Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-16 / 159. szám

« lilább rendőrbírósági Ítéletek légoltalmi kihágás! ügyekben Kolozsvár, julius 15. A rendőrség kolozs­vári kapitánysága, mint rendőri büntetőbí­róság, a légoltalommal kapcsolatos rendel­kezések megszegése miatt az alábbi Ítélete­ket Hozta: Török Mózesnél 2 napi elzárásra: átvál­toztatható 30 pengő pénzbüntetésre ítélte a rendörbiróság azért, mert megtagadta a riasztó-ügyelet szolgálat teljesítését. Riasz­tóügyeleti szolgálat tartásának megtagadá­sa miatt Ítélte el a rendörbiróság Vás&melyi Endrénét 2 napi elzárásra vagy 20 pengő pénzbüntetésre, Török Györgyöt 3 napi el­zárásra vagy 30 pengő pénzbüntetésre, to­vábbá Gáli Ferencnét és Kadó Ágnest 2—2 napi elzárásra vagy 10—10 pengő pénzbün­tetésre. Az elsötétítéssel kapcsolatos rendelkezé­sek megszegése miatt Székely Györgyöt 4 napi elzárásra vagy 40 pengő pénzbüntetés­re, Polonyt Albertet 6 napi elzárásra vagy 60 pengő pénzbüntetésre, Kun Gizellát 4 na­pi elzárásra vagy 40 pengő pénzbüntetésre, Tóth Józsefet 4 napi elzárásra vagy 40 pen­gő pénzbüntetésre, Mártonffy László dr.-t 2 napi elzárásra átváltoztatható 50 pengő t pénzbüntetésre, Mihály Józsefet és özvegy Kádár Lajosnét 3 napi elzárásra átváltoztat- t ható 30 pengő pénzbüntetésre, Somján £íugc dr.-t 10 napi elzárásra átváltoztatható 100 pengő pénzbüntetésre. A légiriadó tartama alatt azért, mert az utcán engedély nélkül közlekedtek, a követ­kező kolozsvári lakosokat büntették meg: Rózsa Ferencet 4 napi elzárásra vagy 40 pengő pénzbüntetésre, Miklós Bélát 2 napi elzárásra vagy 20 pengő pénzbüntetésre, Kun Jánost és Pázmány Nórát 5—5 napi elzárásra átváltoztatható 50—50 pengő pénzbüntetésre, továbbá Bites Dezsőt 6 napi elzárásra vagy 60 pengő pénzbüntetésre Ítélte a rendörbiróság. GONDOLATOK A homály nem a dolgokban, hanem ’ben­nünk szokott lenni, akik nem tudjuk meg-, látni a dolgok igazi arcát. * Az Isten azokkal a dolgokkal szokott bün­tetni, amelyeket a legjobban szeretünk. * Az emberek megítélésénél nem csak az a fontos, hogy milyenek voltak, hanem az is, hogy milyenek lehettek volna számunkra * A nyugrmufátkozó, látható és tapintható valésiígöt úgy tekintsd mindig, hogy ne hagyd figyelmen kivül változásainak lehe­tőségét sem. * A fájdalom múlása akkor kezdődik, mi­kor egyetlen mondatba tömörül és te ki­mondhatod. * A valótlannak értelmet adni és elhitetni; művészet. 6, igazság, milyen jó, hogy néha egyszerű szavaid is meg tudják dönteni a „művészet“-et! * A művészet lelkesített, az igazság mindig meggyőzött engem. * Az élet elrejti igazi arcát azok elöl, akik nem tudnak szeretni. A szerető szivek botlásait is .könnyebben tudom megbocsátani, de nem magasztalha­tom sohasem a hidegszivüek erényeit, akik nem látták meg az életben Isten arcát s nem mutatták meg Neki önmagukat. .... JM. Mindenkiben csalódtál eddig? Ne csüg­gedj! Nem csalódhatsz sohasem: a szere­tettben. Az ajándékozó megajándékozza önmagát. -* Ha érzed, miért kérdedt S ha nem érzed, hiába kérded! * Az emberek nagy többsége úgy alakítja politikai