Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-14 / 132. szám
Szerda 1844» j u n i u & 14 Ára m fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4 30, NE* GVEDÉVBE 13.40. FÉL ÉVKE 24.80. EGÉSZ 6111 49.60 FENGö — POSTA TAKARÉK PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 7314«. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 132. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS AI-U. 1. TELEFON: 15-08. — POSTAF1ÖK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Az inváziói hídfő több pontján a helyi német ellentámadások behatoltak az angol vonalakba At ©Isz&nlési í©rü!©t kibővítésére irányuló ©ng©!s2asi támadások meghiúsultak fiz angolszászok tenger! és légi- haderejük legnagyobb részét már bevetették az eddigi harcokba A hős finn haderő a legutóbbi küzdelmekben visszaverte a bolsevista támadást A Rómától északra húzódó német állásokban elakadt az angolszász előretörés MIND NÉMET, MIND SEMLEGES FORRÁSOKBAN több fejtegetés jelent meg a nyugati inváziós csapat várható fejlen lényeiről. Az Interinf jelentése szerint a lisz- szabonl politikai és katonai körök a legnagyobb érdeklődéssel figyelik a normandiai helyzetet s megállapítják, hogy » németek nagy szárazföldi csatákat akarnak felidézni, hogy azután ezekben döntően megsemmisíthessék ellenfeleiket. Természetes. hogy Ilyen csatát csak majd akkor Indíthatnak meg, ha az angolszászok elég eiős haderőt tettek partra. Ezért a németeknek, magától értetődően nem az az érdeke, hogy az ellenséget azonnal visszavessék a tengerbe, ha- I nem az, hogy francia földön döntő csatában kényszerítsék megadásra. Abban senki sem kételkedik, — mondják Lisszabonban — hogy a német haderő mind hadianyag, mind harckészség és helytállás tekintetében nagyon is képes ilyen nagyszabású hadművelet sikeres elvégzésére. ' A másik oldalon az angol és az amerikai hadsereg bizonyos ellenszenvet mutat az Ilyen csatával szemben. Mindkét szövetséges állam elsősorban hajóhadával és újabban légi erejéve' igyekszik fölényt’ kiharcolni. Az. eddigi harcok a-onban eléggé l eldzonyltot- ták, hogy ez a két fegyvernem nem elég a győzelemhez s a német hadvezetőség el fogja érni, hogy a döntést olyan területen kell kiharcolni, ahol a német katona kezdettől fogva kitűnt, tudniillik a szárazfiil 11 hadseregek mérkőzésével. Angolszász részrő’ a légi fölényben bizakodva tovább fokozzák a repülőgépek bevetését, jelenti Wolfgang Körber német hadi- tudósító. Az angolszász renülók, mint légi tüzérség, bombáik és fedélzeti fegyvereik pergőtüzével igyekeznek előkés: teni a terepet a szárazföldi csapatok rohama számára s noha olyan számban szerepelnek ebben az ütközetben, amilyenre eddig még nem volt példa, eddig mégsem tudták hatékonyan zavarni a német csapatokat és az anyagutánpótlást. Az e'lenséges csapatszállító repülőgépek pedig egyáltalában nem váltak be. Legnagyobb részüket részben a levegőben, részben a földön pusztít v.íák el a ra tok tévő csapatokkal és hadianyaggal együtt. Kétségtelen állapítja meg a haditudósító. hogy a német csapatott haica Nr.r- maadiában az egész háború legelkcseredet- hehb küzdelme és már most magánviselí a sorsdöntő harcok jellegét. Az amerikaiak és a* angolok óriási ember- és anyagtömeggel indultak ebbe a küzdelembe s a két világhatalom felhalmozott legjobb hadianyagát most használják fel. amikor végső döntést várnak. A német katonák a győzelem biztos tudatában, kiváló fegyverekkel felszerelve állanak helyükön s tudják, hogy esa.t végső erejük feláldozásával érdemelhetik ki a győzelmet. Hallenslebennek, a Német Távirati Iroda katonai tudósítójának is az a véleménye, hogy Rundstaedt vezértábomagy minél beljebb igyekszik csalogatni az inváziós haderőt, minél távolabb a hajóágyuk tüzhatásá- nak köréből. Az inváziós helyzet kétségtelenül meglepetéseket hozott. Az angolszász közvélemény részére az a meglepetés, hogy a legnagyobb ember- és anyagbevetéjsel sem tudtak egyetlen nagyobb kikötőt sem elfoglalni, de az Is, hogy a német védelem sem vette még fel azt a csatát, amelyről azt hitték, hogy az első magától értetődő visszahatása lesz a megtámadott félnek. A katonai összecsapások azonban a maguk Külön törvényeit követik és az első hat r.ap drámai lefolyása Igazolta a. német, számítások helyességét. A német hadvezetöség az Atlanti-fal rendszerére támaszkodva egyelőre kialakította a tiszta védekezés állapota; s az ellenségre anélkül, hogy' az igazában fel tudna fejlődni, reákényszeritette a terv- bevettnél aránytalanul több csapat- és hadianyag harcba vetését. Elsenhower hadereje számára olyan veszteségessé váltak az eddigi harcok, hogy feltehető a kérdés: nem lesz-e ennek kihatása a többi vállalkozásra, amelyeknek a normandiai csak egy részlete. A németek kétségtelenül a nagy összecsapáshoz csak akkor engedik jutni a dolgokat, ha az ellenfél már mindazzal színpadra lépett. amit játékba tud vetni. Német részről jelenleg az a törekvés, hogy az angolszász hadosztályokat beljebb vonják a szárazföldre, közben tetemesen gyengítsék és e mögött történik azután o német hadosztályok felvonulása az elkövet . kezd csatára. 1 Sertorius, az Európaprees katonai levelezője megállapítja, hogy német részről a hadászati tartaléknak csak nagyon kis részét vonultatták fel s a felvonult erőknek is csak egy töredéke áll közvetlenül harcban. Nagy német ellentámadásról egyáltalában nem lehet beszélni. Bizonyosra veszik ugyanis a német sz/akértök, hogy' rövidesen Európa nyugati partja mentén máshol is megindulnak az inváziós hadműveletek. Ezek azonban csak akkor válnak lehetségessé, ha már a normandiai helyzetet any- nyira megszilárdították, hogy az ellenséges tengeri és légi haderő egy része bizonyos mértékben felszabadulna. Az angolszászokA nyilatkozat marsólára Egv csúnya és aljas legenda foszlott szét végre azzal a nyilatkozattal, amely méltó elégtételt szolgáltat vitéz Imrédy "Bélának. A nyilatkozatot ma országszerte közük a magyar lapok s igy mindenki tudomást szerezhet arról, hogy hazugságok voltak azok a suttogások és gyanúsítások, amelyeket hosz-, szu éveken keresztül oly készségesen terjesztettek vitéz Imrédy Béla származásáról. Ez a legenda most a semmibe foszlott. A magyar politikai és szellemi élet súlyos szavú tényezőiből kiválasztott bizottság tisztázta a vitéz Tmrédy Béla származásáról suttogva terjesztett gyanúsításokat és kétséget kizáró módon megállapította, hogy- azoknak semmi néveV nevezhető alapjuk nincs. Tm- . rédy Béla személye és az egyéniségéhez fűződő politika és világnézet ezzel a nyilatkozattal most végre a gyanú és rágalom legkisebb foltjától mentesen fényűik a közélet hullámai fölött. A nyilatkozat margójára most minden ép erkölcsi érzékű magyar ember széljegyzeteket készíthet, leszögezni és tisztázni az_ egyétemes magyar életre néhány rendkívül fontos szempontot. Mindenekelőtt annak megállapitása szükséges, hogy az említett nyilatkozatra nem is annyira vitéz Tmrédy Bélának volt szüksége, print inkább a ma- gţ-’Şyâr közéletnek. Vitéz Tmrédy Bélának ■ -ak annyiban volt szüksége erre a tisztázásra és nyilatkozatra, hogy a maga erkölcsi igazát az egész magyar közvélemény előtt felmutathassa. Annál is inkább, mert a személyére szórt mende-mondákat és rágalmakat is az egész ország közvéleménye megtudta azoknak jóvoltából, akiknek érdekükben állott Tmrédy Béla egyénisége és politikája ellen hadat üzenni. A nyilatkozatra, helyesebben a benne foglalt tények igazolására azonban elsősorban a magyar közvélemény bizonyos rétegeinek volt szüksége. Kellett, múlhatatlanul kellett, hogy a suttogok, a bát- mögött gyanúsítok, a jól leplezett les- állásból rágalmazók partizánbordái végre komoly és súlyos leckét kapjanak. S az Imrédy Béla származását és azzal együtt emberi és közéleti tisztességét végérvényesen tisztázó nyilatkozat ilyen kemény és kijózanító lecke sokak számára. Szükség volt erre a leckére. A magyar közéletben igen sokan még ma sem ismerték fel a magyar sors helyzetének komolyságát. Még ma is túl sokan vannak olyanok, akik nem tudnak szabadulni az alacsonyabb ösztönökben fogant turáni átoktól. Még ma is igen sokan vannak a magyar köz-> életben olyanok, akik szívből örülnek mások vesztének és annak, ha a minőség és érték stigmáival ékes egyéniségek meghurcoltatását végignézhetik, mint valami jól sikerült népünnepélyt. S velük együtt légió azoknak száma, akik nem bírják elviselni, hogy legyenek a magyar életben olyan egyéniségek, akik nem őseik kiváltságaival, nem örökölt vagyonnal, nem protekcióval, vagy korrupcióval emelkedtek magasan az átlagnak föléje, hanem pusztán képességeikkel és egyéniségük kivételes ’ értekeivel. Vitéz Tmrédy Béla vesszőfutása, mel- lőztetése a magyar élet épitő síkjain túl bonyolult ahhoz, hogy iskolapéldaként elemezhessük, de igen alkalmas arra, hogy éppen ezért a sokkal egyszerűbb, a sokkal jelentéktelenebb esetek légiójára fordítsuk figyelmünket. Mert ott lenn, egy úgyszólván jeltelen és láthatatlan arcvonalon még ma is erjed és bűzlik a közélet a gáncsosko- dók, a suttogok, a gyanúsítok és rágalmazók hadműveleteitől. Mintha semmi más gondja nem volna ma a magyarnak, csak az, hogy a másikat méricskélje, rágja, fúrja, faragja! Vannak itt még igen sokan, akik nem látják a határainkon tornyosuló veszélyeket, ők a vélt ellenség ellen hadakoznak. Az ilyeneket hidegen hagyja, hogy ellenséges terrorrepülők városokat döntenek romba, védtelen emberek, asszonyok, gyermekek százait gyilkolják le. őket nem érdekli a kórházakat, templomokat atomokra zúzó ellenséges bombák telitalálatai. Szinte szenvedélyük, hogy csak ők találjanak valakit telibe a vád mérgezett nyilaival, a rágalom fojtó gázbombáival és a gyanú bacilluskultu- ráival. A vitéz Imrédy Béla ügyében elhangzott, nyilatkozat alkalmából újra és ismét komor kérdőjel rajzolódik a közösség sorsáért aggódó magyar leltek elé: vájjon ebben a nagy világégésben, ebben a mindenki háborújában mindenki ellen nokünk magyaroknak van-e hasznunk ebből az egymás ellen viselt lelki partizánháboruból? Vitéz Tmrédy Béla meghurcoltatása és ügyének végleges tisztázása a maga kivételes fontosságának különállásában igen messze elhangzó figyelmeztetés, igen beszédes lecke, amit a hétköznapibb esetek ezreinél kellene a rágalom és a gyannsitás láthatatlan arcvonalán hősi babérokat szerzőknek végre megszívlelniük. Ezek az idők másfajta harcra, másfajta arcvonalra hívnak mindnyájunkat. Van ellenség bőségesen, akivel s7omtől-szembe helyt lehet és helyt kell állani. Ilyenkor együk és rágjuk egymást, az egyéni bosszú és az egyéni alantasság tisztátalan ösztöneinek sugallatára1? Senkinek nem jut eszébe a vád, a rágalom és a gyanúsítás brjanszki erdejében, hogy a magyart a magyartól elválasztó, a magyart a magyarnak láthatatlan ellenségévé tevő lelki partizán- harc energiáit a minden magyarra egyformán. kivétel nélkül leselkedő közös veszedelem ellen kellene fnrditani. Senkinek nem jut eszébe a sanda arcvonal nemzetmentő bősei közül, hogy a bon mentése nem ott kezdődik, hogy egymást aknázzuk alá? Széchenyi megmondta: kevesen vagyunk, nagyon kevesen! S már Széchenyi is tudta, hogy a vád és a rágalom aknamezői is ritkítják sorainkat. Örvendünk, hogy egy kivételesen értékes magyar államférfin épségben és iisztán kelt át az alattomosan telepitett közéleti aknamezőn. Mert azokon még mindig tnlsokan véreznek el. S minden ilyennel — kevesebben vagyunk és leszünk ... — fz — nah ugyanis még kétségtelenül nagy szárazföldi erők állanak rendelkezésükre, tengeri és légi erejük nagy részét azonban már harcba dobták, s ebből jelentős tömeg semmisült meg, úgy, hogy a további hadműveleteknél ezeket a tényeket már számításba lehet venni. Valószínű, hogy az ellenség a további harcok során nem fog vállalkozni légi csapatok olyan arányú bevetésére, mint a normandiai partraszállásnál, mert ezek a csapatok, noha rendkívül hosz- szu kiképzési időt igényelnek, nem váltak be és rendkívül nagy százalékuk semmisült meg. Az egyik haditudósító megfázó részleteket közöl arról, hogy miként semmisült meg egy Ilyen angolszász ejtőernyős csoport. A tisztogató harcok során az Orna-torkolattól keletre a németek egy olyan területen haladtak végig, ahol kevéssel azelőtt nagyon sok ellenséges ejtőernyős szállott le. Megállapították, hogy a nagy zűrzavarban az ellenséges hajóágyuk tévedésből éppen ezt a célpontot nehéz lövedékekkel árasztották el. A robbanások saját ejtőernyőseiket tépték szét, a legtöbbet még a levegőben. Később azután ellenséges repülőgépek élelmiszeres bombákat dobtak le, ezeket azonban a saját lövedékeiktől széttépett angolszász ejtőernyősök már nem használhatták, ellen-
