Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-16 / 159. szám

KELETI > MAGYAR ÚJSÁG 7 •v* ^ -AP , V, W *< O ■w«<" e> ^Ve* * í°s*c. <\ Ap Vb >*•> A V% * t£ A VlVk­V-V«'. Í7-Á" \c\7&ező V a ad-e, tjára ti , x\ Ä A %«> V *,\w% ' :én az aa az ./•y évben .,r lélek után „ş. Ez a szanoro- -.atosan 2^ ezrelékre gyjs két évtized alatt üt esökko^t. Ugyanabban aKban, amikor a születések szarna Byen nagv m-r^^kben rorz- ..obodott, a közegészségügyi viszo­nyok intézményes javításával a halálo­zás arán-p-í^ma javulást m”tatotí. Az 1911. évtől 1932-íg “MJ-ről 17.9 ezrelékre csökkent a balá1''”ási aránvszám, sőt a születéseknél mélypontot jelentő évben, 1933-ban ez a sz«ím 14.7-re esett vi°s,7a. A halálozási pránys-’'m iUeu javulása azonban npin ell<msulyozbatía a szüle­tések csökkenését s végeredményben a természetes szánomé ás megdöbbentő mértékben haovatlott. A születési éa halálozási arényszámok egybevetés“ után a természetes szano- rodás az 1911—14 év“k “Babában 11.5 pzmiék volt. mié 1933-ie fokozatosan le­csökkent 7.3 ezrelékro. \ mélypontot az 1932. év jelentette 5.5 ezrelék természe­tes szaporodással. T egszembeötlőbb volt a hanyatlás az 1931—32. években, ami­kor a súlyos gazdasági válság hatása alatt a születési arányszám hanyatlása mellett a halálozási aránvszám is rom­lott. Az 1933. évben bekövetkezett cse­kély javulás csak a hnl»l“zasi arány­szám váratlan javulását tükrözte visz- *zia, a születések arányszáma azonban ţjbben az évben is jelentősen csökkent. Míg Magyr. •ország néngzanorodása az 1911—1914. években 11.5—7.3, illetve a mélyponton 5.5 ezrelék volt, addig Lit­vánia. Lengyelország. Hom-mia és Ju­goszlávia népszsnorodása 12—13 3 ezre­léket tett ki s Omszórszág pépszaporo­dása a 20—24 ez-eléket is elérte. Nép- szaporodás tekintet 'ben ez az öt állam állott, első helyen Európában. A halálozási arányszám javításának természetesen határai vannak s ezen a téren valószínűleg elértük azt a kedve­ző határt, amelytől kezdve már roha­mos javulással nem számolhatunk. Nagy lehet"sé<mk állnak azonban még előttünk a csecsemőhalandóság leszorí­tása tekintetében, mert ezen a téren a nyugati államok messze megelőznek bennünket. Míg nálunk az 1930—33. évek átlagában 100 élvesziilöttre 15.9 egy éven aluli elhalt csecsemő esett, nődig Franciaországban csak 7.6, Angliában 6.3 és Németországban 4.8 volt ez a szám. Az általános halálozási arányszám le­szorítása tagadhatatlanul nagy haladást jelent az első világháborút megelőző viszonyokhoz képest, a születések mel- kedése nélkül azonban nem juthatunk el ahhoz a kedvező népszaporodáshoz, amelyet a magyarság nem~“tközi hely­zete a nemzet elhivatásánok plen«,edbp- tetlen feltételé1"! «zab. A jelzett idő­szakban úgyszólván az összes szomszé­dos államnak jobb volt a természetes népszaporodása, mint ha-ánVé. \ ma­gyarság viss7afeilődés nélkül a lövőben csak ugv állhatja meg helyét, ha nép- szaporodása legalább is azon a színvo­nalon mozog, mint a körnvező álla­moké: felsőhhs''cpt és vezető szerepet pedig a Unna völvy ’bcn e="k úgy sze­rezhet, ha szaporodása felülmúlja a szomszédos kis- és középhatalmak né­peinek szaporodását. Nálunk a világháború elvesztésével és az országcsonkítással járó lelki de­presszió, a nagy háborús vérveszteség, gazdasági válság, áll'"::."". ., " a jő .jttsgyar? ^^bizonytalansága s ezzel kapcsolat- a családalapitástól való tartózko- <8 igen nagy mértékben járult hozzá ■'0 ^népszaporodás csökkenéséhez. TJgyan- bé’ kkor a győztesekkel osztozkodó kör- ■jjc-j^iV^yező államokban a dolog természets- .i£v -é^ől folyólag óriási fejlődési folyamat ,^indult meg s ez természetesen kihatott '•*’ t. ^népszanorodásukra is. Kedvezőbb poli­• V/-AV* u . tikai és gazdasági viszonyokat fel tété-- lezve ez a fejlődési folyamat nálunk is 01 megindulhat, mint ahogy a most folyó világháborút megelőző években kis mértékben már