véleményét, hogy az gazdasági ér­dekeinek a legmegfelelőbb legyen. FLÓRIAN TIBOR KIÉISI HIRDESSEN A KELETI ÚJSÁGBAN Mert ezt a lapot az íRSZAG EGÉSZ /EV0K.EPES KÖ­ZÖNSÉGE olvassa KELETI . MAGYAR ÚJSÁG 1944. JtTLItTS 16. Viszonteladóknak engedmény! Beszerzésről t jékoztút; »ßayvi« NÖVÉNYVÉDELMI SZEREK ELOSZTÓJA m UNC ER GYÖRGY, ÚJVIDÉK Borjú pörkölt hosszulévei Hogyan J««V9aifálc ax oroszok jó ekédkex lionTédeinkeV Itfnf a* arcvonalkan (Valahol a telet! fronton) Harcoló honvédéi nk kötött járva, lep­ton-nyomon hallunk egyént hőstettekről. Minden zászlóalj, minden század és sza­kasz kitermeli magából a hőst, a bátrak között a legbátrabbat, áz igazi magyar katonát. Az első vonaladat járva, itt is, ott is hallottam H. János zászlós nevét emle­getni. aki századával valahol B ... i kör­nyékén kemény harcokat vív az orosz- szál. Honvédéi nk legendákat meséltek hősi tetteiről, elhatároztam, hogy fel fo­gom keresni szá’Adánál. Késő délután elindultunk, az út mind­két oldalán gépkocsik roncsai, döglött lovak, elszórt konzerves dobozok, külön­böző felszerelési tárgyak, a bokrok ágain sátori aprón gyök. Tipikus front­kép a maga ride«* valóságában. Mennyi minden történt itt! Lovasesnpat közeledik felénk. Elfogott orvlövészeket, partizánokat, hajt maga előtt. Gépkocsinkkal leállónk az átmen­tén, hogy jobban szemügyre vehessük a társaságot. Két jellegzetes figurára lesz k figyel­mes. Sohasem láttam még két ilyen szembeötlően gonoszarcú férfit. An egyik tömzsi, széles és vastag, a gorilláhozha- sonlíf, a másik mag”«, vékony, r haja lángvö-ös szemel alattomosan pislog­nak, váBai görnyed ok. Még rágondolni is rossz, hogy ilT-en alakot akart a szov­jet rászabad'tani asszonyaikra, leá­nyainkra gyermeke" ükre. Hn utolsó csepp vérünkig is hár-ölnünk kel], ha véresre is dolgozza odahaza minden em­ber a tenyerét még akkor sem szabad ezt megengednünk. Egyik tanyában pihentünk mer. de már kora hajnalban ismét mozg'sban vagyunk, hogy végre eléjük a száza­dot. Dél van, mi-e kiérünk a vonalba. Od ha*/a most kordul mA" a kis harang, ine'ynkk c&il’Tigolö szavára egy két órá­ra abb m-r d n munka a mAz"n, a gvá- r°kb n, mübe’yekben. irodákba”. Itt azonban nin°s pihe 'és. Az <'Wö z'öa \ örökös éberségre kényv-eríti katonáin­kat. Egyik kezükben puska ° rrsásikb ’n karál. -itt n:ncs t'r'tctt -szt°l ellenben az étvágy annál na°"V' bb. Ma ü n -pi ebéd van: borjérör’ öl*. >Te e o á kozz k ar' olvas: borjápörkö't úg" nhogv az e ry jó meg- —r szak’cs’ ö y -be í elő v n írva, ho s-úl'vel, burgonyával, még pi­rospaprika sAm hiányzik belőle. És mindez alig 120 méterre az oroszok vo­nalától. Igaz, hogy a borjú körülményesen ke­rült honvédőink: csajkájába, de a fő, hogy megvan. Katonáink védő-állásuk előtt aknákat telepítettek, hogy elejét vegyék az oroszok részéről az esetleges meglepetéseknek, "ügy látszik a szom- szédban ezt észrevették, mert a kora­hajnali támadásnál egész borjúcsordát hajtottak maguk előtt állásaink felé a derék muszkák. Gondolták, inkább az ál­latok pusztuljanak, mint ők. Tervük si­került, a csorda teljesen megsemmisült, viszont ők az aknamezőn ennek ellenére sem tudtak keresztülvergődni. Honvédeink karikára nyílt szemniel nézték az állatok pusztulását és első r-ondolntuk az volt, miiven jó ebéd le­hetne ebből. Itt fekszik előttünk a fino-n friss borjúhús, alig 50—60 méterre, csak érte kellene menni. Az oroszok még jó­formán víeszn sem vonulták állásaikba, már is előre kúszott három magvar Aii, hogy megszerezzék az ebédre valót. Csak »rar hágj iák kárbaveszni a friss húst, na mr'r ilyen kedvestk voHak Sztaíi” katonái, hogy gondoskodtak ennivalóról. Az oroszok orrát biztosan megcsiklan­dozta a pörkölt kdlemes illata, mert erős mozgolódás volt megfigyelhető. H. János zászlós ba'társ állandóan a leg­nagyobb nyugalommal tárt-kelt katonái köribb Kis fekete szakállával, össze­vissza lyuggatott köpenyével kissé, hogy mondjam, szívderítőm hatott, de kato­nái rajongtak érte. Mindig voltak ere­deti ötletei, melyek megvalósításával sok bosszúságot és még több veszteséget okozott az ellenségnek. Hiába volt a legerősebb támadás, H. János zászlós és emberei állták a 3arat keményen. Az előbb kije^n+ette. hogy az oroszok bizo­nyára igyekeznek majj megzavarni a boriúpörkölt megemésztését, viszont azt senki s°m szereti, ha ebéi után hábor­gatják. Látom, hogy má-is p rm-sokat osztogat, úgy látszik, élők 'születőkat tesz az oroszok várható délutáni látoga­tására. Három goivószóróst cs haraünc em­bert ’ é’-gránát al felszerelve- kirendel a védő állás elé mintegy 50—61 mée re. EszrevéTenül kerülnek előre. A század visszamaradó részével pedig a pub'kát b rakafr'a az árok fenekére és e’ő v -teti w pd-z-kivel a gyalogsági á ót. i'ii, ü'b lül két óra lehetett ebéd után, am'feor jön a jelentés, ho-y sz'mszé- dek elindultak. A várt délutáni vit t bekövetkezett. Semmit sem látunk egy­előre, mert hasoncsúszva jönnek, jól ki­használva minden apró kis bokrot a cserjével borított terepen, Bánézek H. János baj-társamra, az ifjú századpa- rancsnokra, aki odahaz- a polari élet­ben ifjú lelkek neveléseve1, irányításá­val foglalkozik, tanító val-bol Erdély­ben, — most távcsövével mereven, mint egy kőszobor figyeli a terepet. Megszó­lalnak elől lévő gólyószóróink. Az orosz géppisztolyok is elkezdenek petto "ni. Most már nem rejtőznek a muszkák, fel­ugróivá rohamra indulnak. Kézigráná- tosáink még mindig hallgatnak, csupán a három golyószóró kel epei, örök ven­dégségre kényszerít sok szovjet katonát. Azonban sokan vannak, az elesettek nyomába újabbak ugranak, jönnek előre feltartóztathatatlanul. Azaz mégsem, mert most értek dobótávolságig kézigrá­nátosainkhoz. Egyszerre repül ki harminc kézigrá­nát. Egyetlen hatalmas robbanás, mint­ha a föld nyílt volna meg az oroszok alatt, úgy omlottak össze soraik. A lő­porfüst még el sem szállt, H. János zászlós parancsnoksága alatt mintegy 80 honvéd gyalogsági ásóval a kezében ellenrohamra indult. Valósággal elsö­pörték, legázolták a meglepett oroszo­kat Ezek fejveszetten menekültek visz- sza állásaikba. 150—200 szovjet katona holtteste maradt az összecsapás helyén. Délután 4 óra körül orosz járőrök jöt­tek, akik összeszedték halottaikat. íté­szünkről egyetlen egy lövés sem dördült el. A magyar honvéd lovagias az ellen­séggel szemben. Lassan eljő az este, a nap bíborsnga^ raival mégegyszer végigsimította a vér­rel áztatott terepet. Mélységes csönd^ ni a tájra, egyszer csak a sötét éjszakában megszólal az orosz „bomlasztókocsi“ hangszórója, körülbelül az alábbi szöve­get bömböli felénk: — Magyar katonák! Ne Harcoljatok, tegyétek le a fegyvert. Parancsnokotok-! kai együtt gyertek át hozzánk, mert kü­lönben rettenetes halálai fogtok elpusz­tulni. Honvédeink mosolyogva hallgatják ft szomszéd szíves invitálását. Az egyik székely gyerek megszólal a sötétben mellettem: — Sok a duma Jóska! (Sztálin). In­kább holnapra is gondoskodj valami jé ebédről. Általános nevetés támad. ÁZ Oroszok bemondója is belefárad a hiábavaló be­szédbe, — elhallgat. Odafenn millió fe ihillió csillag ragyog az égen. VAD LAJOS zászlós, haditudósító. Hatásági közegnek minősül a légoltalmi őrségparancsnok Kolozsvár, julius 15. A belső front ugyafi nem határozott arcvonal, jelentősége mégis vetekszik a harctereken küzdő harcosok helytállásává'. Ezen az arcvonalon minden magyarnak önkéntes katonájává kell válnia. A hazát és otthont oltalmazó munkaválla­lásban reánk, itthonmaradottakra igen fon­tos szerep jut a légolta’mi szolgálatra. Ez­zel a szolgálattal igyekszünk elhárítani, vagy legalább Is a lehetőséghez mérten mi­nél kisebbre csökkenteni a légitámadások következtében keletkezett károkat. Az utóbbi időben mégis ismételten előfor­dult, hogy a lakosság egyik-másik része nem tanúsított kellő megértést a házcso- portparasa nokok működése iránt. Akadtak, akik vonakodtak eleget tenni intézkedéseik­nek, utasításaiknak, sőt olykor még bántó magatartást is tanúsítottak. A szerencsére szórványosan előfordult sérelmekké’ kapcsolatban érdeklődtünk az illetékes bírói hatóságnál, hogy az esetleges panaszok elbírálásánál milyen magatar­tást tanúsít. Kérdésünkre, a közönség tájé­koztatása cé’jából, a következő felvilágosí­tást nyertük: — A riasztóügyeleti szolgálat rendszeres akár pedig a légitámadások alatti teendői­nek ellátását az egyes házcsoportok lakói a házcsoportparancsnokók irányítása mellett végzik. Ezek a parancsnokok, hogy idevo­natkozó teendőiknek kellően meg tudjanak felelni, hosszabb hatósági tanfolyamon vesz­nek részt és a szükséghez képest utánkén- zésben részesülnek. Munkájukat önzetlent végzik a közönség érdekében s igy feltétlen elismerés, nem pedig gáncs illeti meg őket. Természetes, hogy fontos honvédelmi fel- aelbuknak csak akkor fe'elhetnek meg kel­lően, ha mindenki fegyelmezetten és enge­delmesen eleget tesz törvényen alapuló lég­oltalmi kötelezettségének. Különben is , házcsoportparancsnokok, honvédelmi minisz­teri rendelet értelmében, esküt tesznek, és működésük közben hatósági személyeknek tekintendők. Ennek megfelelően a hatósági közegnek megillető büntetőjogi védelemben részesülnek. A velük e’lenszegülökkei éppen ezért a legszigorúbban fogunk eljárni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom