Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-13 / 131. szám
4 1944. JUNIUS IS. Parasztok ' a sarló és kalapács árnyékában 22 Irta: Rikel#|ew Péter * Magyarra Mitstta: Gaal Olga Grisa mereven nézett fe megjelölt Irányba, majd hirtelen felemelkedett és dühösen elkiáltotta magát: — Hé, te gylk, vigyázz, mert most megkapod & jutalmadat! fta már lőtt is. Felemelkedve, minden fedezék nélkül figyelte a lövés hatásét. A kúszó alak pillanat alatt feltérdelt és Qrisa felé célzott. — Vérzel. Grisa — kiáltottam rémülten. >— Csakugyan? — mormogta kedvetlenül — semmit sem érzek. Ez az átkozott, nyomorult kutya. Most már aztán igazán nem mozdulok Innen, amíg nem végzek vele. Add csak Ide a Browningomat! Egyik kezében pisztolyát, másikban a Browningot tartotta. Ismét egészen felegyenesedett. Szivem a torkomban vert. — Vigyázz Grlsa. — szóltam aggódva. Mtndkét revolverével gyors tüzet adott le. Legalább tizennégy lövés dördült el. — Na. ha még mindig él ez a kutya, — mondta Grisa dühösen, miközben arcáról öthat patakocskában szétágazva fdlyik a vér be az Inggalérjába. — Maradj itt és töltsd meg újra a pisztolyomat — rendelkezett. En a túlsó oldalról orte csúszom a fűbe, hogy megnézzem él-e még. Jó idő eltelt. . most már Grisa is eltűnt... Szörnyű idegölő volt a várakozás. Egyszerre gyanús neszt- hallottam a közvetlen közelben. Idegesen néztem körű). Mozgás támadt a magas fűben és a következő pillanatban Grisa álit előttem. —- Na most már te is megnéeheted, ~ mondta. *— Legalább négy golyó fúródott bele. t Most már én is előbujtam a fedezékemből. Végre elmondhattuk, hogy egész munkát végeztünk. — Gratulálok Petja, — szorította meg a kezem Grisa. —* Igazat mondtál az előbb, hogy nagy szerencsénk volt. Ha ezek az idióták nem olyan könnyelműek, akkor nehéz helyzetbe kerülünk. Na de gyere, nézzük meg, mit- csinál a sebesült. ' Óvatosan lopakodtunk előre, töltött pisztolyunkat lövésre készen emelve. Az elhullott lovak költi 1 néma csend. — Talárt már meg is halt ? ' — súgtam Oda GrlsánakVégre felfedeztük. Mozdulatlanul feküdt, lábai a ló súlyos teste alatt prése'ödtek. Ez a szerencsétlen nincs eszméletén, vagy talán már meg is halt. Lehajoltam hozzá és megpróbáltam felemelni a fejét. —> Még él, — szóltam oda Grisának —. csak elvesztette az eszméletét. Grisa haragos arccal nézett le rá. — Mit csináljunk vele? — kérdeztem. ~ Hagyjuk elvérezni? Grisa elgondolkozva, nézett reám és úgy Válaszolt: ' — Petja, te adod le neki a kegyelem-lövést .—- mondta Grisa mintegy paranesolő- lag. — Igen, most be kell bizonyítanod, hogy felkelő vagy! Visszahóköltem. Egy halálosan sebesült embert megölni? Még akkor is, ha bolsevista és ellenségünk?-— Na., mondta Grisa — úgy látom megint a gátlásaiddal küzködsz ?! — Nem, már leküzdöttem! Ebben a pillanatban megmozdult a sebesült vörös. — Vizet! — könyörgfllt halkan. Grisa mozdulatlanul állt, mintha meg sem hallotta volna. A hideg végig futott a hátamon. —: Vizet, --r susogta újra. Grisára néztem. Arca hideg volt és viarza- Wtasitó. Hirtelen bennem is felgyűlt a harag. Meggyilkolták bátyádat, hxtieg cinizmussal lőtték keresztül. Es Tanja... meg a két ártatlan gyermek! E« a többi szerencsétlen áldozat Kotoivkiban! Es az egész nagy Oroszországban. . . Hiszen ezek nem emberek, hanem vadállatok! Mit érzékenykedsz? Ez itt, ez a tehetetlen nyomorult, ez is kö- Eülök való. Szemrebbenés nélkül végezne veled is, Gri- sával ts, ha tehetné... 1 Mit is mondott Krasznov atyus: ,,öljed,® ahol ■ csak' lé tód!" Grisa még mindég mereven nézett rám. U Előrehoztam a pisztolyomat, kezem re- a megett egy kicsit, de félrpéter távolságból 9 beletettem á halántékába. A lövés dörejét elnyelte a szteppe. .. Grisa báránybőr kucsmáját még jobban Jj behúzta a homlokába, amikor feltűnt etet-M tünk a tó. A vörösöktől^ zsákmányolt két lo- S vat magunkkal, vittük, karabinerekkel,. pisz- 9 tolyokkai. tőrökkel és egy tömeg lőszerre'* megrakva. A kaivm keserveseit íéjt. Erőtlenül hullott alá. A bolsevista kardja valószínűleg átvágta egy inamat is, vagy talán a csontot is megsértette. A sok vér- veszteségtől meglehetősen elgyengiiltem. Inogni kezdtem a nyeregben. — Grisa, töltsünk még egy éjszakát itt a szteppén! — könyörögtem. — Vágd össze a fogad, — vá leszólta röviden — nem vérezhetaz el olyan gyorsan. Azután mintha megbánta volna nyersességét közvetlen közelembe lovagolt és szelíd hangon mondta.: s— Nézd Petjám, egy óra múlva a szigeten vagyunk. A felkelők valószínűleg már most figyelnek bennünket. Nem. szabad gyengéknek mutatkoznunk. Talán mindjárt felbukkannak előttünk! gyermekek álmosak az egész napi hancúrozástól. Odahaza lefekszenek a szénába, aztán a Mici csécsi kifuvarozza őket az erdő- szélre. Alszanak is reggelig, mint a tej. Néha csak akkor ébrednek fel, amikor már haza Is fuvaroztam őket. Miéi nagyokat bólogatva helyesel.- Beljebb az erdőben itt is, ott is gályákból remekelt, szénából ác olt sátrak atett kihombázottak húzódnak meg éjjelente. Lakása mindeniknek van. Régi otthonukat junlus 2-án döntötték romba az angolszász terrorrepülők bombái. S bár a hatóságok mindenkinek adtak már üj otthont, az első éjszakákra ide, az erdőbe költöztek ki. A nomádélet azonban gyorsan szivükhöz nőtt s most már sokan úgy határoztak, hogy amíg véglegesen berendezkednek as uj otthonban, künn maradnak a szép nyári éjszakákra a szabadban Elkeseredésnek. lehangoltsagnak nyoma sincs.-- A. a fő, hogy élünk! — mondják az önkén!/'“ nomádok. Már az idősebbek. Az Ifjabb és legifjabb nemzedék nemcsak megbecsüli az életet, hamm páratlan élménynek fogja fel a nomádsorsot. Itt van például Pét.», az ötesztendős pirospozsgás kis lurkó- Hosszas faggatásomra elárulta, hogy nem legjobban a kakukk tetszik. Ha tője függene, időkig itt tábo- ozna az erdőben. Bátydkája. a .kilencéves Péter, mái- konc Ív kiscserkész. Az ő bizalmát már nem lehet cukorral, vagy szavakkal megnyerni. Csupán akkor hajlandó nyilatkozni, amikor elárultam neki az ,firosite.lt szorító nyolcas« cserkészcEomójánr.k nagy titkait s kiderült, hogy ö is „Fecske Övé“-ben van, akárcsak jómagam egy tucatnyi évvel ezelőtt. Lassan esteledik « az árokparté!;;;* .kigyulladnak az esti mécsvirág fehér szintül A kunyhók alól remek vacsoraXUatoí, terel*— Egy óra múlva’ -r- kérdeztem boldogan és pokoli fájdalmaim ellenére Is nevettem, amikor Grisa dagadt arcába és va’.ó- szinütlenül nagyra duzzadt orrára néztem. Mindketten végén voltunk az erőnknek, amikor megérkeztünk a felkelőkhöz. Amikor Grtea a világitó pisztolyt a megbeszélés szerint háromszor egymás után elsütötte, a parti bokrokban zörgést hallottunk. Három ember közeledett felénk karabinerekkel. — Na ml gyönyörű csapdába kerti künk, meneküljünk! — súgtam Grisának. — Grisa határozatlanul nézett a hálom emberre, majd a folyó Irányába kutatott szemével Kik vagytok ée hova igyekeztek*? —> kérdezte az egyik ember. övemhez csúsztattam a kezem, hogy előhúzzam a pisztolyomat. — Hagyjad, testvér — szólt rám a vezető. ... ma már eleget használtad. Most már nincs rá szükséged! Amulva néztem rá: — Honnan tudod te azt, — kérdeztem — és kik vagytok, hogy testvérnek nevezel ? — Hogy kik vagyunk, azt majd megtud dód odaát! — KezévU a tó felé mutatott, ahol a náddal benőtt sziget sötét körvonalai látszottak. De mi már tudjuk, hogy ti kik vagytok, mert láttuk,, amint a dtmák mögött elsán- colva ketten öt ellen harcoltatok. Ahogyan és akik ellen harcoltatok, az feljogosít minket arra. hogy testvérnek nevezzünk benneteket! Leszálltunk a lóról és kezet szorítottunk a három emberrel. — Nem is lehetett volna jobban és előnyösebben bemutatkoznotok a felkelők előtt, — mondta újra a vezető. A harc és a zsákmány! Mindkettőre nagy szükségünk van. Ilyen harcosok és ilyen, fegyverek kellenek nekünk! Miközben a sziget felé közeledtünk a felkelők beszéltek : — Még mielőtt a vörösökkel találkoztatok volna, már akkor figyeltek benneteket emhölgy. A legidősebb ~ aki nyilván a parancsnok szerepét viszi — sem lehet több harmincöt évesnél. Készségesen bemutatják a „vászon villát", ahol azonnal feltűnik a nagy rend és tisztaság. A földön vastagon térit ve zizegő r szalma. Rajta pokrócok, párnák. Sőt, hogy,* a kényelem ae hiányozzék: degeszre tömött dunnák fehérlenek. — Huszonnyolcán lakunk itt. Úgy, ahogy lehet, összebújunk, ha fázunk. Nappal pedig, aki nincs munkában, kifekszik az áldott meleg napra s pótolja az éjszakai nyugodalom esetelgee hiányosságait. Egyetlen „férfi" segítségünk van csak: Péter. A kisfiú — szakszerű tanácsok formájában minden cserkéssstuöományát latba vetette, hogy a hölgyek sátora szabályos és Igazi ..erdőlakó“ sátor legyen. / — Nem is ázott a sátrunk, — jegyzik meg. — Pedig Űrnap éjjelén kemény vihart álltunk ki. A2 elismerés Péternek is szól. aki kényelmetlenül feszeng a szambedicsérésre. Keménykötésü, pirosarcu rendőr sétál végig az ösvényen, őrzi, vigyázza az erdő- lakók álmát. Szeretik is mindenütt s ha lekerül derekáról a szolgálati öv, szives szóval invitálják egy kis kóstolóra, krum- püpaprikásra, sült szalonnára. SZALMA VILLA ES A P.EZI A humor sem hiányzik a fák alatt. Az egyik tisztáson álló szalmakazalon a következő felirás díszeleg: „Szalma villa *. Alatta pedig az ékes rigmus: Kiutazott feleségem Szalma lettem. .. Lakás kellett, S jobb híjjában Ezt n szalma villát vettem.. ~A' tagadhatatlanul jó szolgálatot tett J m «lac Lapokban a se alma villa,, amint Kolozsvári erdőlakók között Egy este a kolozsvári bomba károsultak között, akik szabadban töltik az éjszakát Valahol Kolozsváron, június 12. Színhely: egy városvégi erdötrtás, ahol zsályák és kakukkfüvek között lusta kígyóként kanyarog az ösvé Aoróoska szamárét tltéren fél szénaboglya illatozik s a hoaezufülö „vontató" békésen cammog át a fák kö-\ zött. Idősebb mosolygós szemű munkásember veaetí ,,ö csacsi só gát" kötőtökén. A szénából itt is, ott Is előbukkan egy-egy szőke, vagy barna gyermekfejecske, t&rka párnára hajtva. Ajkukon az álom édes méze. — Klbombázottak vagyunk, kérem. Aztán éjjelente Itt alszunk a tisztás szélén — mondja a férfi. Lakásunk van ugyan szép és rendes. Kérés nélkül azonnal megkaptuk. Csakhogy, milyen az ember, jobban szereti Itt a szabad ég alatt addig is, amig az anyjuk elrendez odabenn mindent, A get a szél. Itt-ott nótaszó is csendül, eleinte félve, bátortalanul, aztán egymás szájáról veszik át a dallamot s halkan dudol az erdő. HUSZONNYOLC HÖLGY EGY ^ SÁTORBAN. ,, — Hát a hölgyek sátrát tetszett-e látni? — szegezi nekem valaki a kérdést? Aztán csodálkozó arcomat látva, Péter cserkésztestvér már hozzám is szegődik s egy vízmosásos ösvényen át csakhamar eljutunk az erdei tábor szenzációjához: a hölgyek sátorához. Jókora, szinte hatalmasnak mondható „összkomfortos-' sátor ez. Szabályosan le- cövekelve. körülárkolva. Huszonnyolcán laknak benne. Csupa vállalkozó szellemű béreink. Csodálkozni fogtok talán, hogy nem siettünk segitségtekre, de láttuk, hogy a vörösök milyen gyáván viselkednek és hogy ti milyen nagy lélekjelenléttel és ügyesen működtök. Remekül megálltatok, a helyeteket. Veze- rü:.k már vár benneteket a szigeten, Mark értesítette jöveteletekről. Amikor a csónakot a parthoz taszították, három ember szállt ki belőle, mi pedig uj ismerőseinkkel beszálltunk, hogy a sziget felé induljunk. Ahitatos hangulat töltötte el telkemet. Sebesült karom még mindig nagyon fájj. De most hogy annyira közel voltunk a célhoz, ügyet sem vetettem rá, Testvérek, — szólalt meg újra a vezető — most uj élet kezdődik a számotokra... Hallottam, hogy a vezető tovább beszél, de már nem bírtam figyelemmel kisémi és felfogni szavainak értelmét. — Uj élet! A vezető még egyre beszélt és Gnsa rövid kérdéseket vetett közbe. A karom egyezerre olyan nehéz lett, mint egy mázsás kő. Ea a fejemben valami különös lökést éreztem. Mi is volt az utolsó gondolatom. Már nem tudok visszaemlékezni.., Es most mi ez itt lőttem, ez a kép? Egy hatalmas térségen bltőfákat látok a háttérben. Rengetek ember térdel köröskörül és imádkoznak. De itt elől ez az ember, csupasz felsőtesttel, fehér hajjal... Hisz ez az én édesapám. És mellette áll a eseka-ember, akinek ma a kegyelem lökést adtam. Hatalmas tőrével szijjat akar hasítani apám bőréből. Már csak a ceeka parancsnok vezérszavára vár... fis ott jön Misa, a halott bátyám. Komoly arccal hajol le hozzám és figyelmeztet: —- Petja, ez a cseklsta agyonkínozza az édesapánkat, engem is szíven lőtt, Tanját és a két kicsit is elpusztította, de ezért ne állj bosszút rajta. Mert hiszen ő is csak ember. Felorditottam és lecsúsztam a csónak üléséről. Fejemet az egyik partizán ölébe ejtettem. (Folytatjuk! mondják. Tulajdonosa azonban már felcserélte szellös lakhelyét az égjük villanegyed kétszoba-konyhás lakásával. Azóta talán már nem is szalma... Odébb „néhány házzal" — helyesebben „szénakazallal“ — az erdőlakók kedvence, Rézl a „csodatehén" szálazza a füvet. Két okból is csoda a Rézi. Az egyik ok: menekülésének körülménye. Az izzé-porrá zúzódott Istálló alól épségben került elő. A másik ok abban rejlik, hogy a légitámadás óta kétszer- annyi tejet ad, mint azelőtt. Hiába, Rézi tudja ml a kötelesség. Nagy is a népszerűsége „erdőszerte". Lassacskán teljesen besötétedik s odafenn a fák ágai között kiakasztgatták már a mennyei mécseseket. Az erdő csendesen lélegzik.,. Vele együtt szenderül álomba a különös sátortábor minden lakója, hogy másnap friss erővel, megújult hittel ébredjenek... Ifj. XÂNTUS JANOS dr. TávsNevő zsidó egyének igatianainak kezelése Felhívom mindazokat, akik zsidó ingatlant megbízás alapján kezelnek, hogy megbízásaikat (meghatalmazásaikat) a Városháza 3S. számú szobájában folyó hó 12-én és 13-án mutassák be. Ellenkező esetben a városi árvaszék fog az ingatlanok kezeléséra a 231.000—1941. B. M. számú rendelet alapján gondnokot kirendelni. Kolozsvár. 1944. junius 10. Dr..Sepesváry s. k. tanácsnok. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ HETI MŰSORA: Junius 13. Kedd 5 órakor. Cannon. Laczó Tstván, M. Kir. Operaház tagjának ven- dégfellépésével. Bérletszünet. Mérsékelten emelt helyárak. Junius 14. Szerda 5 órakor: Úrhatnám polgár. Bemutató bérlet 31. sz. Bemutató helyárak. Junius 15. Csütörtök 5 órakor: Úrhatnám polgár. Napi bérlet B. 31. szám. Rendes helyárak. Junius 18. Péntek 5 órakor; Lakmé. Bérletszünet. Operahelyárak. Junius 17. Szombat 5 órakor: Úrhatnám polgár. Napi bérlet A. 32- szám. Rendes helyárak. Junius 18. Vasárnap d. u. fél 3 órakor: Tosca. Megyesi Pál vendégfellépésével. Opera helyárak. Junius 18. Vasárnap 6 órakor: Úrhatnám polgár. Bérletszünet. Rendes helyárak. Junius 19. Hétfő 5 órakor. Az ördög nem alszik. A Tizes Szervezet előadása. Jegyeket a pénztár nem árusít