meg is indult. A hul­lámvölgyből való fokozatos felemelke­dést azonban a mostani háború sajnos ismét megakasztotta s kiegyensúlyozott gazdasági és politikai viszonyokra len­ne ismét szükség, hogy a megindult fejlődési folyamat tovább tarthasson. A négyszeri területgyarapodással megnagyobbodni mai Magyarország 14.75 milliós lakosát véve alapul egy 13 ezrelékes arányszámot elérő pépszapo­rodás mellett az ország lakossága 1968- ban, tehát rövid 24 év alatt elérné a 20 milliós lélekszámot. Az ország ma- gyár nemztíségü 12 milliós lelek^áma pedig az első világháború előtti 11.5 ez-^ relákes szaporodás mellett 44 év mnlva 198B-han érné el ezt a számot. Ha az általános politikai helyzet, gazdasági, termelési és szociális ad-'ttság-'V meg­határozása tisztán ral+iiT-1- mnin^k, a húszmilliós magv“r='- n-m vo'na utó­pia, hanem e“ltudatc-. no-rwoun1’! tár- r ’dclrvoToo1 ífílráv°1 1-öuT"t7.ap plo-ţ-bofo valósám Nem vi+á« az sem. b““y m“'*­fel“lŐ földbirtokunlifiVá-hpl. t“rrnŐ+n1n­jaink minőségének jav* hé*' vak a '-r|z- öas“gi szakismer-iek ál*-1 nőssé léte­iével. a kertgP"őáiVoűá,s fokozott bev“- ^etéséyel, az áP<’ióiinmíuv riscrvérvü növelésével, általában okszerű belterjes (t.-iv'I-llvoőássál és a mezőgpzőasá'zi ipar hí fejlesztésével a mai ors.zágterü^et is k'pes lenne erevi ember eltartására, amikor az ország népc'1’r”S-~r'le meg mindig csak 117 lenne né<rvz®tkil orr* hí­renként Németország 139 Ulkes nénsii- rüséc-ével szemben. Normális feü"d"si menetet feltételezve, a mező gazdaság­ban idővel lagadbatatlanul el'jfunk addig a fejlődési fokig, amikor a föld­birtok a népszaporulatot eltartani a legbelterjesebb kezelés melleit is képte­len s a sorozatos földreformok után, felosztható nagybirtok már nem fog rendelkezésre állani. Ebben az esetben a földtől elszakadó földmives ivadékok tömegét csak a város: a szellemi mun­katerület, inar és kereskedelem tnd- ia felszívni. Meg kell könnyíteni a kis­birtokosok tehetséges gyermekeinek a mezőgazdaságon kívül való elhelyezke­dését, ami egyrészt csökkenti a földből élők számát, bizonyos mértékben csök­kenti a kisbirtok T áros elaprózódását, elősegíti az egyes társadalmi osztályok egészséges keveredéséi g ezzel együtt az azonos é'ptszemléletet, de a családi vonatkozású kapcsok révén ás közelebb hozza a várost a fa’uboz, a szociális népi államban a szellemi munkást a fi­zikai munkáshoz. Csökkenteni kell azokat az anyagi elő­nyöket, amelyeket az agglegények, gyer­mektelen és egy-gyermekes családok az egyenlő teherviselés elve és a nemzet ká­rára élveznek. Az adózás és a progresz- sziv örökösödési illeték nyújtanak erre eszközöket. De ezek is csak akkor lehet­nek hatékonyak, ha nemcsak a gyermek­áldás hiányát súgják, hanem ugyanak­kor segítenek azokon, akik saját kényel­mük és sokszor egészségük fel: sózásá­val gyermekeik javára s ezen keresztül fajuk, népük felemelésére áldozzák mun­kájuk javarészét. Az egyke és annak nemzetromboló ha­tása ellen, — ha kell drákói szigorúság­gal, — intézményesen védekezni kell. Behizonyosodott tény, hogy sem a szó­szék, sem a társadalmi felvilágosító munka ezen a téren nem segít. Egyedül és kizárólag csakis a progresszív adózás, egy radikális örökösödési, vagy telepí­téssel kapcsolatos kisajátítási törvény segítene. Az egyke nagyon sokszor már nem s, birtok eldarabolódásától való féle­lem és nem védekezés, hanem tárna1's: az egykés családok gyermekeinek össze­házasodása a cél, még pedig gyakran olymódon, hogy az egyesítésre alkalmas birtokok egyetlen örököseit szüleik még gyermekkorukban eljegyzik egymással. Az egykének ez a vagyonnöveszt isi ry d í­szére a termelési módra sem közöm' A S- ^gyermekes kisbirtokos egyre jak­ban ki akarja használni földjét, vc.atö elve a szorgalom és igénytelenség. Az egykés birtokos már nem töri magát a munkáért, vagyona önmagától nő. Ő maga kényelmes éftjgőgöfe térmeLési mód­ját nem változtatja. Lehetőleg minden munkát géppe1 végez, mert tisztán az anyagiasságtól vezéreltetve sajnálja a pénzt kiadni, másrészt közösségében a legtöbb esetben az általános egyke miatt hiányzik a kézi munkaerő. Az egyke erkölcsileg és nemzetgazda­ságilag a munka értékét devalválja. Ho­gyan lássa értelmét munkájának a sok- gyermekes kisbirtokos, amikor az egy­gyermekes családok kényelmes gazdago­dását látja. A példa — és főleg a rossz példa — vonz! Ez a mérgező hatás ma­gyarázza, hogy az egykés falvakban las- sankint teljesen eltűnnek a sokgyerme­kes családok, az egész falu az egyke rabjává lesz. Hozzájárul ehhez az is, hogy az ilyen falvak népe megveti, csú­folja és üldözi azt az asszonyt, akinek több gyermeke van. Személyes tapaszta­latok alapján állítható, hogy ez alól a ferde, beteges életfelfogás alól sokszor még a falu hivatott vezetői sem tudják magukat kivonni, különösen azok nem, akik soraikból kerültek ki s ez az élet- felfogás már gyermekkorukban a szülői házban beléjük idegződött. Tény az, hogy ez a szellem a rideg önzésen kivül nem lát, nem hall semmit; semmit nem akar tudni az uj korszellemről, a munka meg­becsüléséről és a nemzet jövőjének biz­tosításáról. Egy ismert és nagynevű köz­életi férfi követelte, hogy az egykét ki kell irtani irgalmatlanul és statárium- szerű gyorsasággal. Az egyke káros ha­tását mindenki felismeri, a vészharan­got i^t is, ott is megkonditja valaki s mégis eddig komolyan még semmit sem tettek ennek a nemzetgyilkos kórnak a leküzdésére. A z igazság letagadásával és agyon hallgatásával problémákat még nem oldottak meg, már pedig ez olyan problé­ma, amelyet mielőbb meg kell oldani, ha nem akarj: \ ölhetett kezekkel nézni nem­zetünk pusztulását. Kevesen ismerik azt a törvényt, hogy mAg a kétgyermekes rendszer is hanyatló népességgel jár és hogy a hármas gyer­meké tlag is alig jelent többet, mint ál­landó népesréget, mivel a harmadik gyermekboa képviselt szaporodást álta­lában kiegyenlíti a házasságon kivül ma­radt léle’rszám és az emberöltő befeje­zése előtti korai halálesetek arányszáma. Az egykések iie beszéljenek minőségi fölényről sem, mért köztudomású élet- és örökléstani törvény, hogy az utódok közül nagy általánosságban. — az em- benu1 fizikai és szellemi unatkozásban egyaránt — nem az elsőszülöttek a leg­kiválóbbak, hanem a legértékesebb egye­dek az elsőt követő több utód népes so­rából kerülnek ki. A mennyiségi fölény­nyel jár együtt a minőségi fölény is, mert egy szapora, számban is hatalmas nemzet több tehetséget tud magából ki­termelni, mint égy sorvadó életerejü, számban kicsiny r.ép. Az egyke kontra- szelekcióra, minőségi vonalon is gyen- gyülésre és elsorvadásra vezet. Népün­ket felelősségérzetre kell nevelni, mert minden egyes magyar munkájával, saját életének berendezésével és a közért tett szolgálatokkal maga is felelős nemzete jövőjéért. Egy életet tagadó, az anyagiasságot, kényelmet és szórakozásokat hajszoló dekadens felső- vagy középosztály gyen­geségét még elviselheti egy társadalom, ha az utánpótlást törhetetlen és kimerit- hetetl-'*1 életerőtől duzzadó egészséges népi réteg szolgáltatja, de feltétlenül be­lepusztul, ha ez a dekadencia az alsó néprétegeken is elhatalmasodik. Az in- dividualisztikus liberális államban élhe­tett vagy szabadságával visszaélhetett mindenki önmagáért, a dolgozók osztat­lan és osztálytalan modern népi államá­ban azonban az egyéni érdekek megszo­rításával mindenkinek a közért kell C\- nie, mert minden más kiváltságos szem­pontra való tekintet nélkül mindenki csak annyit fog érni, amennyit életével és munkájával a köznek használ. A mell­döngető magyarkodás ideje lejárt. Nem elég annak örökös hangoztatása, hogy jó magyarok vagyunk, hanem ezért a ma­gyarságért a rideg materiális életszem­lélet feláldozásával áldozatot is kell hoznunk. A gyermekáldás mesterséges