a tárgyaló terem felé. A kihallgatást egy magasabbrangu GPU ember eszközölte. — ön Peter Artjemjevics Ni kola je v ? — tette fel az első kérdést. — Igen, — válaszoltam röviden. •— Ismeri ön Semenov GPU-örmestert? — Nem. — Tud-e ön arról, hogy abban az időben, amikor ön a városban tartózkodott és sem lakása, sem munkája nem Volt, egy GPU- ember nyomtalanul eltűnt? Hirtelen lelki szemeim elé vetitödött a fo­lyó hidján lejátszódó jelenet és fülemben csengnek a kertész szaval: „Ezt jól csináltá­tok fiuk!" De keményen összeszedtem ma­gam és kurtán válaszoltam. — Nem. — Ez az ember január végén tűnt el és az a gyanú merült fel, hogy megölték. — Január végén már a börtönben ültem. — jegyeztem meg nyugodtan. — önt csak január 30-án tartóztatták le, emberünk viszont már január 21-én eltűnt. — Sajnos, ebben az ügyben semmiféle fel­világosítással nem szolgálhatok! (Folytatjuk.) gazdasági válságon ment át. Ennek óba elsősorban albán vezetőréteg és az ak­kori közvélemény nemzeti öntudatának hiánya volt. Az első világháborúban osztrák, olasz, majd francia csapatok szállták meg Albániát. Az uj Albánia kialakulása ismét súlyos nehézségekbe, elsősorban gazdasági bajokba ütközött. A békeszerződések megkötése után Al­bánia a külföldre kényszeritett albánok sorsa miatt számos alkalommal éles tiltakozásokat jelentett be a volt Jugo­szlávia és Görögország kormányainál. A békeszerződések az albán nép 40 szá­zalékát idegen államok határai közé kény szeritett ék. Az 1941 eseményei nj helyzetet te­remtettek. Albánia értékes területeket kapott vissza, de politikai függetlensé­gét elvesztette, mert olasz fennhatóság alá került. Kétségtelen azonban, hogy a nemzeti élet szempontjából fontos terü­letek megszerzése jelentős fejlődést mu­tatott igy is. A görögországi hadműve­letek befejezése után Epirusz jelentős részeit is az albán közigazgatás hatás­körébe utalták. Az olasz fegyverletétel után a helyzet gyökeresen megválto­zott. Albánia és Görögország közötti határkérdések végleges megállapítása a háború utánra maradt. 'Az albán nép által lakott, terűiét most először zár manóba önálló albán álla­miságot, amelyben az albán nép vezetn helyzethez jutott. Albánia sokat küz­dött még legutóbb is a felekezeti ellen­tétek kiküszöbölésére. Az albán nép részben mohamedán, részben görög­keleti, részben római katolikus vallása. A felekezeti harcok újabban alább­hagytak,, a nemzeti problémák, a nem­zeti együvétartozós érzése előretört. Az albán népszaporulat előretörése, a szomszédsági jóviszony kiépítése, az ipari és mezőgazdasági fejlődés ^ olyan tények, amelyek az uj Albánia jövőjét illetően reményekre jogosítanak. MOZI-MifSOPOK ARPAD-mozgó: Szakítani nehéz dolog. Fő­szereplők Dajka Margit, Kiss Manyi, Tóth Juha, Rajnay Gábor, v. Benkö Gyula, a két Pethes, Makiári Zoltán. Vasárnap d. e. fél 12-kor matiné. CORVIN-mozgó: Katonadolog. Fősz.:' Gus­tav Fröhlich, Maria Andergast és Käthe Haack. EGYETEM-mozgó: Édes mostoha. Vasár­nap d. e. 11-kor matiné. ERDÉLY-mozgő: Mimchausen. Szereplők: Hans Albers, Leo Stezak, Use Werner, Brigitta Homey. A film hosszára való te­kintettel, előadásainkat 4 és 6.15 órakor kezdjük. MÁTYÁS KIRALY-mozgó: A notás csavar­gók. Fősz.: Johannes Heesters, Mady Rahl, Carola Hőn. Előtte legújabb Ma­gyar és Ufa világhlradók. Előadások 3, 5, 7 és vasárnap d. e. 11 órakor. RAKöCZI-mozgó: Frater Lőránd. Fősz.: Páger Antal, Gool Bea, Tőkés Anna, Szi- lassy László, Ajtay és Mjfüy Gerő. Jó ABU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETSTEE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom