Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-21 / 163. szám

P é n I e ä 18 4 4. julius 21 Ára 20 fillér Lemondott vitéz Rótz Jenő miniszterelnökhelyettes ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 5.20, NE- , GYEDÉVRE lő.—, FÉL ÉVRE 30.—, EGÉSZ ÉVRE 60.— PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKSZAMLA SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, XsS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA MERÉNYLETET KÖVETTEK EL HITLER VEZÉR ELLEN Á robbanásnál a vezéri főhadiszállás főbb magasrangu tisztje is megsebesült Hitler vezér csak könnyű égési sebeket és zuzMásokat szenvedett II Hitler—Mussolini találkozót nem akadályozta meg a merénylet BERLIN, julius 20. (MTI) A Führer főhadiszállásáról jelentették a Német Távirati Irodának; A Führer ellen csütörtökön robbanóanyaggal merényletet követtek el. Környezetéből súlyosan megsérült Schmund! altábornagy, Brandt ezredes, Bergen munkatárs. Könnyebb sebesülés érte Jodi vezérezredest, Kort, Buhle, Bodenschatz, Heusinger, Scherf tábornokokat és Voss, valamint von Puttkammer tengernagyokat, Assmann sorhajókapitányt és Borgmann alezredest. Maga a Führer könnyű égési sebeken és zuződásokon kivül nem sérült meg. Munkáját haladéktalanul folytatta és a Dúcét az előre megállapított program szerint megbeszélésre fogadta Röviddel a merénylet után a birodalmi tábornagy megérkezett a Fübrerhez. E sorok írásakor még nem tudhatjuk, Logy ki és milyen inditóokok alapján kö­vette ei az európai népek szabadsághar­cát irányító Hitler vezér és kancellár el­len a gy>va és aljas merényletet. A Né­met Távitati Iroda szűkszavú közlemé­nye semmivel sem utal arra, hogy kik lehettek ennek a felháborító merénylet­nek értelmi szerzői és végrehajtói. A magyar közvélemény a rádió csü­törtök délutáni híradásából értesült a HHler vezér ellen elkövetett merénylet­ről s amilyen mély megdöbbenést és fel­háborodást váltott ki ez a gj'áva és becs­telen cselekedet, épp olyan igaz együtt­érzéssel és megnyugvással vettük tudo­másul, hogy az orvgyilkos merénylők szándéka meghiúsult s. Hitler vezér köny- nyebb égési sebek és zuzódások árán sze­rencsésen megmenekült. Rendkívül figyelemreméltó, hogy a merénylet kitervezői épp akkor hajtották végre a pokolgéppel elkövetett kísérle­tet, amikor Hitler vezér a fasiszta olasz köztársaság vezetőjét: a Dúcét akarta megbeszélésre fogadni. A merénylők minden bizonnyal arra számítottak po­koli tervük végrehajtásakor, hogy az uj Európa két történelemformáló harco­sát egyszerre végzik ki és egyszerre te­szik félre a most alakuló világtörténelmi döntés utjából. A gondviselés bölcs intézkedését lát­juk abban, hogy ez a gálád terv lényegé­ben nem sikerült, bár Hitler vezér köz­vetlen környezetének és a vezéri főhadi­szállás törzskarának tagjai közül többen, ■— köztük a német tábornoki kar kitűnő­ségei, — súlyos, vagy könnyebb sérülé­seket szenvedtek. A létéért és szabadságáért élethalál­harcban álló Európa népei s közöttük mi, magyarok is őszinte bajtársi együttér­zéssel örvendünk annak, hogy Hitler ve­zér és a Duce életét Isten akarata meg­őrizte. Gibraltárba visszatért angolok szerint a Churchlll-kormány elköltözött Londonból Súlyos ellsárüifó Karcok minden európai arcvonalon Roosevelt elnök elhagyta Amerikái ? MegnöveLedelt a német szárnyas Kons fiák Iialósugara Lemondoll a TozsO'Lormány AZ IMMÁR ÖT ÉVE DÚLÓ HÁBO­RÚ egyik folytonosan visszatérő és a szövetségekre annál kellemetlenebb ül ható jelensége az orosz-német, illetve az angol-német béketárgyalásokról érkező hírek. Az utóbbi két évben úgyszólván minden harmadik, vagy negyedik hó­napban világgá röpítik az egyik szö­vetséges ilyen jelentését, amely többé- kevésbbé az egymás közötti bizalmat­lanságon alapuló külpolitikái tükrözi. Hol a Tass hiriroda akar bizonyos tárgyalásokról tudni Ankarában Papén személye körül, hol a vatikáni diplomá­ciai köröket gyanúsítja ilyen, a szövet­ségi hűségnek meg nem felelő, tényke­déssel, hol pedig Madridot és Barcelo­nát említi az angolok és a németek kö­zött kötendő béketárgyalások színhe­lyéül, hol a Reuter 'ügynökség ugyan­annyiszor és ugyanilyen kelletlenül véli tudni, hogy Stockholmban orosz és né­met kiküldöttek egy, a két országot érintő különbéke feltételeiről tárgyal­nak. Jellemző mindenesetre a háború ötö­dik évében uralkodó kaotikus diplomá­ciai helyzetre, de ezen tuhnegiöeu még, jellemzőbb arra a sokat hangoztatott és állítólag annyi csatában kipróbált an­golszász-orosz szövetségi hűségre és bi­zalomra. Még nem mult el egy óv azóta, hogy az angolszászok két vezetője és Sztálin marsall Teheránban megtartot­ták értekezletüket. Az értekezlet után kiadott zárókommüuiké a szövetségesek között uralkodó legteljesebb együttmű­ködésről szólott és pedig mind diplo­máciai, mind katonai téren. Katonai szempontból eddig az egyetértés még valahogy meg volt, hogy azonban egyet- értésnek nevezhető-e gg g fjdyţonos és minduntalan visszatérő bizalomhiány amely a feniemlitett hírek világgáröpi téséből nyíltan kivehető, majd a jövé fogja eldönteni. * A LENGYEL-OROSZ PROBLÉMA, amely hónapokon keresztül igen behatóan foglal­koztatta az egész világsajtót, rövid időn be­lül megint az érdeklődés középpontjába ke­rül. A keleti arcvonal középső szakaszán előrenyomuló szovjet csapatok egyre na­gyobb lengyel területek birtokába jutnak. Hamarosan el keh dőlnie annak a hossz«

Next

/
Oldalképek
Tartalom