Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-16 / 159. szám

1944. JULIUS IC. KELETT MAGYAR UJSXC Nagyváradi előkelőségeket büntettek meg zsidóvagyon-rejtegetés miatt 41 millió pengő érlék kerüli elő a nyomozás rendjén • m Huszonhat ellenséges repülőgépet lőttek le pénteken Magyarország felett BUDAPEST, július 15. (MTI). Hivatalos hely közli, hogy a július 14-i be­repülés alkalmával az orszáar területén 26 angolszász gépet lőttek le. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Július 14-én este északkeletről valószínűleg szovjet gépek széles kiterjedés­ben több helyen Erdélyben és a Bácskán átrepülve délnyugat felé haladtak. Valószínűleg ugyanezek a gépek július 15-én hajnalban ugyanezen a vonalon visszatértek. Az átrepülés zavaró jellegű volt. Bombázásról és kárról nem érke­zett jelentés. Meggyilkolták Mandell volt francia minisztert Páris, julius 15. (MTI.) A’ Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti: Mandell volt minisztert útban az in­ternáló tábor felé meggyilkolták. A német hatóságok átadták a párisi fran­cia büntető bíróságnak. A gépkocsit, amelyben ült, megtámadták és Mandell volt minisztert megölték. A vizsgálat megindult. Ismeretes az a rendkívül veszedelmes szerep, amelyet ez a zsidó politikus játszott 1918 és 1940 között Franciaországban. Itt említjük meg, Hogy Harriot volt francia miniszterelnök halálának hirét több francia lap cáfolja. Azt Írják, hogy kitűnő egészségnek örvend. Tizenkét pokolgép robbant a Jeruzsálem! rendőrség éeületében A w>dn r. ■woe'rí'rt'kel fr/wí) • rendőr őr szem felfigyelt a léét arany- ifjúra. Erélyesen rájuk szólt, hogy hagyják abba az éjféli strandolást. Ke­délyesen vágtak vissza. A rendőr azon­ban mégis csak érvényt szerzett aka­ratának és a két rózsás hangulatú „szalmát“ kiparancsolta a partra. Ki is kecmeregtek nagy kedélyesen, méltatlankodva azon, hogy a rend de­rék őre „igy elrontotta“ a remek tré­fát. Az egyik — úgy látszik, még job­ban „elázott“ a vízben, — hirtelen fu­tásnak eredt, úgy ahogy volt. Izgalmas hajsza, kezdődött, de a rend­őr győzött. Utolérte az ádámkosztüm- fjen rohangáló aranyifjút és rávette arra, hogy azonnal öltözködjék fel. A szép, békebeli kaland ezzel ,jde facto“ lezárult. „Be jure“ azonban folytatása lesz, mert a rendőr jelentése alapján a két éjszakai hős ellen meg­indult az eljárás, nem is egy paragra­fus alapján. * Így beszélik Kolozsvárszerte azok, akik járatosak az éjszaka rejtelmes eseményeinek útvesztőjében. A nappal dolgozók és éjszaka nem dorzézolók nevében azonban meg kell jegyeznünk e hamisítatlan „békebeli virtussal“ kapcsolatban az alábbiakat: Azok az arnyifjak, akikben tombol és dúl a virtus, helyesen tennék, ha fölös energiájukat nem nyilvános botrányok­ban élnék ki, hanem ott mutatnák meg, hogy milyen „nagy legények“, ahová csakugyan legény kell a gátra. A Pripjef-mocsaraknál például igen jó alkalmuk volna hősi túlbuzgóságuk kitombolásáro s azzal legalább a köz­nek is használnának!... (-) Fnttes nanvküvet nem vállal fMssénet az n| iuijosztóv knrmámtva! Stockholm, julius 15. (MTI.) Mint a brit hírszolgálat jelenti, Fotics wa­shingtoni jugoszláv nagykövet Hull külügyminiszterrel folytatott tárgya­lása után kijelentette, hogy nem vál­lalja tovább nagyköveti megbízatását, mert nem hajlandó elismerni az ujon­Í nan megalakult jugoszláv kormányt, amely szerinte nem igazi képviselője a jugoszláv nép nagy többségének. P<»nzl»2rsá«9ffe»í SUffiők «* beszo^qá If Afásí liő)e!ezeffséffülcnelc nenn fesznek elecp©? 1000 pengő pénzbüntetés, dr. Markoviis Manó 3000 pengő, Ehrndorfer László 200 pengő, Ehrendorf er Lászlóné 1000 pengő pénzbüntetés, dr. Koczián Kálmán 15.000 pengő pénzbüntetés, dr. Koczián j Kálmánná 5000 pengő pénzbüntetés, v. Papp Ferenc 200 pengő pénzbüntetés, dr. Papp Tiborné 250 pengő, Nagy Lajosné 300 pengő, dr. Koczó Jenőné 3000 pengő,,! dr. Patzkó Elemémé Akadémia-utca 6. sz. 20.000 pengő pénzbüntetés.“ Eddig tart a nagyváradi rendőrség ki-j adványa az eddig hozott rendőrbirói Íté­letekről. A város főispánja által bejelen-j tett szigorú eljárás tehát folyamatban van a zsidó vagyonrejtegetők ellen és amint a közlésre kiadott közlemény ma­tatja, a rendőrkapitányság kihágási rendbirái tényleg nem kegyelmeznek sen­kinek sem, mint azt a kemény Ítéletek bizonyítják. A 2004 kihágási ügy csak első eseteiben hangzott még el ítélet, mert a feljelentésekkel talán csak az ősz folyamán végez a kapitányság két rend- őrbirája. MAIZNÉK JÁNOS Miért kell erre u| egyesület? Nem mindennapi levelet közölt a „Ma­gyarság“ julius 15-i száma. A levél lénye­gében azt az indítványt tartalmazza, hogy sürgősen meg kell alapítani az ,Jrodolnm és Művészet-barátok Egyesületét“. A ma­gyar költők és irók sorsát, jövőjét a leg­messzebbmenő szeretettel és odaadással kell felkarolni — Írják a levélírók. — Meg kell mutatnunk, hogy nemcsak a zsidó volt hasznos mecenáns, hanem mi magyarok is támogatni tudjuk nemzetünk költészetét és szépirodalmát. Ha Fellnerék annakidején megalapíthatták az Operabarátok Egyesüle­tét, miért ne jöhetne most létre a „Magyar Irodalom- és Művészetbarátok Egyesülete“ ? Majd igy folytatja: „Sokan vagyunk, akik szívesen áldoznánk néhány Száz vagy né ■ hány ezer pengőt a magyar irodalom és a magyar művészet céljaira“. Talán felesleges, hogy hangsúlyozzuk, teljesen egyetértünk a levélírókkal abban, hogy a magyar költők és a magyar irók sorsát, jövőjét á legmesszebbmenő szeretet­tel és odaadással kell felkarolni. Abban azonban egyáltalán nem értünk egyet, hogy miért kellene erre a célra sürgősen meg­alapítani a Magyar Irodalom és Művészet- barátok Egyesületét? Hiszen ha jól emlék­szünk rá — s emlékezni emlékezhetnek rá a levélírók is — éppen a könyvnapok al­kalmával hozták nyilvánosságra a Magyar Irodalompártoló Társaság döntését, mely szerint a könyvnapi tizezerpengös nagydijat László Gyula „A honfoglaló magyar nép élete“ cimü könyvének Ítélték oda. Ez, ha máshonnan tíem tudnók, annyit jelent, hogy van és dolgozik már egy kimondottan a levélírók által megjelölt célnak megfelelő egyesület: a Magyar Irodalompártoló Tár­saság. De tudni illenék erről a társaságról már csak azért is, mert az alig egy éve működő Irodalompártoló Társaság éppen ez év tavaszán osztotta ki a hires Baumgar- ten-dijat messze meghaladó hatalmas dijait. Sajnos, nem tudjuk mi okból, a magyar sajtó jelentékeny része egyáltalán nem foglalkozott ezzel a rendkívüli eseménnyel, vagy ha foglalkozott is, néhány sort „paza­rolt“ rá. Lehet, hogy a sajtónak ez a ma­gatartása az oka annak, hogy a derék és kétségtelenül jóhiszemű s jószándéku levél­írók nem szerezhettek tudomást az Iroda­lompártoló Társaság létezéséről. Ezt a mu­lasztást saeretnök pótolni most jelen so­rainkkal. De emellett volna még egy meg­jegyzésünk. Csak a közelmúltban jelentek meg nap­nap után a kormánynak azok az intézkedé­sei, amelyek egyesületeket, társulatokat oszlattak fel, mint feleslegeseket és céljuk­nak nem megfelelőket. Valóság az, hogy a magyar életet valósággal behálózták az egymást keresztező, sőt azonos célú és szándékú egyesületek és társulatok. Szük­ség volt rendet teremteni ebben a dzsungel­ben. Éppen ezért úgy hisszük, hogy a kor­mány szándékaival is ellenkeznék, ha most a levélírók kívánsága Szerint egy uj iroda­lom és művészetpártoló egyesületet létesíte­nénk. Hiszen a levélírók elgondolásából és a már létező irodalompártoló társaság cél­kitűzéseiből is látható, hogy a kettő szóró!- szóra megegyezik egymással. Hogy erre miért volna szükség, azt őszintén szólva nem tudjuk megérteni. Nem már csak azért sem, mert a zsidóságnál jóval szegényebb magyarság csak akkor tud hathatós se­gítséget nyújtani a magyar Íróknak, köl­tőknek és művészeknek, ha nem forgácsol­juk szét anyagi erőinket. Ha tehát valaki, mint ahogy a levélírók Is Írják, szívesen áldozna „néhány száz. vagy néhány ezer pengőt a magyar iroda­lom és a magyar művészet céljaira“, ne akarjon azért mindjárt külön egyesületet, vágj/ társulatot alapítani, lehetőleg uj tiszti­karral, hanem azt a néhány száz, vagy né hány ezer oeneőt egyszerűen küldje be ag­godalom nélkül a Magyar Irodalompártoló Társaságnak. Megnyugodhatok affelöl, hogy ezt az ösz- szeget valóban magyar irók és költők fél- segélyezésére juttatják. »». qy Az elsőfokú Iparhatóság felhívása Kolozsvár, julius 15. Az elsőfokú iparha­tóság felhívja az érdekeltek figyelmét, hogy a lakás céljára kiadott zsidó ipari műhelyek felszerelési tárgyait fokozottabb figyelem­mel őrizzék, mert a szakszerűtlen kezelés által okozott károkért a jelenlegi bérlőket teszi felelőssé. JÓ ÄKU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK Nagyvárad, julius 15. Ä Pest írja: A nagyváradi csendőrtanzászlóalj szigo­rú nyomozást folytatott a nagyváradi gettó táborparancsnokságán. Megírtuk azt is, hogy közel 10.000 gettóba utált zsidót hallgattak ki, de túlhaladta ezt a számot azoknak a keresztényeknek a szá­ma, akiket ugyancsak kihallgattak a csendőrnyomozó osztály nyomozói. A ki­hallgatásokat zsidórejtegetés címén fo­ganatosították és ez azt eredményezte, hogy csak ennek során, mintegy Ifi mil­lió pengő értékű zsidóvagyon került élő, aranyban, ezüstben, idegen valutában, perzsa szőnyegben és más értékben. A kihallgatásokról szó esett Nagyvá­rad város közigazgatási bizottságának május havi ülésén is és vitéz Rajnay Károly főispán már akkor bejelentette, hogy a zsidóvagyonrejtegetőknek nem fog kegyelmezni akármilyen tragédiák is lesznek. A nyomozások befejezése után 2004 nagyváradi lakos ellen indult eljá­rás a rendőrség nagyváradi kapitány­ságánál. Nagyváradon nem kis megdöbbenést Amszterdam, július 15. (MTI). A Né­met Távirati Iroda közli: A brit híriroda Jeruzsálemből jelenti: Pénteken nem sokkal éjfél után több heves robbanás történt a rendőrség épü­leteinek környékén. A robbanások az egész várost megrázkódtatták. A rend­őrség épületében egy óráig tűz dühön­gött. A kolozsvári jogásztársadalom két ifjú tagja görbe estet rendezett. E bus világban alaposan megvigasztalták ma­gukat némi sziverősitőkkel és bufelej- tőkkel. Erősen virágos hangulatban érte őket a záróra. Fizettek és elindul­tak. Künn az utcán jöttek rá arra, hogy záróra ide, záróra tova, nem lehet még hazamenni! Úgy érezték, hogy a murit folytatni kell, mert csak egyszer él az ember s abban a rövid földi pályafu­tásában is igen ritkán éri meg, hogy „szalma“ lehessen. így értek el a főtéren lévő hatalmas vízmedencéhez. — Fürödjünk meg benne! — indítvá­nyozta az egyik if ju jogász, tökéletesen megfeledkezve arról, hogy paragrafu­sok is vannak a világon. — Persze, hogy megfürdünk! — sza­vazta meg az indítványt a másik. Vélem ényeltérés esete nem forogván fenn, mindketten levetkőztek, Fürdő­ruha ugyan nem volt kéznél, de ez cseppet sem befolyásolta a két arany- ifjú elhatározását. A fürdőruhát egy­szerűen az egész várost beburkoló fe­kete homállyal pótolták. keltett, hogy ilyen nagy a feljelentések száma. Az elítéltek névsorát a nagyváradi rendőrkapitányság egyébként a lapok számára a következő szöveggel adta ki közlés céljából: „A nagyváradi kapitányság kihágási rendőrbirái a megtartott kihágási tár­gyalások során zsidóvagyon rejtegetés címén a következők ellen a következő ítéleteket hozta: Gúly Elza 1500 pengő pénzbüntetés, Irimiás Gáborné 5 napi elzárás, Magyary Sándorné 100 pengő pénzbüntetés, Mi- hálykó Béláné 1000 pengő pénzbüntetés, Páveka Hedvig 50 pengő pénzbüntetés, Máthé István 10 napi elzárás, Martino- vits Árpádné 500 pengő pénzbüntetés, Kertész János 2 napi elzárás, Tóth Teréz 5 napi elzárás, Héder Gyuláné 200 pen­gő pénzbüntetés, Susmann Sándor 1000 pengő pénzbüntetés. Susmann Sándorné 30 elzárás és 5000 pengő pénzbüntetés, Fenesi Lászlóné Körülbelül 16 géppisztolyos férfi ótat tört a Jeruzsálem szívében lévő épületig és bombákat helyezett el több helyen. A rendőrőrszemekkel vívott • tűzhare után eltűntek. Egy Palesztinái rendőrt megöltek, egyet pedig súlyosan megse­besítettek. Nem sokkal később 12 heves robbanás volt hallható. Így csubbaniak bele mindketten a friss, üdítő vízbe. Ha eddig csak kissé elázottak voltak, most már egészen vi­zesek lettek. Kimondhatatlanul élvezték a fürdést. Úgy úszkáltak a nem éppen e célra szánt medencében, hogy a séta- téri tó hattyúi leckét vehettek volna tőlük. A hattyúk azonban nyárspolgá­rok. Bemekül lubickollak, amikor az egyik Budapest, július 15. A Budapesti Köz- ^ Jöny szombati számában megjelenő köz­elii« tásftgyi miniszteri rendelet elő'rja, hogy pénzbírsággal kell sújtani azokat a gazdákat, akik az 1943/44. évi beszol- gáltatási kötelezettségüknek részben, vagy egészben nem tesznek eleget. Ki­sebb mérvű mulasztás esetén a rendelet szerint a beszolgáltatást nem teljesítő gazdától megvonnak eg vés juttatásokat. Ugyancsak a hivatalos lap szombati száma közli a m. kir. honvédelmi mi­niszter rendeletét a m. kir. honvédség határkörzet őrségének fegyver haszná­lati jogáról és kivételes fantyvearhasaná- lati jog hatálybaléptetéséiül. Botránuos virtus kodás

Next

/
Oldalképek
Tartalom