korláto­zása és a szándékos gyermektelenség nemzetgyilkosság, destruálás és rombo­lás, mig minden magyar gyermek felne­velése egy-egy téglának a beillesztése a nemzet örökkévaló épületébe. Ez az épü­let annál hatalmasabb, annál vihartál- lóbb lesz, minél több téglát hord minden egyes magyar család annak felépítéséhez. Nem lehet elég nyomatékkai hangsú­lyozni, hofey az államoknak és nemzetek­nek legnagyobb kincse az emberanyag és jövőjének legnagyobb biztositéka a gyerr k. Hiába van a legszebb és min­den részletre kiterjedő szociális és gaz­dasági politika, ha ez alól a politika alól lassankint elfogy maga a nemzet. Leg­fontosabb az emberanyag, amelynek szá­mától függ a nemzet hatalma, fennmara­dása és boldogulása is. Vitéz MÁTÉFALVY ELEK ár. ;Svi iskolai évben a Csíki Magáiiavak több mint 300 ezer pengővel segíti elő a székely diákúk tanulását CsíkfizerorU július 15. A Csíki Magán­javak igazgaíó-választmánya Kolumbán József dr. felsőházi tag elnökletével ülést tartott. A folyóügvek tárgyalásai után, az elnök előterjesztésére, az igaz­gató-tanács egyhangúlag elfogadta,hogy a régi törvényszék korszerűen áta’akí- tott és kibővített eredeti — igen szép — külsejében meghagyott épületét 20 évre a „Fzülőanyák Mária Otthonának“ bér­beadj \ A bé összeg inkább jelképes, hi­szen a magyar nép egyik legfontosabb és legégetőbb kérdését, a természetes s anorodás cé’ját szolgálja az épület. A tovébb'nk során az elnök javasla­tára az igazgató-tanács ngvanrsak egy- h'ngólag kimondta, hogy a Csíki Ma­gánjavaknak olyan összegű segélyeket, illetőleg ösztöndíjakat kell megállapíta­nia a következő ta^évra amelyekből és előrelá‘0 beosz'ással m“g tudjon élni a diák. Ezért a főiskolai hallgató’- öszfön- dír't 10 hónapos tanévre s ámítva — 2500 pengőben, míg a közép- és szaki sko" lásokét 800—1500 pengő közötti változat­ban állapították meg. Az igazgató tanács elhatározta, hogy az eddigiek mellett, a gyakorlati pá- lyrkra új ösztöndíjakat ír ki. Tanárnő- képzőbe 1, zeneművészeti főiskolára I, képzőművészeti főiskolára 2, színművé­szeti akadémiára 2, tes nevelési akadé­miára 5, felső teiinari és te gazdasági szaktanfolyamra (érettségivel leh :t men­ni egy évre) 4, középfokú gazdasági tanintézetbe 4, mezőgazdasági és tej­ipari sz.aknkolába (négy középiskola el­végzése szükséges, a szakoktatás: 2 év) 4, óvónőképzőre 10 és ipari szakiskolába 5 ösztöndíjat írnak ki. A Csíki Magán­javak a gyakorlati pálvákon is megfe­lelő vezetőkről és irányítókról akar gon­doskodni. Nem égé zen pontos számítás szer'nt az 1944—45. tanévben a Csík: M"gánja- vak 300 e er pengőt meghalad) ős ze el fordít az arra érdemes es’ki székely if­jak taníttatására. A* európai hangverseny Európa alkotóerőkkel telitett földrész. Ennek egyik J>~ 'evenebb megnyilvánu­lási formája és kifejező eszköze: az eu­rópai zene. A német Európaadók feladatukul tűz­ték k> hogy Európa minden névének ze­néjét a hábo>~u ebenere is ápolják és ter­jesztik és ezt a kullurkincset az eljöven­dő nemzedékek számára megőrzik. Júniusban megindult egy uj adássoro­zat: „Az európai hangverseny“ cimü. En­nek here* 'u belül nemcsak Bach, Beetho­ven, Sch bért vagy Wagner müvei hang­zanak el, hanem más európai zeneszer­zők ismert müvei is. Hogy ezeknek a müveknek megadhassák eredeti zenei sa­játosságukat és elérjék a zene sajátos kultúrájában gyökerező valódi hatást: külföldi karmesterek és szólisták közre­r vködését kérték fel. Olyan nevekkel találkozunk az európai hangversenyen, mint Furtwängler, Men- gelbsrg, Dohnányi, Perlea, Haapanen, fiat -c'r, Geornescu. T ■>-n a(jás egy-egy ország számára szól. Ezt a hangversenyt minden szerdán este hallhatja 22 óra 30 perctől 23 óra 30-ig (nemet nyári időszámítás) az Al­pesi adón (Alpen-Sender) a 338.6 mé­teren. au Ara és jó hirdetés; alapja a jo Üzlet m e netnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom